- Én csak automatikusan mentem mellette közben az agyamban százféle gondolat ugrándozott
Ahogy beleptünk egy hatalmas teremben három fehérköpenyes férfi , teljesen fehérben öltözve
tetőtől talpig arcuk előtt védő maszkkal ,meg gumi kesztyűvel úgy nézte ki mint valami asztronauták háttal ültek a bejárati ajtónak.
Most hogy visszagondolok jön , hogy kacagjak ,de akkor bizony eléggé megvoltam lepődve.
Egy nagy terembe voltunk ami tele, s tele volt polcokkal ,azokon rengeteg kémcsövek parafadugókkal fecskendők külonboző laboratóriumi üvegek : Berzeliusz poharak ,merő hengerek szép sorba rakva csipeszek ,mozsarak,büretták üvegedények sorba rakva nagyság szerint.
Az asztal ami előtt ültek zsúfolásig volt Petri csészékkel.
Mellette halomban feküdtek a vizsgálandó anyagok:székletek , garat váladékok,vizeletek ,köpetek.
Egy kis Bunsen-égő mindegyik előtt ,csak épp megfordították a fejüket ahogy nyílt az ajtó de amikor láttak az igazgató urat ,hirtelen felálltak.
Enyhén lehúzták a száj maszkot majd a gumi kesztyűket ,hogy bemutatkozzunk.
-Íme szólt az igazgató úr -itt van az új munkatársatok, hogy ne unatkozzatok-szólt az igazgató úr..
Én még jártam az egyetemi éveimben is laborban de azok a kémiai meg biológiai laborok voltak ott tartottuk a gyakorlati óráinkat.
Azok egész másképp néztek ki.
Te jó ég fordult meg az agyamban három férfival fogok dolgozni ?
És következett a bemutatkozás ;
-Dr K.Gyula vagyok laboratóriumi bakteriológiai főorvos. -szólt a főnököm aki kb 50 év körüli férfi volt mosolygós jóságos, kerek arcával.
-S..Dénes - vagyok bakteriológiai laboráns-őt olyan 55 évesnek saccoltam kis bajusszal a felső ajka felett.
-K.Lászlo . vagyok -általános laboráns -szólt a harmadik aki nálam alig vagy két három évvel lehetett idősebb.
Kedvesen mosolygott rám úgy biztatólag .ami megmaradt mindvégig amíg együtt dolgoztunk
[Kár hogy nem tudok Nektek képet elküldeni kedves olvasóim , ahol ott vagyunk mind a négyen .]
A főrvos megfogta a kezemet és bevitt egy külön helyiségbe ,ahol három asztal , a falakon polcok amik tele voltak lemezekkel ,lemeztartókkal ,csipeszek,mozsarak meg különböző festékek egy másik polcon,vesetálak , amikben a kidobandó dolgokat tettük.
Festett meg festetlen lemezekkel ,Petri csészékkel , Berzeliusz poharakkal és kis üveg edényekkel
bürettákkal ,lombikokkal, amiket egy laborban használnak .
Fehér szemetes vedrek ,minden sarokban.
A egyik asztalon hatalmas mikroszkóp terpeszkedett,előtte egy forgatható támlás székkel ,mellette a két kis asztalkán már láttam a festékek után ,hogy ott történik a lemezek festése.
Ez volt az én feladatom,hogy a biológiai anyagokból-[vér,vizelet köpet székletekből] a lemezekre kentem a vizsgálandó anyagot .Itt lettem kutató [!] Kutattam a férgeket meg baktériumokat
Majd attól függően hogy mit keresek bacilusokat vagy parazitákat ,meg vírusokat,mindennek megvolt a maga festési módszere.
Szemem -szám tátva maradt ,kissé megszédültem a sok látnivalótól.
Erre nem térek ki.
Hamar megszoktam a munkahelyemet és jól éreztem magam közöttük.
Valahogy a gyereküknek kezeltek ,ha elrontottam valamit azonnal a segítségemre siettek
Még volt egy helyiség szerintem a "kis paradicsom világ" ahol a táp talajokat meg véres agarakat készítettek az volt számomra a legkedvesebb helyiség ,ott főtt a marha húsleves annak a levéből a keszult a fő táptalan.
De meg kell jegyeznem ,hogy többféle taptalaj létezett:véres taptalaj,gyengén szelektív táptalajok,
közepesen szelektív táptalajok,erősen szelektív táptalajok,politróp táptalajok.
Most folytatom miért szerettem a kis paradicsom Világot.
A megmaradt husikát megettük,,ott volt a tizorai szoba ahol jókat szórakoztunk .
ott ereztük magunkat a legjobban ,Munka nagyon sok volt de volt ebéd szünet is
Kulonben az épület az utcára nyílt de hátul az udvarban volt a kantin és ott ebédeltünk ingyen ,Csuda jó világ volt akkoriban.Ma már nincs ilyesmi,mindenki a saját szakallara.,intézi az ebédszuntet
Az udvaron hatalmas fák, virágoskert ,padok voltak egyrészt a betegek ,miatt másrészt mi is pihentünk ebédszunetben .Laci volt a nagy szivaros.Dénes is eléggé,de afonokom nem szivarozott
Ott szoktam rá a szivarozásra ,amit már nagyon régen elhagytam
Soha nem felejtem el az első munka helyemet ,az volt a legszebb az egész életemben.
