Giovanni Marradi - The best selection

Az élet értelme---Vilhelem Margareta

Ha volna az életnek örök értelme
Tudnám biztosan mit kezdenék vele
Átszőném arannyal az élet fonalát
Hogy ragyogjon,csillogjon a szívem oldalán
S keresném a percet,hogy találkozzak vele. 


Átszőném arannyal az ész gondolatát
S lelkem mélyén a szeretet fonalát
Fel disziteném szép színes csillagokkal
S beborítanám dús arany sugarakkal
Hogy ne tudjon repülni oly nagyon hamar.




Lehoznám az égről a Napot és Holda
Lehoznám az összes fényes csillagokat
Szét tépném ,szét zúznám a sötét felhőket
Kitárnám,kinyitnám a csodálatos eget
S vad villámokból hoznék szeretetet.     W.B 

Kis tündérkék----Vilhelem Margareta

A szép nyári éjszakában
A csillagos ég alatt
Kis tündérkék  kergetőznek
Táncolnak és kacagnak.

A zöld ágak leveléről
Csilingelő hangokkal
Szállnak le a kis-tündérkék
S báj-itallal mulatnak.

Nincsen sok már az éjből
Látszik a Nap sugara
Kis- tündérkék,halkan,csendben
Hamar el is vonulnak.

Várják az új éj jöttét
Színesek és csillogók
Vidámak és bolondosak
Látszik nagyon boldogok.

Utolsó éjszaka---Vilhelem margareta

Utolsó éjszaka és aztán elmentél
Szárnyaid nöttek és csak elrepültél
Néztem utánad bánatos szivemmel,
Láttam nagyon fent vagy,tudtam ,hogy vesztettem.

Nagy csend és béke lett az én szivemben,
Tudtam vissza nem jössz és már nem is remegtem
Szárnyaid nagyok,erössek és szépek,
Másfele visznek és ragyognak ,fénylenek.

Ha a hold ragyog---Vilhelem Margareta

Ha Hold ragyogja be az eget
És sok kis csillag remeg
Rád gondolok édes szerelmem
És várlak,hogy add a kezed.


Várom a csendes lépteid
És mosolyogva jöjj elém
Várom ,hogy újra itt legyél
S legyél megint az enyém.

Eltéptem megirt levelem
Elfelejtettem mindent, mi zavart
Várom a csendes lépteid
Várom,hogy itt légy velem.

Rövid volt ez a szerelem
Rövid volt,- mint egy gondolat
Sebesen zajlott minden
Én csak várlak,hogy itt légy velem.

Kegyelmet kérek---Vilhelem Margareta

Kegyelmet kérek édes szerelmem
Kegyelmet kérek,hogy nem vagyok Veled
Bús gondolatok járják át szívemet
Kegyelmet kérek hogy ily nagyon szeretlek.

Csodás volt minden perc ami Veled volt
Kegyelmet kérek,ha nagyon rövid volt
A búcsú napján nem-is én voltam
Ármány tündérek csapdájába kavarodtam .

Kegyelmet kérek,hogy nem felejtelek-el
Kegyelmet kérek ,hogy nem vagy mindig velem
A nagy szerelmünket,nem tudom felejteni
Mindig itt találsz; kegyelmemet  fogadni .

Bármerre visz utad,ne felejtsd szerelmünk
Ne felejtsd el soha a kettőnk esetét
Kegyelemért most már hiába esengek
Lehet ,hogy így volt jó,de azért szeretlek.

Megbukott szerelem-----Vilhelem Margareta

Lehet későn jött már ez a nagy szerelem
Lehet, már futólag találkoztál velem
Lángra gyúlt szívem és Te tudtad ezt
Hagytad,hogy szenvedjek,csak úgy értelmetlen.

Az évek során lassan csak elmúltál
De életem szerelme csak Te maradtál
Voltak ugyan mások.lehet, hogy szerettek
Lehet ,hogy nagyon boldogok lehettek.

Új nászom csendes volt,de nem volt szomorú
Új társam tudta,-derüre jön ború
Félve indultam új sorsom elébe
De szerelmem Tiéd volt s nem került semmibe.


A idők folyamán sokszor Rád gondoltam
Megbukott szerelem;erre is gondoltam
Lehet visszatérsz és csak enyém leszel
Lehet másé vagy ,de szívemben Te leszel.

