A hallhatatlan Világ

Kiáltsanak rekedten harsonák,
csattanjanak fel az ostorok
mert láva tör fel kráterekből
s,az időt tüzesen mardossa
a megtört izgalom.
Mert nem ilyen Világot érdemlünk ,
hol rekedten tompulnak érdemünk
és csöndben remeg a hangunk,
ha térdelve imákat mondunk,
hát harsogjunk
Húsból teremtett dús fájdalmaink
tüzet okádjanak,
s az égre nyílt üvöltő karjaink,
köveket fogjanak ,
tömött jajgatásunk messzire zúgjon,
szemeink lázasan ragyogjon,
mert miénk e föld ,létében
kéksége áldott a reményben
emberségünk titkait hordozza
örökben,
hol szabadon lobogjon 
a nyugtalan sóhajunk .
Fejünk fölött fellegek hada,
csordultig megtelik az égnek hangja
és a szél habosra dagasztja
az időknek hazug szikráit,
latolgassuk mérlegen az érveket,
mert halhatatlan a föld ,
és hirdeti önmagát,keservét ,
de óvjuk a csöpp élet melegét,
nyitott szemmel nézzük üdvösségét
markoljunk bele a fényeibe
romok föle új hajnalt építve,
szeressük mindent örökben ,
mert az ember az eszével szeret,
és akkor halhatatlan lesz
az elenyészet . [W.B.]

Az örök szimfónia

Ezer éve ég a hű lángolás,
forr és kísért ,
s mi elégett nem tud kihűlni-
a siralmas közöny,
fehér virágú fürtös napfények,
lelkünkben égnek,
és testünkben zubognak alkonyok,
hamuvá lebbennek.
Áldott estben eltűnő napfények
torzulnak árnyakon,
szemünkben bujdosnak fájdalmak,
éjbe borulnak.
De megmaradnak az örök sugarak
himnuszt dicsőítenek 
és hajnalban bíborban felsírnak
az ibolya rétek.
Mert a nap nem hal meg mártiron,
szemén bujdosik a lét,
élő fény helyett sötét keservén
siratja bölcsességét.
Mert szól a zene a zöld réteken
és fecskék szárnyalnak,
mennydörögve szólnak harangok,
a csöndességben.
Várjuk a dicső lázadó hajnalt
vak örömben ,
hajunkon továbbra lángol a tűz
a fojtó levertségben
Mert a világban örök csend honol
a zenés menetben,
és hiszünk a mennyei csodákban,
mi víg zenével van tele.[W.B.]

Érettük

Buborék énem ,mi feltör,
csak egy csepp,
és máris elvesztem nevem
mert hullok nyomtalan 
a mélybe,
mert semmi sem vagyok
de maradok ,
felakasztva a lelkes ébredésen .
Múltamban kutatva,
semmi sem voltam,
csak törtettem előre,
vágy maradt mögöttem
én meneteltem fényben
a célnak elébe,
és fogtam kezemben
gyermekeim keservét
tövisesen avarban,mig nevetve
arany almát szedtem kötényembe.
Ezért születtem,mert
valaha voltam, semmi a nyomomban,
mert az örök csak egy perc
és mindent hullámba temetnek,
jelenben ,jövőben keringek
körülöttük kergén 
és áldom merszem
hogy velük lehettem,
az örök hiányos ígéretben.
Választ nem kérek senkitől
mert van múltam s jelenem
hol turkálhatok serényen,
és felszínre törhetnek,
az üres kötények ,
jajgató küzdelmek,
óvva féltett rémek,
megnyílt veszedelmek .
De minden megérte
és felemelem fejem a jövőben ,
hogy többet nevethessen
két féltett kincsem
őrizve, lankasztó merengésben,
örök időkben.[W.B.]

Májusi orgonák

Májusban minden ragyog,
és zeng a nap odafent
és átszűrt fények repdesnek,
és tépődnek feltört remények,
s a forró narancs ragyogásban
megtelnek illatos kékkel
a kicsire nőtt rezgő hársak
virágban borulva neszelnek.
Mindenfelé tömör illatok,
a hullámzó mély zuhogásban
és gyönyörtől rózsás arccal,
halkan lábujjhegyen járunk.
Remeg a május tündökölve
magával hozza a fenyők zöldjét
kék lepelbe burkolt fellegek,
sóhajtva, mélyen reszketnek.
Erdőn, réten kacag a derű
illatozik füstje a létnek,
kaparásznak fénylő csillagok,
a májusnak színes fényében.
Legyünk ünnepei az életnek
harmattal mossuk az arcunk,
kacagjunk a kinyílt áradásnak
és zárjuk szívünkbe mosolyuk.[W.B.]