Ma is amikor autóval előtte kocsikázok nagyokat sóhajtok mint aki visszasírja a boldog éveit.
�--sszeszoktunk hamar jó kis társaság lettünk.Még volt egy labor alkalmazott a takaritonő.
O egy idősebb nő volt de nagyon rendes volt tisztelet tudó.Szerettem Piroska nénit.
A főnököm sajnos nagyon hamar elhagyott minket, mert egy kulfödi kirándulás alkalmával disszidált valahova Németországba,helyette jött egy főorvosnő Dr P.Lucia[olvasd Lucsia]
Laci kollégámmal nagyon összebarátkoztunk .Kisült hogy nem messze lakik tőlem és így mindig együtt mentünk reggel és együtt jattunk délben.
Laci nagyon kedves fiú volt ,egyforma gondolkodásunk és a fiatalságunk nagyon közel vitt egymáshoz.Megtudtam hogy nagyon jól ismeri a jövendő férjemet .
Így könnyebben lettünk lelki barátok.Szinte mindent elmeséltem neki.Jobban ismert ,mint ahogy én ismertem magamat .
Gyakran kirándultunk együtt moziztunk,koncertekre jártunk ,olyanok lettünk mint két testvér .
Soha nem tanácsolt semmiben a szerelmi téren ,viszont amikor együtt voltunk valahol utána mindig hazakísért .Valahogy jól esett .Soha nem ismertem meg viszont a lelkét.
Laci egy adott pillanatban áthelyezését kérte ,most sem tudom mi okból egy másik Laboratóriumba..
Az orvosi egyetemen mukodo az Akadémia laborba ment dolgozni ,de a barátságunk megmaradt
.Két év után én is elmentem a Központi Laboratóriumba ami akkor egy újjonan épült Megyei Kórházban volt Marosvásárhelyen..
Így útjaink elváltak de a barátság az megmaradt .A mai napig is amikor találkozunk mindig el emlegetjük az együttlétünket valahogy ilyen formában:
-Emlékszel amikor ősszetőrtek a megfestett lemezek,vagy :
-Emlékszel amikor eltört egy pár baktériumokkal átitatott Petri-csésze és ahelyett hogy megijedjünk halálra kacagtuk magunkat.
A humorunk megmaradt, de soha nem árulta el el hogy miért ment el a Fertőző klinikáról.
Mindenesetre az egész labor alkalmazottai kicserélődtek .Piroska néni nyugdijba ment .
Dénes aki családos ember volt két gyerekkel ő is elment egy másik klinikai laborba.Ami jó és szép volt lassan elszállt .
Későn tudtam meg hogy Laci egy volt fertőző klinikai nővért vett felségül Ilonkát.
Lacival és feleségével gyakran találkoztam az utóbbi években ,pont olyan jól érezzük magunkat egymás társaságában mint a volt régi időszakban.
A nagy csapat felbomlott nagyon hamar miután a főorvosunk kivándorolt,lehet ő tartotta a csapat lelkét és fizikai vonzalmát. Kár ,hogy nem tudok semmit felőle.
Nem hallottam soha róla többet az életben .
Az életben jönnek mennek az évek"voltunk.
Mert ami megadatott egyszer az vissza nem tér soha ,a jó emlékek viszont itt vannak a szivunkben amiket nem tudunk elfelejteni .
Ezek a részek amiket írtam a lánykoromról szólnak ,végül is csak töredékek ,mert nagyon sok mindent lehetett volna meg mesélni de arra nem elég egy könyv.
Házasságom után egy keményebb sors várt rám .,amiről nem szeretnék beszélni senkinek .
Ad astra per aspera.Aliter in teoria,aliter in praxi. [Vége ]Én csak automatikusan mentem mellette közben az agyamban százféle gondolat ugrándozott
Ahogy beleptünk egy hatalmas teremben három fehérköpenyes férfi , teljesen fehérben öltözve
tetőtől talpig arcuk előtt védő maszkkal ,meg gumi kesztyűvel úgy nézte ki mint valami asztronauták háttal ültek a bejárati ajtónak.
Most hogy visszagondolok jön , hogy kacagjak ,de akkor bizony eléggé megvoltam lepődve.
Egy nagy terembe voltunk ami tele, s tele volt polcokkal ,azokon rengeteg kémcsövek parafadugókkal fecskendők külonboző laboratóriumi üvegek : Berzeliusz poharak ,merő hengerek szép sorba rakva csipeszek ,mozsarak,büretták üvegedények sorba rakva nagyság szerint.