Lehet majd megbánod mindent ,mit vétettél
Lehet visszajönnél,de késve érkeznél
Lehet más is szeret,lehet boldog vagy
De lehet ,hogy nálam ,mindig csak Te vagy.

A kedveshez----Vilhelem Margareta

Oly boldog napom volt ,itt van  a kedvesem
Szerelmet hozott,táncoltam ,nevettem
Forrón átöleltem tudom,hogy nem hagy el
Boldoggá tett engem -érzem ez szerelem.

Remélem nem álom valós ez a nap
Érzem a szerelmét s várom mi lesz holnap
Tudom,hogy újra s újra el fog menni
De elhagyni nem fog mert nagyon tud szeretni.

Bejártuk megint megszokott utunkat
Fáknak levelei súroltak arcunkat
Hangja csendes,finom reményt csigázó
Én csak boldog vagyok,hogy ennyire biztató.

Oly boldog napom van,itt van a kedvesem
Szorosan fogom,hogy többé ne menjen el
Édes csókokkal biztatom,nogatom,
Gondolom nem megy el,mert szívem Neki adom [ W.B ]

Mikor az ösz itt van-----Vilhelem Margareta

Rozsda szinüek a zöld,hamvas levelek,
Bújocskát játszanak velük a szelek
Sötét erdö mélyén semmi már nem nevet
Borongos az ég és egyre csak remeg.

Sötét árnyak járják az erdö vidékét
Keresik az eltévedt madarak fészkét
Vijjóg a bagoly fúrán,mérgesen
Kárrog a varjú és csak úgy felesel

Hova lett a nyárnak csodás melege?
A szép kis madarak is elrepültek vele?,
Meglibben a tél kis tündérkéje
Keresi a helyet ,hol letelepedhetne. W.B

Tavaszi óda----Vilhelem Margareta

Zöldbe borult minden
Tavasz aromája;körbefut
Bejárja vidáman
A szép napos tájat.

Vadvirágos bokrok
Büszkén mutogatják
Színes virágjukat
Magasra nyújtják.

Madarak serege
Cinkosan trilláznak
Fekete kis fecskék
Egy kissé tétováznak.

Aranylepkék hada
Kuncogva,nevetve
Keresnek egy helyet
Egy kis pihenésre.

Csendben,titkosan
Leszáll az este
Nyugovóra tér már
A tavasz hírnöke.

Születésnapomra----Vilhelem Margareta

Tövis -koszorú is volt az én fejemen
néha bátran hordtam,néha vezekeltem
az életem útja soha nem volt sima
mindent megküzdöttem,kiharcoltam,mint ma



Széppé -varázsoltam göröngyös életem,
gyerekeim kezét soha el nem engedtem
a harcot az élettel soha fel nem adtam
az álmom csak az volt-szeressenek ,mint ma


Ahogy évek teltek,elnézőbb. lettem
bölcsebb,meggondoltabb és erőteljesebb
féltve őrzöm ma is gyermekeim álmát
nem hagyom kimúlni a szeretet lángját .


Szeretettel gondolok az elmúlt évekre
semmit sem sajnálok,bármit is vétettem
soha nem gondolok meg nem tett dolgokra,
soha nem kívánom,ami nem volt soha.

Lehet ,hogy véletlen-----Vilhelem Margareta

Szerelmünk kinyilt,mint egy rózsa szál
nappal meg éjjel egymásé voltunk
nem tudtam mit hoz nekünk a holnap
gyöngéden mindig csak biztattál.

Számomra mindig Te voltál nékem
a Napnak legszebb fénysugara
nem tudtam elhinni,hogy e szerelem
néked ,csak egy futó kaland.

Tudom sokszor megbántottalak,
tudom sokszor haragudtál rám
kegyetlen szivem sokszor kigúnyolt,
te mégis mindig megbocsájtottál.

Lehet,hogy ezért játszottál velem,
lehet,hogy ezért is hagytál el
lehet ,hogy soha nem is szerettél
lehet,hogy véletlen történt csak velem.

Ha visszagondolok-----Vilhelem Margareta

Ha visszagondolok a múltra,

látom két szép szemed,

mely mosolyogva ,felém ragyog

kitárja szerelmes szíved.

