Csillagszületés------Vilhelem Margareta

Zenebonában szebb az üstökös
a félig megvilágosodott égen
lobogó csóvája szikrát öntöz
örvényben kavargó fényeset.


És jön, megy
lángolva ,hevesen dübörögve
foszforos közegbe ütközve
a nap rendszer halálát sugallja
mennybe törő csuda szépet .

vörös lobogása kísért szüntelen,
lelkemben felforrósítja vérem
s várom az új csillag születését
a kék égnek tiszta szemfedőjében.

Más csillag világban
új csillag születik hevesen
olyan mintha más testet öltene
kivillannak hófehér lábai .

s csóvája eltűnik a felhőkben
szárnya van, teste átalakult
olyan mint egy álcázott sárkány
vérbőséggel szítja haragját.

mely ádázabbak az átkoknál
villogó fogai marcangolják
kihűlt csillagok hamvait
testté vált áhítatos szépséggel.

A rózsák világa-----Vilhelem Margareta

Szabadság szabállyal nyílnak a rózsák,
tövissel szögezve karcsú derekuk
aszállyal harcolnak a felhők haragján
fénytől hervadnak bársonyos illatuk,


Isznak a napból isznak a harmatból
kihörpintik életük a nap sugaraiból 
terpeszkednek sorokban kerti zenével
mohó lepkék kergetik bimbójuk fenséggel.


És remeg a Világnak minden rózsája
ezerszámra hajladoznak a kerti Világban
pergő virág magok rebbennek szerte
tele hintik mosolyuk nyíló végletekbe..



Halhatatlanná válnak csupa gőggel,
királyi koronát tűznek rózsás fejükre 
önmagukat védve terhelnek kuszán
vadrózsás bokrokat, elsepernek kurtán./W.B./

Vészharangok----Vilhelem Margareta

Zord időknek tekert nyakán
csüngenek az évek száma ,
sápadt arcok száraz szájjal
tapogatóznak az éjszakában .

Fölhasadó láncok zörgése
hasad, sisteregve szerte-szét 
tüzes lánggal forrnak sebek
mit nem érint a deres jég.

Árva lány hajamnak kedve
leng a szélben zavartan
hátra kötöm kócos hajam
s táncot járok kacagva.

Ébredeznek vad viszályok
csak úgy ringnak keservek
foltos zsebem arany tasak
hol fércelődnek történelmek .

Felemás időknek mélyén
károg sötét varjú sereg
morcos hangjuk dalszöveg
keresem az utak szélén .

Éltető kincsek hangos útján
hol halkan zúgnak harangok
mint hiányos zongora hangok
csatát dalolnak ,s falsul kong.{W.B.}

A verem szélén---Vilhelem Margareta

Két ember tiszta külön élete
amin nincs rajta árnyak bűne,
két ember a titkok menetén
külön válnak, mint nap és éj.

Álarcuknak szelíd vonásai
reszketnek a fény és árnyékban
mert kéjes csókok múltja szenved
mámoros tavasznak alkonyában

s uralkodik mindenek felett
a hézagos lázba hullt szerelem,
mi szépülni akart földre esett ,
szívedhez az út, már eltévedett .

Csak emlékek kapuja van tárva
behunyt szememnek árnyékában
s a fáradhatatlan alkony szelíden 
betakarja szívemnek színes álmát.

Mert örök eskü volt,de hasztalan,
átváltozott romokká álom kastélyom
halk szeleknek lantos hangjára 
vérem lüktet ,ajkamon még ott a csók.


És két ember lázban szenvedve
keresik azt mit rég sepertek szelek,
szívükben a gyász még tombol
nagy fekete árnyak sepernek nyomot.


De ott mélyen valahol mégis,
sötét vérükkel még lüktet két szív ,
s hangok nélküli sötét mély veremben
eggyé olvad a sikító, fájó szerelem./W.B./

Most már késö----Vilhelem Margareta

Kinyújtott karomon szánalom
szívem súlya inog alatta,
közönyösen kattannak az órák,
reám való tekintettel halkabban.

És szédülök mint a körhintában,
ha ajkad merészen lankad
félszegen mozgok behunyt szemmel,
sóhajtó lelkemen fáradt unalom.

Tudom sosem lesz éber figyelmed
sajnálatos módon másra tereled ,
s kimondott szavaim perceit élccel
átváltoztatod egy víg legyintéssel .