Az asztal ami előtt ültek zsúfolásig volt Petri csészékkel.
Mellette halomban feküdtek a vizsgálandó anyagok:székletek , garat váladékok,vizeletek ,köpetek.
Egy kis Bunsen-égő mindegyik előtt ,csak épp megfordították a fejüket ahogy nyílt az ajtó de amikor láttak az igazgató urat ,hirtelen felálltak.
Enyhén lehúzták a száj maszkot majd a gumi kesztyűket ,hogy bemutatkozzunk.
-Íme szólt az igazgató úr -itt van az új munkatársatok, hogy ne unatkozzatok-szólt az igazgató úr..
Én még jártam az egyetemi éveimben is laborban de azok a kémiai meg biológiai laborok voltak ott tartottuk a gyakorlati óráinkat.
Azok egész másképp néztek ki.
Te jó ég fordult meg az agyamban három férfival fogok dolgozni ?
És következett a bemutatkozás ;
-Dr K.Gyula vagyok laboratóriumi bakteriológiai főorvos. -szólt a főnököm aki kb 50 év körüli férfi volt mosolygós jóságos, kerek arcával.
-S..Dénes - vagyok bakteriológiai laboráns-őt olyan 55 évesnek saccoltam kis bajusszal a felső ajka felett.
-K.Lászlo . vagyok -általános laboráns -szólt a harmadik aki nálam alig vagy két három évvel lehetett idősebb.
Kedvesen mosolygott rám úgy biztatólag .ami megmaradt mindvégig amíg együtt dolgoztunk
[Kár hogy nem tudok Nektek képet elküldeni kedves olvasóim , ahol ott vagyunk mind a négyen .]
A főrvos megfogta a kezemet és bevitt egy külön helyiségbe ,ahol három asztal , a falakon polcok amik tele voltak lemezekkel ,lemeztartókkal ,csipeszek,mozsarak meg különböző festékek egy másik polcon,vesetálak , amikben a kidobandó dolgokat tettük.
Festett meg festetlen lemezekkel ,Petri csészékkel , Berzeliusz poharakkal és kis üveg edényekkel
bürettákkal ,lombikokkal, amiket egy laborban használnak .
Fehér szemetes vedrek ,minden sarokban.
A egyik asztalon hatalmas mikroszkóp terpeszkedett,előtte egy forgatható támlás székkel ,mellette a két kis asztalkán már láttam a festékek után ,hogy ott történik a lemezek festése.
Ez volt az én feladatom,hogy a biológiai anyagokból-[vér,vizelet köpet székletekből] a lemezekre kentem a vizsgálandó anyagot .Itt lettem kutató [!] Kutattam a férgeket meg baktériumokat
Majd attól függően hogy mit keresek bacilusokat vagy parazitákat ,meg vírusokat,mindennek megvolt a maga festési módszere.
Szemem -szám tátva maradt ,kissé megszédültem a sok látnivalótól.
Erre nem térek ki.
Hamar megszoktam a munkahelyemet és jól éreztem magam közöttük.
Valahogy a gyereküknek kezeltek ,ha elrontottam valamit azonnal a segítségemre siettek
Még volt egy helyiség szerintem a "kis paradicsom világ" ahol a táp talajokat meg véres agarakat készítettek az volt számomra a legkedvesebb helyiség ,ott főtt a marha húsleves annak a levéből a keszult a fő táptalan.
De meg kell jegyeznem ,hogy többféle taptalaj létezett:véres taptalaj,gyengén szelektív táptalajok,
közepesen szelektív táptalajok,erősen szelektív táptalajok,politróp táptalajok.
Most folytatom miért szerettem a kis paradicsom Világot.
A megmaradt husikát megettük,,ott volt a tizorai szoba ahol jókat szórakoztunk .
ott ereztük magunkat a legjobban ,Munka nagyon sok volt de volt ebéd szünet is
Kulonben az épület az utcára nyílt de hátul az udvarban volt a kantin és ott ebédeltünk ingyen ,Csuda jó világ volt akkoriban.Ma már nincs ilyesmi,mindenki a saját szakallara.,intézi az ebédszuntet
Az udvaron hatalmas fák, virágoskert ,padok voltak egyrészt a betegek ,miatt másrészt mi is pihentünk ebédszunetben .Laci volt a nagy szivaros.Dénes is eléggé,de afonokom nem szivarozott
Ott szoktam rá a szivarozásra ,amit már nagyon régen elhagytam
Soha nem felejtem el az első munka helyemet ,az volt a legszebb az egész életemben.
Ma is amikor autóval előtte kocsikázok nagyokat sóhajtok mint aki visszasírja a boldog éveit.
�--sszeszoktunk hamar jó kis társaság lettünk.Még volt egy labor alkalmazott a takaritonő.
O egy idősebb nő volt de nagyon rendes volt tisztelet tudó.Szerettem Piroska nénit.
