Régen ,régen,fákba véstük nevünk mint kisdiákok fogtuk egymás kezét oly boldogan nevettünk egymásra gondoltuk megmarad, megkötve fára.
Évek múltával éppen úgy mint régen a vadonban keresem a fát, s felismerem behegedt vonalak, ismeretlen nevek egy barátom sincs ki keresné nevem .
Barát nem tért vissza ,senki sem érzi hogy csak ellenség áll a hátam mögé , más világba pottyantam csak gallyak ágaznak,bokrosan csendes magányban .
A fák lehámlottak , akár csak barátok idézve a múltat, csak holdvilág ragyog a fa érdesen szúr , ahogy nevem simítom lakott itt élet, valaha , elmúlt, régi időkben.
Ma már nem keressük egymást a mában ki, ki elment a maga tervezett útjára, ha visszagondol régi fák heges betűire valószínű, régi emlék maradt a szívében. {W.B.}
Azt mondják a jó öreg jósok tenyeredben kering a sorsod , mikor megszülettél már ott volt fura vonal rácsban elágasodott.
Most még nem látható a jövőd bal hüvelykujjad megmutatja hátterét a sosem látott létednek kisujjad szív-órája lüktetésében.
De együtt indulnak útnak elébe , sors vonalaidat öt ujjon keresed percnyi fogadalmak rejtekhelyén gyönyörrel tölt el kezdete s a vég .
Tenyeredben a vonalak összeállnak mint egy híres kirakat együttes hossza s míg méred tenyered vonalai hosszát zsémbes vonalak visszatérnek hozzád. [W.B.]
Szeplőtelen érzelmed tiszta egy végben hajadon hajam pihen lágy hullámokon őszinte kapcsolat zárul kettőnk között nem tarthatott sokká a hiszékenységem.
Elmúlik az idő kóró virag zörög valahol mélyen a föld éjjelében kései tücsök penget hegedű zenét fekete varjak köröznek az égen fent .
Elmúlik az idő, aszódnak emberek vén óra ketyeg az idő vas kezében mikulásvirágok villognak rettegve időnkét szél seper át rajtuk keményen .
Mégis erre lakik komoly ifjúságom , otthonom keresi penészes falakon a kertben minden halott holt vacakon , kis megátkozott tavacskám vad ,hínáros .
Elmúlik az idő, békesség világit felém, nedves szoknyám mintha mégsem enyém ma már nem használok finom selymeket elmúlt életemet porba vagy kőbe veretem..[W,B]
Szorongunk sok bűneink között ropogtatjuk mint vén csontokat Tisztaság ?Mit ér nekünk ez a szó ha bűnt is szülhet egy tagadószó.
Fárasztó a sok fejre hulló bűnös szó nem véd meg a tudás hatalma sem , kínok tekerik az ész tekervényeket szétmarva megvastagítják ereinket .
Émelyegni kéne magunk keservén ha durván is,de robbanjon elménk válasszunk erkölcs s bűn között ha nehezen értené meg bús lelkünk.
Romlással kezdődött,minden jogalap langy élettel küszködünk nap mint nap , de az elme nem alszik éberen kísér , s a bűnök titkai hamar ,szívekbe csap.
És ma csak nyoszolyákat készítünk undorodva a sok bűntől s büntetéstől , fejünkön fehéren csillog a virágkoszorú tisztán, de kerülgetnek bűnös gondolatok. [W.B.]
