Csak az fáj jobban
mi végső őrület ,
hogy a fájó sebek,
már nem az enyémek,
szívem más erővel,
dobbantja buzgó ereim,
lassan visszatérnek,
a beleszőtt érzelmek
mik kecsegtetnek.
és csak az enyémek.,
Ez egy rendeltetés;
nem leszek senkié ,
de enyém sem lehet
soha sem senki
A szomorú ,tiszta láng,
ma már csak parázs,
többé nem gyújthatók,
és nem is olthatók,
a szenvedő sóhajok,
bár bátran nyílhatnak,
de biztos hervadásra
őket elátkozom.
És mosolyog a bánat,
mert mégis fáj a dal,
zavarnak szüntelen
a kopogó léptek zaja,
mik mögöttem hullnak,
és szüntelen kínoznak,
mert lelkem hontalan,
és látom önmagam már
- Még tündökölt a nyár csillag porban
még lubickoltunk a tenger hullámban
sejtelmesen baráti szívek harcával
összefonódott karokkal védjuk magunkat
miközben a vergődő világunk hálójában
megakad a zűrzavaros háborgások harca
titkos egyezmények szülötte tervekkel
Európa népeit bűvösen körbe fogta
az árulás, ámító varázzsal testünkön
mint ostoba nyomorult susogó őslények
otromba erőkből támadt kegyetlenséggel
visszaszorította minden moccanásunk,
s tetten értek hiányos védelemtől óvva
nyomorból szabadult őrült szörnyek
keresztjeinket porba tiporva lesnek
meddig szüli erejét bennünk a félsz.
Ugye nem lehet mindig álmot jósolni
az emberek áhított vallás peremén
játszadozni, mohón halára ítélkezni
megkötött eszméket valóra váltani ,
miközben a vezérek zsebüket dagasztják
fals eszméket csalnak fekete csuhában
s körös körül harci évtizedek forognak
a holtra dermedt perceink valós világában. [W.B.]
- Még tündökölt a nyár csillag porban
még lubickoltunk a tenger hullámában
sejtelmesen baráti szívek harcával
összefonódott karokkal védtük magunkat
miközben a vergődő világunk hálójában
megakadt a zűrzavaros háborgások harca
titkos egyezmények szülötte tervekkel
Európa népeit bűvösen körbe fogta
az árulás, ámító varázzsal testünkön
mint ostoba nyomorult susogó őslények
otromba erőkből támadt kegyetlenséggel
visszaszorította minden moccanásunk,
s tetten értek hiányos védelemtől óvva
nyomorból szabadult őrült szörnyek
keresztjeinket porba tiporva lesnek
meddig szüli erejét bennünk a félsz.
Ugye nem lehet mindig álmot jósolni
az emberek áhított vallás peremén
játszadozni, mohón halára ítélkezni
megkötött eszméket valóra váltani ,
miközben a vezérek zsebüket dagasztják
fals eszméket csalnak fekete csuhában
s körös körül harci évtizedek forognak
a holtra dermedt perceink valós világában. [W.B.