A főnököm sajnos nagyon hamar elhagyott minket, mert egy kulfödi kirándulás alkalmával disszidált valahova Németországba,helyette jött egy főorvosnő Dr P.Lucia[olvasd Lucsia]
Laci kollégámmal nagyon összebarátkoztunk .Kisült hogy nem messze lakik tőlem és így mindig együtt mentünk reggel és együtt jattunk délben.
Laci nagyon kedves fiú volt ,egyforma gondolkodásunk és a fiatalságunk nagyon közel vitt egymáshoz.Megtudtam hogy nagyon jól ismeri a jövendő férjemet .
Így könnyebben lettünk lelki barátok.Szinte mindent elmeséltem neki.Jobban ismert ,mint ahogy én ismertem magamat .
Gyakran kirándultunk együtt moziztunk,koncertekre jártunk ,olyanok lettünk mint két testvér .
Soha nem tanácsolt semmiben a szerelmi téren ,viszont amikor együtt voltunk valahol utána mindig hazakísért .Valahogy jól esett .Soha nem ismertem meg viszont a lelkét.
Laci egy adott pillanatban áthelyezését kérte ,most sem tudom mi okból egy másik Laboratóriumba..
Az orvosi egyetemen mukodo az Akadémia laborba ment dolgozni ,de a barátságunk megmaradt
.Két év után én is elmentem a Központi Laboratóriumba ami akkor egy újjonan épült Megyei Kórházban volt Marosvásárhelyen..
Így útjaink elváltak de a barátság az megmaradt .A mai napig is amikor találkozunk mindig el emlegetjük az együttlétünket valahogy ilyen formában:
-Emlékszel amikor ősszetőrtek a megfestett lemezek,vagy :
-Emlékszel amikor eltört egy pár baktériumokkal átitatott Petri-csésze és ahelyett hogy megijedjünk halálra kacagtuk magunkat.
A humorunk megmaradt, de soha nem árulta el el hogy miért ment el a Fertőző klinikáról.
Mindenesetre az egész labor alkalmazottai kicserélődtek .Piroska néni nyugdijba ment .
Dénes aki családos ember volt két gyerekkel ő is elment egy másik klinikai laborba.Ami jó és szép volt lassan elszállt .
Későn tudtam meg hogy Laci egy volt fertőző klinikai nővért vett felségül Ilonkát.
Lacival és feleségével gyakran találkoztam az utóbbi években ,pont olyan jól érezzük magunkat egymás társaságában mint a volt régi időszakban.
A nagy csapat felbomlott nagyon hamar miután a főorvosunk kivándorolt,lehet ő tartotta a csapat lelkét és fizikai vonzalmát. Kár ,hogy nem tudok semmit felőle.
Nem hallottam soha róla többet az életben .
Az életben jönnek mennek az évek"voltunk.
Mert ami megadatott egyszer az vissza nem tér soha ,a jó emlékek viszont itt vannak a szivunkben amiket nem tudunk elfelejteni .
Ezek a részek amiket írtam a lánykoromról szólnak ,végül is csak töredékek ,mert nagyon sok mindent lehetett volna meg mesélni de arra nem elég egy könyv.
Házasságom után egy keményebb sors várt rám .,amiről nem szeretnék beszélni senkinek .
Ad astra per aspera.Aliter in teoria,aliter in praxi. [Vége ]
- Augusztus első napjaiban már túl voltam az első bemutatkozáson a Fertőző Klinikán .
Ahogy régebb írták :Fertőző Betegségek Korháza-Erdélyi műemlék
Friss diplomával 21 és félévesen .
A klinikának is megvan a története.
Még 1910-ben épült, nagyon szép épület ,kis tornyocskával , valamikor lakóház volt. Hatalmas kerttel.
A kommunista években alakították át Klinikává,amikor mindent államosítottak valószínű .
Azóta is ott működik és egy pár méterrel lejjebb az úton, volt egy külön épület és van ahol a hepatitiszesek feküdtek .Nem voltunk közös épületben.
Pénteki napra esett a bemutatkozásom s a az első munkanapom a következő hét hétfőjére.
Hétfői napon kora reggel mar talpon voltam izgatottan , hirtelen nem is tudtam,hogy elegánsan öltözzek-e vagy csak lezserül ,így minden családtagom nekem drukkolt míg végre , Apukám megnyugtatott .
-Drága gyermek mehetsz farmerrel is ,mert ott úgyis átöltözöl teljesen.Es úgy is volt .
Annyit elárult a klinika igazgatója hogy a munkanapom hat órából áll ,a fizetésem elég nagy mind kezdő és plusz fizetés, azaz fizetésem +20 százalék a fertőző körülmények miatt.
Ez egy kicsit tetszett nekem,hogy nem kellett siessek reggel csak 8 órára mentem.
A lakásunkhoz aránylag közel volt a Klinika ,úgy hogy biciklivel mentem, az utóbbi időben nagyon
rászoktam a biciklizésre .
