Eltévedni---Vilhelem Margareta

A hitek , amikor záródnak kapuk 
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt végzetünk .

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak a hitek napkoronggal
s minden mi választ vár akarattal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt hited csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott bizalmad az üres vágányon .

Betük között--Vilhelem Margareta

Most mikor vidám vagyok 
kitárom résre ablakom
és betűket rovok-rovok ,
oly láthatatlan víg sorok .

Még remeg kopott lelkem
homlokomon verejték ül 
de valami sejtelem cseng
a szép tiszta lapok között .

S ha néha kicsúszik belőlem
a fájdalmas betűk tengere
bűvös körökbe besüpped
tenger fenekére mindörökre.


Mert ma örömmel karolom
válladat örök békességgel
ölelésed bársonyos diadalom
s a betűk között vígan zenél

s eljön a megnyugvásom
karodban véges-végtelen ,
szemedben fürdök az éjben
s a betűk peregnek egy végben .

Érintés---Vilhelem Margareta

Bőrödhöz vágyik kezem
kezedet fogni melegen ,
s ha lágyan simul érintésem
azért vagyok a földön
hogy lényem hűségesen 
őrizzen híven ,
türelmes dicsérettel.
Mert kárörvendő szégyenem
nem hoz megbékélést 
ha határt lépünk egyszerre
kedvedre fogy a játék hűvössége
s vérzik szívem
a játékos ölelésedben .
Világgá kürtölöm élethüen
hogy szúr,fáj az érintésed
nem simítom hiába kezed
szám kíván, nevet szemem
de fújod fagyos szeled 
kényes testemre
kérges szivemben
egy kínos szenvedés
melyen ígéretes közönnyel 
játszik a zavaros ösvényen
s türelmem tart bármeddig
mert szívem ritmus ,rend ,zene 
míg szememben ütemesen 
felcsillan a remény. [W.B.]

Vajon mi a fontos--Vilhelem Margareta

Vajon mi a fontos,
a hiány vagy a szerelem
vagy öröm és kísértés ,
mely mindig talajt lel ,
vagy remegő sugáron
repdeső langy rések
hol fészket ül 
a szerelem .
Vajon mi a fontos
a szív és vágy
hamis harca 
mely homályosan ígérget
s közöttük egy út vezet
hol rosszat s jót
összevezet ,
vagy vágyon függő 
riadt reszketés ?
Vajon mi a fontos 
a karom szabad ölelése
kezem a kezedben
s éhesen verő szívemben
pitvarok rekeszeiben
sűrű vérem lüktetése
túlhevült csókba forrtan  ,
vagy 
gyorsuló türelmem
vesztessége 
mely megemészti
szennyes véremet
leteperve
kínok közt
ziláló testemet 
örökre.
De lelkesen lángoló éjjelek
segítségért kiáltó
hang nesze
a sóhajok lelkén
mindent feléget ,
csak düh vagy türelem
dagasztja mellemet ,
hogy serény bal kezem
vagy ,
erős jobb kezem
elővehetem ,
hogy égre sújtsak vele .[W.B.]

remben
kínok közt
ziláló testemet 
örökre.
De lelkesen lángoló éjjelek
segítségért kiáltó
hang nesze
a sóhajok lelkén
mindent feléget ,
csak düh vagy türelem
dagasztja mellemet ,
hogy serény bal kezem
vagy ,
erős jobb kezem
elővehetem ,
hogy égre sújtsak vele .[W.B.]

Mert lehet--Vilhelem Margareta

És fogan szerencse későn is,
ha vágyaid kimúlnak rég
fogan mámor éberen is
ha már nincs kiút másfelé
a vágy s a feledés 
az időben kegyetlen kigyúlnak
a szívszorító ráncos üstökön ,
mert mereng térben és percben
megrekedő időknek peremén ,
mert mindig akad kegyelet
ha közelebb jönnél felém
és mindig van bátorság eszeveszetten
ha visszakanyarodik a régi hűség
mert csak egyszer fáj és bűvöl
ugyanaz a fájó sóhaj. [W.B.]

