Pandora szelencéje---Vilhelem Margareta

Mily hamar lazul a kötelék
vergődünk míg jön végzetünk
érzelmek múlnak , örök létek
hánykolódnak, múlt nélküliek.

Sajog bennünk a lehetetlen
hogy pont azt nem tehettük
ami megtörtént, érthetetlen
számunkra az élet törvénye.

Míg kutatjuk annak a rendjét
az ellenünk áradó szövetség
különbséget kész tenni felettünk
pártatlanul - fájó értelemben.

Lehet az idő amiben születtünk
nem a miénk volt, csak érettünk
sodorta utunk túl menedéktelen
varázskövet torlaszolva előttünk.

Így oldódik lassan-a laza kötelék
vissza nézünk a múltra- érettünk ,
karjaimban még meleg a tested ,
de csókod a számon már kihűlt. . {W.B.}

A kalitkába zárt szerelem----Vilhelem Margareta

• Sokáig rab voltam édenemben
  mások kacagtak kárörömmel ,
  véresre kapartam kalitkámat
  míg barátkoztam félhomállyal.
  
  Senki sem törődött már velem 
  siratni magam nincs kedvem
  kevélységből vagy csak gőgből .
  panaszom halk volt bensőmből .
  
  
  Csak azt szeretném valahára
  színes villám üssön kalitkámra
  várnom kellett az indítvánnyal ,
  ha beleestem ki kell másszak .
  
  Egy nap felkerekedett vágyam
  énekelni kezdtem kalitkámban
  a pimasz úr megborzongott
  telt rosszindulattal ajtót nyitott.
  
  No ,most ezen bosszút állok
  szolt az úr s bosszút is állott ,
  Sebaj ! szóltam van megoldásom
  szívből szórtam reá az átkom.
  
  Szörnyű volt azon éjjel álmom
  magam tovább is kalitkában látom
  szomjas torkom ,érzem fulladozom ,
  ájulást mímeltem de nem volt okom.
  
  Azon éjjel csoda -kinyílt zárkám ajtója
  lásd szárnyaim nőttek azon nyomban ,
  szívem zakatolt lüktetett monoton
  halkan repültem ,most vigadozom . [W.B.]

Belefáradtam---Vilhelem Margareta

• Mikor még szerettük egymást
  néma terveket szőtt a nászágy
  lázasan izzott bennünk a világ ,
  álmodozva néztük virágzását .
  
  Külön kaput törtünk magunknak
  örvendtünk a fiatal bátorságnak
  eltereltük a köveket más útra
  két kezünkkel emeltünk falakat.
  
  Csendes órában nőtt a birtokvágy
  zöldes- fekete volt ,rosszat jelentett
  fákról madarak is minket figyeltek
  tudták szerelmünk egy háború lesz.
  
  Reggeltől estig földre szálltunk ,
  magunk sem tudtuk egyre az okát
  mindkettőnket marcangolt az önvád
  hideg kezeink akaratlan szétvált .
  
  Ma már tudjuk mindennek értelmét
  játszottuk egymással az öröklétet
  egyikünk jobban felülkerekedett
  kihulltak csókunkból az érzelmek.
  
  Lehet én voltam hibás , talán te magad
  felrúgtunk több évek boldogságát ,
  most mind sötétebb a ház ablaka 
  virágjaink is hullnak szint fakasztva.
  
  Belefáradtunk kemény harcunkba
  szeget ütött a szomorú változat ,
  feltör minden az én fáradságomban ,
  de a világom még benned maradt. [W.B.]