A klinika igazgatója .dr doc. K .Zsolt,kedvesen fogadott nagyon szép ember volt és elegáns
kézmozdulattal intett foglaljak helyet egy fotelben. Hosszasan rám nézett, majd kibökte amit gondolt
-Jaj de felháborítóan fiatal magácska -szólt hozzám,miközben pipájából kellemes füst szállt.
-Köszönöm hebegtem, közben úgy dobogott a szívem meg- meg rezzent a blúzom ,néztem hogy látszik-e ?
Elolvasta a kinevezést majd a diplomámat nézegette azután egyszerű volt a végszó
-Értem.
-És hogy-hogy pont erre a klinikára gondolt -kérdezte
-Miért választott laboratóriumi szakot ?
-Hiszen maradhatott volna tanár is .Az egyik kérdés a másikat követte ,nem volt időm válaszolni mindenre.
És mind folytatta a kérdéseket ,közben felállt és le s fel járt a szobájában .
Akkor láttam a falak tele voltak csodás festményekkel,nem gondoltam volna,hogy egy klinikán ennyi művészi dolgokat lehet látni.
-Erre számítottam nagyon -hebegtem későn de közben fogalmam sem volt mit fogok dolgozni.
-Én maga helyett biztos tanári pályát választottam volna-szólalt meg az igazgató ur .
Nem mondhattam meg neki ,hogy én kutató szeretnék lenni,már gyermekkorom óta.
De persze itt semmi kutatásról nem volt szó legfeljebb a különböző bacilusokat kutattam később.
Na ha erre számított itt az alkalom ,most bemegyünk a laboratóriumba hogy magácskát bemutassam.
Felvette a kék színű molton köpenyét és komótosan előre tessékelve engem elindultunk.
Tele izgalommal a szívem a nyakamban dobogott, közben mindenre csak bólogattam, de azt sem tudtam miket kérdezett amíg a hosszú képekkel diszitett folyosón a laborig értünk.
Síri csend volt a folyosón meglepetésemre .
A folyosó mindkét oldalán fehér ajtók jelezték a kórtermeket megszámozva.[1]
- De akár ilyen mozgalmas életem volt mindig ott volt a háttérben a leendő férjem akivel ma is együtt élek zavaros összefüggésben.
Most csak úgy nézek rá csak, mint gyerekeim apjára-többször akartam elválni de mindig meghiúsult valami okból ,azután rendre megszülettek a drága kincseim a két fiam majd a kedves aranyos unokáim.
Nem voltunk nagyon gazdagok ,de mindent megkaptam amit akartam.
Talán a legnehezebb döntésem a házasság volt .Mint egy árny úgy állt mindig a hátam mögött a leendő férjem ,úgy képzelem most, mint egy leopárdot, aki megtámadni készul az áldozatát.
Nem tudtam megszabadulni tőle még Kolozsváron sem,mert ő is diák volt ,és mint" barátként"
szinte minden lépésemet ismerte..Persze azért én éltem az életemet ,nem vettem figyelembe ,hogy
annyira szeret .Ha jól meggondolom nem is gondoltam erre.
Ott volt a férjjelölt és néhány szerelmi kaland..Sosem szerettem azokat a férfiakat ,akik birtokolni akartak volna fizikailag vagy lelkileg .
Már 21 éves voltam,munkakönyvvel dolgoztam a marosvásárhelyi Fertőző Klinikán a biológiai laboratóriumban s még mindig férjtelen voltam .Eltűntek mellőlem a régi kedves barátok .
Szerettem a munkahelyemet ,ott találtam fel magam a legbiztosabban ,lehet azért is még mindig alkalmazottként dolgozok, persze más munkahelyen .
Szerettem dolgozni és szórakozni is .Már régóta azon gondolkoztam hogy ami velem történt akár egy regényt lehetne írni belőle.
Most rövidre fogom ,mert ez csak egy töredék akar lenni.
Tessék, most nem jut eszembe, pedig annyi minden történt velem.
Egyszerre két kérőm is akadt .A geológiai évfolyamtárs aki pár évig Marosvásárhelyen dolgozott meg a leendő férjem. Bandival tartottam a kapcsolatot , sokszor kérdezte
-Na meggondoltad a házasságot ?-de az utóbbi időkben el-el maradozott.
A leendő férjem nagy elhatározásra jutott,hogy mindenkit elásson maga mögött.
Decemberi hideg fagyok voltak abban az évben Legtöbbet otthon ültünk a meleg családi fészekben ahol mindenki nyugodt és boldog volt , amit többé sohasem éreztem a férjem oldalán.
Legfeljebb egy fullasztó ,nyomasztó érzést a az évek során akiből áradt mindig a szerelem s egy birtoklási vagy amit ki nem állhatok..
Egy este megjelent díszbe öltözve ,annak rendje módja szerint az édesapjával leendő apósommal és megkérte Apámtól a kezem .
Apám volt a legjobb barátom egész életemben ,amíg élt .,mondhatom halála után is.