A mentség--Vilhelem Margareta

És kitudja meddig,de mindig
bűnhődik a hűtlen
nem felejt tegnapot de rideg
a ma , a jövő sem meleg ,
s dermedten lesi
tőle a kegyelmet.
Csak egy vetélkedése
a végső szükségnek ,
mert ki ronthatja el
az egymáshoz szoruló
gyöngeséget
a meleg fészket
felcserélve 
hazug cifra életért
makacs reményekért
csalóka melegért
Jaj annak ,
ki mentséget szentel
olcsó szennyességgel ,
mert szivárog a vér
átszúrt szívéből
s ökölbe szorított kezéből
a titok lepereg ,
s koppan meredten
mint jéggé fagyott víz
de fénylik felette kegyelmesen
nyílt szüzességgel
egy megszelídült
angyali engesztelés {W.B.}

Ha bomlik --Vilhelem Margareta

Ha megbomlik a rend gyökeréből
kibicsaklik a törvényi rendből
hibbant percek apró csodáiban
egyetlen új virág nő magában.

De várom a bőség szakadását
eleven izmaim sürgetnek harcot
és egyetlen pillantásra a karom
szétszakítja a mély tátongást.


Így kiszakad az idő perceiben
kakas szóra könnyen ébredek
áthágva mindent ,vaskos eremben
vizet lüktet átlátszó szívem.


És nyílnak virágok, szinte hitetlen
oly átmeneti könnyű nem végleges
csak sétálok virágporok között
üres napokban üres lesz kedvem.


És fogózkodok egymás karjában
illetlenül , talán igen merészen
igazolni próbálom a véglegest
izgalmamban semmi sem kicsinyes .

De oly eleven lesz minden nyíltan
emberek majd egymáshoz bújnak,
a Férfi gőgösen vad türelemmel
de a Nő eltapossa gőgjét a Férfinek./W.B./

Mint csira a földben--Vilhelem Margareta

Nem úgy akartam hogy fájjon
csak azt akartam,
hogy imádjon
nem úgy akartam,hogy sértsen
csak azt akartam 
hogy kérjem ,
hogy keze vállamhoz érjen ,
s szívének mély szögletében
szüntelen engem érezzen
szorosan simuló kezeiben
napnak hajnala még ott leljen.
Nem úgy akartam
mámort ,
hogy hulljon mint zápor
de lelke legyen álom
és velőig érezze
amit én is érzek 
míg szíve befészkelődik
a régi tűz ívén ,
hogy lángoljon felettem
perzselőn ,
míg elhamvad a fény
s mind mélyebbre törjön
csira magként a földbe. {W.B.}

Vajon ki a hibás--Vilhelem Margareta

Ha egyszer összefutnánk ,
vajon ki kezdené és ki nyerné ,
ki az aki beismerné 
ha tévedett vagy sem
a vacak bűnök vesztébe
ki bocsájtotta be
gyönyörű szerelmünk
tiszta békéjébe
a kínos szenvedést ,
volna-e e merszed
magadra nézned ?
Szembe néznél -e valósággal
vagy maradna gyengeséged
mit rejtettel 
titkok alá
mert csak egy marad meg
a tiszta lehelet
mi nálad ismeretlen .
És ha forogna 
a szerencse kereke,
vajon hol állna meg 
előttem vagy előtted ,
érzem érzéktelen
nagy rettegésben lennél
a félelem ölét keresnéd
szégyenedben.
Kinek jutna 
a megnyert győzelem
mert még most sem ismerem
fondorlatos sejtjeid ,
mint annyi más mindent
mit véka alá rejtettél
mert ,hogy
ki, kit csapott be
egyikünk sem venné
szívére a merszet
hogy beismerje.
Mert mindent megöltél ,
szád szélén
mély mosolyba feszül
félreértésed
és keserű nyomot les
szemem ,
s foltokban ütne ki testeden
elherdált időnkben
a kegyetlen őrületed. {W.B.}

Az örök szimfónia--Vilhelem Margareta

Az örök szimfónia sosem hal meg
belőle tisztulnak édes érzelmek
dallamos mementója a létnek
hullámzik lelkedben végzetnek .


Az örök szerelem sosem hal meg
kígyó módra csúszik körülötted
átöleli forrón , szorosan tested
majd bekebelezi sajgó szíved.

