Ha lehetne

.]

Csak egyszer lennék szabad,
lazítanám el magam,
csak egyszer emelném karjaim,
körbe ölelve a hajnalt,
a távoli ég alatt.

Csak egyszer lebegnék lazán
a ködös sötét ég alatt ,
tele torokkal kiáltanám 
az időnek kusza morajlásában;
fenn maradtam.

S ha szótlan csókok hullnak,
az eltévedt idő arcáról
nem keresném hol vannak,
csak kábán valóra váljanak,
s ne hadakozzanak.

S a mosoly mi húzódik arcomra,
szerelemmel átfogott karok,
s ölelik szívem bódultságát
szín nélküli álmomban tarkán
s a szélben ringatoznak.


Csak egyszer tudnék kiáltani,
félholtra vergődve bódultan,
s szomjas csókokkal szabadultan,
sorsomon elmerengeni sápadtan
de nem védeném magam.[W.B.]

Boldogságban

A boldogság szűz vágya lettem, vakit az ábránd szelíd szépsége, s cigaretta füstben halkan illan férfias szilárd, büszke szépséged. Hold fénnyel, árván tömöm fülem, mert szilárdan várok a csók zenére és hegedű zenébe fullad az este süket, csalóka húrtalan rezgésben. Mert nincs olyan édes emlék , mi szállna, zengve himnuszunk, s lelkem sötét bánatos neszére, körül táncol utolsó csókunk. Valami bántott,s oly távoliak a bölcs türelmek szívem körül , finoman fogom kezed, s mosolygok, mert még a tegnapban vagyok. S vártalak kint boldogságban, a lombtalan fáknak árnyékában csöndességben s halk sóhajomban édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Ott bent----Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van
 laza ,vagy sűrű dermedés,
 kitárt tenyerek eres duzzanata,
 s a hatalmas láng-ez az egész.

 Mert úgy őrzöm saját énemet
 végtelen szegény gazdagságom,
 tenyerem szívemen bezárul,
 mert ott van fájó tulajdonom.

 S kongó időknek zűrzavarában,
 hol minden elvesztődik céltalan
 a perc csak enyém számlálhatatlan
 kavarodik az éjnek némaságában.

 Ott maradnak egymásba meredten
 szivárványos csodás dübörgésben ,
 úgy hömpölyögnek a zene tükrében
 betemetve a csendes könyörgésem.

 Mert minden enyém volt és lesz,
 örök életű fájó édes nosztalgia
 ámulatban kinyílt szám zavara,
 lelkesedve, vacogásom habzsolja.

 Csak egy mozdulat s bennem van,
 a pillantások kemény aprósága
 sóhajom , mi feltör bent ,szakadozó,
meztelen lesz az ölelések fájó szava.