Nem szerette a leendő vejét sokszor próbált útbaigazítani :
-Lányom nem hozzád való ,nem veszed észre .
-Majd még megbánod -szokta mondani ,ami be is vált.
Sosem eroltett semmire ,de azért szófogadó voltam ,Most az egyszer nemet mondtam neki
Két édes,szeretett ember volt életemben az Apám és a Nagyi, apám részéről ,akiket a mai napig áldok és hozzájuk imádkozok ha valami nagy gondom van ,és van bőven !
Én valahogy mindig az ismétlések embere voltam.
Vederből cseberbe -szoktam mondani magamban ezert féltem minden változástól és a gyerekeim mindig az élvonalban voltak függetlenül a körülményektől .
Jól ismertem magamat talán igen jól ami néha a vesztemet okozta.Ez a házasság azért jött létre mert úgy szétszóródtak időközben a sok ismert barátok ,csak egyedül Bandi volt még itt a közelemben ,de láttam más lánnyal sétálgatott a "főtéren "ahol valamikor sétáltam én is boldogan.
De szerettem volna kalkulált ember lenni,aki mindig megfontol jól valamit
mielőtt megtenné , de nem tudtam csak kesébb alakult ki bennem ez az érzés amikor már minden elfajult. Szerettem volna ,ha valaki előre megjósolta volna a jövőmet ,hm ,talán az Apám ,aki mindent tudott. [folytatom]
- Talán a legszebb évek a lánykoromból a líceumi évek voltak,amik a legtisztább és legártatlanabb
éveim voltak.
Soha nem fognak visszatérni csak úgy 10 évenként amikor osztály találkozót szervezünk.
Mind kevesebben és kevesebben vagyunk.
A 8.osztály után normálisan mindenki tovább tanult abban az időben csak úgy lehetett
persze ,volt olyan társunk is akik szakiskolákba készültek a mielőbbi pénz szerzés miatt.
Akkoriban rengeteg gyár meg üzem működött Marosvásárhelyen ,nem mint most.
Ma megszámlálhatom az ujjaimon és nem hiszem hogy szűkség volna a két kezemre !
Mi a 13-14 éves gyerekek nem kellett gondolkozzunk erről,mert a szüleink döntöttek
helyettünk ,hogy milyen líceumot választanak .
Mindenhol felvételire volt szükség ,bizonyos tantárgyakból,attól függően hova iratkoztál be.
Általában román nyelv,irás és szóbeli,matematika írás ,és a magyar osztályokban plusz a magyar nyelv írás és szóbeli,ha pedig tovább a művészeti ágakat akartad követni az illető hangszer ,vagy rajzoddal jelentkeztél.
Ott is megvoltak a szabályok.Hangszer használata , szolfézs gyakorlatok ,
vagy a rajzodat egy bizonyos tárgyról kellett ott elkészítened ,aki rajzszakos tanár akart volna lenni életében.
Engem és a két testvéremet is román líceumba írattak ,hogy jobban érvényesüljünk
az életben,meg a további tanulásunk szempontjából is.Nem bántam meg ,előnyom lett belőle .
Ha felvételire készültél az egyetemre ,normális volt,hogy a magyar gyerek hátrányban volt
a román diákkal szemben.
Így kerültem az Unirea liceumba[Egyesülés]magyarul.Ennek is van története:
Az épület együttes szecessziós stílusú. Az ,,A" épületet az Unirea, míg a kisebb, eredetileg bentlakásnak épült ,,B" épületet a Római Katolikus Gimnázium használta. Tervezője Pápai Sándor, az Erdélyi Római Katolikus Státus mérnöke volt.
A fő homlokzat oromzatán egy fülkében egy szobor volt, mely egyesek szerint Szűz Máriát, mások szerint Szent Imrét, az iskola védő szentjét ábrázolta. A kommunisták 1962-ben eltávolították a szobrot, sorsa ismeretlen.
A Romai Katolikus Gimnázium a város legrégebbi oktatási központja , 1948-ban államosították az épületet, és a magyar tannyelvű leánylíceumnak ítélték.[1959-ben ideköltöztették az Unirea líceumot, a kereskedelmi leányiskola 1919-ben alapított utódját, és Unirea (Egyesülés) néven két tannyelvű vegyes gimnáziumként, majd főgimnáziumként működött tovább.
A legnagyobbik nővérem még Leánygimnáziumban járt 6 evvel idősebb mint én .a kisebbik nővérem meg én már az Unirea líceumba jártunk.
Két épülete van a nagy, meg kis épület ,én a kis épületbe jártam az első emeletre.
Ha visszagondolok én a humán tagozaton jártam egy 28 tagú osztályba ahova szép számban
voltunk 28 diák. Azokból csak 3 volt fiú. De a reál osztályokban [3 ] a többségben fiúk voltak .
Itt kezdődött számomra az életem legszebb legmaradandóbb emlékei.
