színes gömbbe bújtatott átok
nyirkos tenyeremben a rágalom
sorsom útján fröcsent hasztalan .
Éreztem egykoron, mindent tudok
nyirkos éjszakán türelmetlen
inogva csillogó buborékok
forognak lázasan mellettem .
Csipkés fodrokon dől álomba
magányom nyugtalan döbbenete
sorakoznak vékonyan csendek
sirat egy végben a gyötrelem.
A holnap talány, mint annyi máskor
holt szavaknak árnyékában zúg
s nem tudom lesznek -e holnapok
csak találgatom ,találgatom .
Ugyanott hol tiszta a győzelem
ma fásult szemérmetlen unalom,
csak egy szó kell mi legyen az úr
de már fogytán van a fájdalom.
Titkok lebegnek némán könyörtelen
és újra kezdeném a rendeltetést
bekötött szemmel vakon merészen
röpke szárnyakon szállnék mesésen..[W.B.]