Enyém voltál,enyém maradsz,

nem lehetsz másé soha,

e csodás szerelemhez,

csak kettőnknek van joga

Szenvedélytől zúg a szívem,

hevesebben ver,mint régen,

tudom nem vagy már az enyém

de remény csillag van az égen. 

Csak egy titok-----Vilhelem Margareta

A sorsnak van értelme,
a sors nem könyörtelen,
a sorsnak mindent szabad
nem lánccal van veretve.

Mi nem értelmetlen sorstól
várunk nagy szerelmet
szívünk mély sarkából
Merítünk ihletet. 

Nagy szenvedélyre ,
vagyunk mi képesek,
sokszor véresre
tépdessük szívünket.

Ez a nagy szenvedély,
sokszor csapdába fog,
néha egy nagy rejtély,
néha egy nagy titok. [ W.B ] 

KIáltás----Vilhelem Margareta

Sötét,haragos az ég,
Ősz van,reménytelenség,
Szürke felhők közt ,alig át
Vergődik egy kis kék Világ.

Fákat vadul tördel a szél
Villámok pirosra gyúlnak,
Egy-két fáradt fa levél
Lassan ablakomra hullnak.

Szívemben is ily vihar tombol
Vérem lüktet,zajong,forrong
Zakatolnak szívem kapuján
És engem kérdőre vonnak.

Hagytad elmenni ,kit szerettél
Tudod,vissza soha nem tér
Gondolatban bármit tehettél,
Ez volt életednek sorsa. [ W.B 

Az élet hátsó kapuja---Vilhelem Margareta

Néztél e a mélynek fenekére
szívtál- e be rozsda- illatot
szakítottál le-e hervadt rózsaszálat
nézted e az éj-hajnali harcot?

Dobtad-e magad mély szakadékba
lested- e a szivárvány színeit
szétbontottad- e a színes szálakat
gondolkoztál ezen néha magadban ?

Kékes üvegnek zöld csillogása
fényével hódította -e meg szíved
a bornak a gyöngye és ragyogása
kereste- e néha a vesztedet?

Agyadban gondolatok, szürke házukban
jártak -e néha véres táncokat
zörgettek- e szemed ablakában
hulltak- e könnyeid,vagy némán viselted

Láttál- e koponyákat táncolni sírokon
fekete szájuk egy mély szakadék
nagy ,gödrös szemükkel fürkésző
űrt hagytak,s a boldogtalanokat keresték

Álltál-e néha sírva védtelen
sírnak a szélén tetemet siratni
láttál- e néha csúszó férgeket
araszolni lábadon, testeden ?

Fogtad -e néha barátod kezét
utolsó útján sirattad- e tetemét
fajt- e szíved mikor elengedted
s átkoztad magad s áldottad őt.


Voltál -e néha bonctermet nézni
láttál- e néha sebeket bevarrni
Láttál- e embert kinokban feküdni
vagy szerettél volna elmenekülni?

Ezek az értelmes értelmetlenek
életünket kisérő szellemek.
Fekete varjakat láttál- e repülni
károgva vihart ,esőt jósolni ?

Kerested- e néha társad megértését
láttad-e szemét könnyesnek,pirosnak
osztottad- e vele puszta gondolatod
átölelted- e csak hogy biztassad?


Ha eres kezeddel simítod homlokod,
fáj- e az emlék ami megmaradt
vagy félted szívednek heves dobogását
s igyekszel mindenen túltenni magad?

[ W.B ]

In aşteptare--Vilhelem Margareta

In  această zi  cu multă soare

când gândul meu spre tine zboară

mă inviorez vâzând frumusetea

ceea  ce străluceste in steau mea

fiori dulci mă cuprinde,venind

spre   mine  din senin, scumpa

     mea de   Primăvară .

Credeam ca nimeni nu vede,

transformarea din mine,

trâgând paltonul peste mine

zâmbesc ,deşi incă -i rece

văzând Zăna ceea infierbintată

incărcat cu frumusețe

    draga  mea de Primăvară .

Sunt aici m-ai invins  :strigă

iarna cel din vis,imi iau repede

paltonul,o să caut alte drumuri

hai că te asteaptă lumea ,

cu mâinile larg deschise 

umpleți cosul,cu  mândrie

colorând florile tale minunate

  scumpa mea de Primăvară.