Érettük

Buborék énem ,mi feltör,
csak egy csepp,
és máris elvesztem nevem
mert hullok nyomtalan 
a mélybe,
mert semmi sem vagyok
de maradok ,
felakasztva a lelkes ébredésen .
Múltamban kutatva,
semmi sem voltam,
csak törtettem előre,
vágy maradt mögöttem
én meneteltem fényben
a célnak elébe,
és fogtam kezemben
gyermekeim keservét
tövisesen avarban,mig nevetve
arany almát szedtem kötényembe.
Ezért születtem,mert
valaha voltam, semmi a nyomomban,
mert az örök csak egy perc
és mindent hullámba temetnek,
jelenben ,jövőben keringek
körülöttük kergén 
és áldom merszem
hogy velük lehettem,
az örök hiányos ígéretben.
Választ nem kérek senkitől
mert van múltam s jelenem
hol turkálhatok serényen,
és felszínre törhetnek,
az üres kötények ,
jajgató küzdelmek,
óvva féltett rémek,
megnyílt veszedelmek .
De minden megérte
és felemelem fejem a jövőben ,
hogy többet nevethessen
két féltett kincsem
őrizve, lankasztó merengésben,
örök időkben.[W.B.]