És torkod szorítja kelepcében ,
míg szíved a torkodban kéjeleg
halkuló zeneszó simogat lesben
s hegedű vonója villan lelkedben.

Oly bánat ül szívedben sokszor
búsan hallgatod a zenét annyiszor 
vértelen ajkadon csüng a kérdés
feleletnek igaz helye soha sincs .

És varod lágyan a Bach szimfóniát
körülötted hangjegyek hullámzanak
térdepelve keresed elvesztett álmod
hegedűszó simogatja csalódásod {W.B.}

Ott akkor mellettem--Vilhelem Margareta

Ott voltál előttem
lesütött szemekkel
a földet kerested
és most sem értem
hogy nem nyelt el
érettem ,
csak érettem
rést lelhetett volna
hogy befedje
azt kiben bíztam 
kit érintettem
kit égig emeltem
s kedvesem lett .
A sejtelem nagy nyereség
mert éreztem 
nyomaszt a lelkiismeret
aprókat repdesett szemed
és repdesett
halántékodon kidagadt ered
lüktetve  vérmesen ,
mert csökönyös 
volt a büszkeség
s talán 
a telhetetlenség
sötét élménye.
Nem volt egyenes az út feléd
rögök meredeztek
tapostam felettük
éreztem ,hogy égetnek
hogy nem ismernek
vagy ismernek ,
de kinek volt érdeke
hogy érezzenek
neked ,
vagy nekem ?
De oly mindegy
 egyre megy 
mint minden tettedért
őszinte részvétem. {W.B.}

Tanulni kéne--Vilhelem Margareta

1. Még kéne tudni szeretni 
   ahogy a Nap szereti a földet,
   ahogy a vén Hold szeretkezik
   remegő lázzal csillagfénnyel.
   
   Még vigan  kéne tudni játszani
   tiszta gyermeki ismeret körében
   átlátszó vizek színes köveivel
   szívünk feletti lüktető erővel.
   
   Még  szüzen kéne tudni ölelkezni
   tiszta tenger habos kékségében
   kibontott szélben vígan lesni
   két kezet ,mi kötve összeér.
   
   
   Tudni kéne még csókot adni
   meztelen szemek égő tüzével
   hol arany porban sütkérezik az éj
   mámoros hajnalban imbolyog a kéj.
   
   S a pillantásaink kereszt tüzében 
   remegve bomoljon forró tested
   nász világba kísérjen kék szemed
   míg ajkunk vergődve összeér .{W.B.}

Az örültség peremén--Vilhelem Margareta

Jázmin illat közt álmodozok
kezemben sorsom topog
szívemben százszor megdobog
az elsírt életem ,sorvadozok.

Ébren átkos nyomort kocogok
karjaimban eszetlenül táplálom
kimúlt időknek lyukas árkait
és testem lassan átcsoszog

sárba, hol morfondírozik a mocsok 
körülöttem elnyelve árnyékok ,
előre- hátra holtan botladozok
hogy utolérjem magam s vihogok

énemen és szótlan ácsorgok ,
kicsorbult világba kapaszkodok
mellettem lomok csüngnek a dacon
míg jázmint szagolok és taposok .

Ily világban súlytalan az életem
lebegek ég és föld őszinteségen
széttárom karjaim szívélyesen
hogy betemessem egykedvűségem.{W.B.}

Kisértésben--Vilhelem Margareta

Mint buborékok pattannak
a szikrázó éjben
kibomló vér eskük
módos új törvények 
piros vérrel írva
mint ősrégi 
kihűlt pecsétek
a jövendőt jelezve.
Szavad elé szavam vág
a múltat helyrerakva
s régi istenek szárnyán
torz szavak sora
csap arcomba
morcosan ,
a holnapot jósolva sután.
Mert kevés van benned
miben kapaszkodsz
csak nyomorult roncsok
kisemmizett szavak
érthetetlen tébolyok
aranyozott szavaid hiúságán.
Csak állunk szomorúan
érthetetlen könnyekkel
nincs mit összekötnünk
csak nyomorultan kapaszkodunk
míg hullámzik körülöttünk
a világ 
a csókok hajnalában
mely talán 
utoljára csendül arcomon
s az idő lassan megáll
mozdulatlanná váll. [W.B.]