Kalandos ,izgalmas kihívásokkal és meglepetésekkel teli időszak volt ez a négy év egy olyan
lánynak aki a legtöbbet akar kihozni magából, a helyzet adta lehetőségekből
és a nyelvi meg kulturális különbségek előnyeiből.
Szabadok voltunk minta kalitkából kiröppenő madarak,ugyanakkor nagyoknak és boldogoknak
éreztük magunkat.
Szép egyenruhánk volt, sötétkék vékony szövetből hosszú ujjú ruha, fehér gallérral, a derekadnál egy széles övvel amit igyekeztünk szorosra húzni amennyire lehetett .
A gallért gombokkal lehetett átcserélni naponta .A fehér gallér mindig tiszta volt .
A ruha két zsebbel volt ellátva,a karunkon pedig egy kis fekete bársony cimke;Unirea Líceum 143
arany színű cérnával ráírva.Persze mi patent kapcsokkal tettük fel,hogy tanítás után le tudjuk venni az utcán pedig a fehér hajpántot is eltávolítottuk .
Sokat tanultunk, de nemcsak tantárgyakat hanem általános műveltséget is .
Itt hallottam először egy osztályfőnőki órán magnetofonon a Beethoven 3. szimfóniáját ami Eroica névre is hallgat, a zenetörténet egyik fordulópontja. Ezzel a művével Beethoven végképp széttépte azt a köteléket, amely őt a régi formákhoz és művészethez kötötte. Minden művében láthatjuk ezt a fajta törekvést, de egyetlen műve sem jelentett olyan hatalmas előrelépést, mint a 3. szimfónia.
Különlegesen tetszett az Egmont nyitány. Ez Goethe- Egmont című darabjához kísérőzene.
Rengeteg időnk maradt a más elfoglaltságokra is ,szinte mindegyikünk járt valamilyen
kőrre pl.tánc ,zene vagy éppen teniszezőnk is volt az osztályunkban.
Csodálatosak voltak a nyári meg téli vakációk,nyáron általában a tengerre mentünk ,télen a hegyekbe sí táborokba. Nyughatatlan fiatalok !
Az osztályfőnöknővel együtt jártunk kirándulásokra , aki a francia nyelvet tanította Gagyi Teréz tanárnő akit mindannyian "gatyesznek" neveztünk talán a legjobb osztályfőnöknő volt.
Románul is magyarul is perfektül beszélt .
Kedves szép emlékeim maradtak a nyári tengeri nyaralásokról ,a tábortüzek körül hangosan énekeltünk , meghitt barátságos hangulattal,vagy éppen táncoltunk .
Soha nem volt kissebbségi érzetem, mert tökéletesen beszéltem románul,és a románok közül is sokan tudtak magyarul .
A fiatalok előtt nincs határ ,hamar barátkoznak .Itt tanultuk meg mi az emberség és mi a szépség a lélekben ,hogy tiszteljük egymást ,és felelősséget érezzünk egymás iránt !
Hamar megbíztunk egymásba szép barátságok születtek.
Ami a legnehezebb volt az a tananyag megtanulása jelentett több gondot számomra ,főleg a fizika meg szervetlen kémia .
Persze nem voltam éltanuló de nagyon sok mindent tanultam .Lehetett választani ,hogy milyen
idegen nyelvet akarsz tanulni ,mert egy az kötelező volt:franciat ,németet vagy angolt .Mellete simán tanultunk orosz nyelvet meg latin nyelvet is.Mivel német nyelvet ismertem így franciát választottam.
Ahogy megtanultuk a leckéinket pont úgy megtanultuk egymás szokásait is kulturális értékeit.
Az életben nem az számit ,milyen nyelvet beszélsz ,hanem hogy milyen a lelked meg a viselkedésed,hogy tiszteljenek és te is tisztelj másokat .
Lehet jól tették a szüleim hogy ezt a megoldást kapták a legmegfelelőbbnek.
A tizenkettedik osztály befejező napja talán a legmeghalóbb nap volt amikor az osztályfőnöknő
jelenlétében ,utoljára magunkra öltöttük egyenruhánkat ,elénekeltük a líceumi ballagó hires
éneket a "Gaudeamus igitur".-t
Utána az osztályfőnöknő utoljára felolvasta a névsort a katalógusból ,mindenkit jellemezve.
Mi is szeretettel vettünk búcsút tőle .Az egyik diáktársunk megható beszédében búcsúzott
az osztályfőnöknőtől oriási virágcsokorral és sok könnyekkel szemeinkben .
A ballagásra mindenki a rokonaival jött ,akik türelmetlenül vártak az udvaron minket
könnyes szemekkel sok virágok közepette , végig vonultunk a szülők által alakított sorfal között énekelve a" Gaudeamus igiturt"
Este volt a bankettünk ,ami az akkori Hargita vendéglőben volt,ma már azt is felszámolták .
Frissen csináltatott estélyi ruhánkban, csillogó szemekkel ragyogtunk a fiatalságtól és reggelig mulattunk.Talán életem legjobb mulatsága volt . Felejthetetlen .
Kísérőink a következő 12.osztályosok , útnak eresztettek a batyuval vállunkon az élet kacskaringós útjaira.Még fogalmunk sem volt hogy az élet egy nyomorúság !De rájőttünk hamarosan !
Azóta is mind ballagunk keresve azt amit nem találunk -a fiatalságot .
Nem véletlenul kezdtem az egyetemi évekkel.Meggondolás alapján.A következő utolsó részben az elso munkahelelyemről fogok egy kis izelitőt irni .Az még lánykoromról szól .
A házasság utáni éveimről jobb ha nem jelentetek meg semmit .Folytatom az utolsó résszel .
- De akár ilyen mozgalmas életem volt mindig ott volt a háttérben a leendő férjem akivel ma is együtt élek zavaros összefüggésben.
Most csak úgy nézek rá csak, mint gyerekeim apjára-többször akartam elválni de mindig meghiúsult valami okból ,azután rendre megszülettek a drága kincseim a két fiam majd a kedves aranyos unokáim.
Nem voltunk nagyon gazdagok ,de mindent megkaptam amit akartam.
Talán a legnehezebb döntésem a házasság volt .Mint egy árny úgy állt mindig a hátam mögött a leendő férjem ,úgy képzelem most, mint egy leopárdot, aki megtámadni készul az áldozatát.
Nem tudtam megszabadulni tőle még Kolozsváron sem,mert ő is diák volt ,és mint" barátként"
szinte minden lépésemet ismerte..Persze azért én éltem az életemet ,nem vettem figyelembe ,hogy
annyira szeret .Ha jól meggondolom nem is gondoltam erre.
Ott volt a férjjelölt és néhány szerelmi kaland..Sosem szerettem azokat a férfiakat ,akik birtokolni akartak volna fizikailag vagy lelkileg .
Már 21 éves voltam,munkakönyvvel dolgoztam a marosvásárhelyi Fertőző Klinikán a biológiai laboratóriumban s még mindig férjtelen voltam .Eltűntek mellőlem a régi kedves barátok .
Szerettem a munkahelyemet ,ott találtam fel magam a legbiztosabban ,lehet azért is még mindig alkalmazottként dolgozok, persze más munkahelyen .
Szerettem dolgozni és szórakozni is .Már régóta azon gondolkoztam hogy ami velem történt akár egy regényt lehetne írni belőle.
Most rövidre fogom ,mert ez csak egy töredék akar lenni.
Tessék, most nem jut eszembe, pedig annyi minden történt velem.
Egyszerre két kérőm is akadt .A geológiai évfolyamtárs aki pár évig Marosvásárhelyen dolgozott meg a leendő férjem. Bandival tartottam a kapcsolatot , sokszor kérdezte
-Na meggondoltad a házasságot ?-de az utóbbi időkben el-el maradozott.
A leendő férjem nagy elhatározásra jutott,hogy mindenkit elásson maga mögött.
Decemberi hideg fagyok voltak abban az évben Legtöbbet otthon ültünk a meleg családi fészekben ahol mindenki nyugodt és boldog volt , amit többé sohasem éreztem a férjem oldalán.
Legfeljebb egy fullasztó ,nyomasztó érzést a az évek során akiből áradt mindig a szerelem s egy birtoklási vagy amit ki nem állhatok..
Egy este megjelent díszbe öltözve ,annak rendje módja szerint az édesapjával leendő apósommal és megkérte Apámtól a kezem .
Apám volt a legjobb barátom egész életemben ,amíg élt .,mondhatom halála után is.
Nem szerette a leendő vejét sokszor próbált útbaigazítani :
-Lányom nem hozzád való ,nem veszed észre .
-Majd még megbánod -szokta mondani ,ami be is vált.
Sosem eroltett semmire ,de azért szófogadó voltam ,Most az egyszer nemet mondtam neki
Két édes,szeretett ember volt életemben az Apám és a Nagyi, apám részéről ,akiket a mai napig áldok és hozzájuk imádkozok ha valami nagy gondom van ,és van bőven !
Én valahogy mindig az ismétlések embere voltam.
Vederből cseberbe -szoktam mondani magamban ezert féltem minden változástól és a gyerekeim mindig az élvonalban voltak függetlenül a körülményektől .
Jól ismertem magamat talán igen jól ami néha a vesztemet okozta.Ez a házasság azért jött létre mert úgy szétszóródtak időközben a sok ismert barátok ,csak egyedül Bandi volt még itt a közelemben ,de láttam más lánnyal sétálgatott a "főtéren "ahol valamikor sétáltam én is boldogan.
De szerettem volna kalkulált ember lenni,aki mindig megfontol jól valamit
mielőtt megtenné , de nem tudtam csak kesébb alakult ki bennem ez az érzés amikor már minden elfajult. Szerettem volna ,ha valaki előre megjósolta volna a jövőmet ,hm ,talán az Apám ,aki mindent tudott. [folytatom]