Tudod volt egy érzés mi jelezte,
sosem lesz hosszú boldogságom
csöndben babrálok hatalmamon
a megunt percek csöndességében

s hogyha fáj az érintésem kedves
ne húzd karod messzire tőlem
arany rabságom kálváriája önzetlen
szertelen ajkad csókja érzéketlen.

Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
elhessegetem a csöndes hallgatásom
s halkan fodros zsebkendőm keresem
ahogy hátat fordítasz közönyösen./W.B/

A hegyek világa-------Vilhelem Margareta

Kéklő jeges hegyek ormán
még csüngnek hó morzsák
csak a hajnalban locsog már
a latyak, napsugarak táncán.

Gyopárok varázsos virága
még tündököl a csúcsokon
bóbitás árnyak sóhajtásán
vágyat tipor virág-raj kinyílva..

És fényt vibrálnak fecskék,
a türkizkék égnek hajnalán,
alattuk ugrálnak zöld réten
kergetve egymást a zergék .

Csodás világ ködnek derekán ,
értelmetlen vágy repdes buján
körülöttük szállnak éjek napok
reménybe bujtatott víg sóhajok.

A hegyek világa éjjel nappal,
kiszorítja vágyait magából
sok kúszó indák külön kinyílnak
sebet ejtve, szentté hervadva.

Magasztos hegyek árnyékában,
hajnalkor fenyők sorakoznak,
szűrt réseken ágaik taposnak
megszűrt sejtelmet sóhajokkal.

Oly szépséges a hegyek csodái
feslett csillagok alatt azúr formái
az örökösen hazatérő hold fényei 
szivárványos színek ösvényei. [W.B.]

A vívódás-----Vilhelem Margareta /Forrongó életben/

Mi lesz velünk e furcsa létben
ha rozoga ,sántító napok keményen
őrlik az örömök hangos mosolyát
s vért fakasztanak kötözött sebeken.

Oly bánatos a düledező életünk
hánykolódnak érzéketlen undorok
ég és pokol együtt összefogottan
megtervezik utolsó végszavunk.

Mert bús harcok temetője a Világ,
emberi testek hamvadó emléke,
bilincsből szabadult színes érzelmek
megtépázott szenvedő lángoló tüze .

A föld abroszán piros rózsák
bolyongó lelkek utolsó szavát
magukba zárják jóságnak hatalmán
szilárdan a béke szürkés rácsain.

Hódolva állunk a zsongó viharban
szemünkben istenek vad szeme
ajkukon el nem suttogott halk imák
múlandó frigyben , szívek álmában.

Mert úgy fáj a szomjas türelem,
a vérrel tele sírt földnek avarján
egy Világ képe gyökerekbe mélyed
az örökös szomorú örvények felett .

S a törvények mik kergetik magukat
árnyakba fogózva meg- meg szakadnak
a gyógyító szerenád jövendőjében
halált gyalázva győztesen újulnak./W/B./

Sok évek után----Vilhelem Margareta

Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros ,vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .

Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.

És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .

Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van -a szánalom 
de csak kóstolgatom létező bánatom .


Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./

A kezdet----Vilhelem Margareta

Szelíd napfényben csöndesen,
kergetem gondjaim világát,
átölelve monoton türelemmel
kegyelmemnek egyetlen óhaját.

Fényből jött, mennyköves égből
készülődésem ünnepi kuszasága,
mosolyom már ott van közöttünk
búja ölelésben, kezem tested ura.

Bársonyos tenyerem simogató élet
kedvedre játszik sűrűn, boldogan,
némává tett szájad akaratomban
s testünk nyelve, szívünkben kutat.

S vágyaink önzetlen ösztönök terhe
miközben erőtlen a hamisság nyelve ,
közöttünk a szó akaratunk diadala,
s a percek nem fecsegnek hiába .

Hagyjuk kuszálódjon körénk rendre
az életadó érzelmek színes virágai ,
hibbant perceink pirosas szirmai
hullámzanak velünk,szél fuvallatában./W.B./

Egyedül-------Vilhelem Margareta

Aki megjárta már egyszer
hogy kezére csapott a Világ
ne sirassa búsan lelkét
szívet sem kap újat,lejárt


az idő,feneketlen légben
csöndben turkálhat magányt
mindent csupa köd és árny fed
zsebeiben kotorászhat kedvére

emlékképek homályos foltjait
kisimítva röpke tisztaságait,
kiseperheti szívéből a morzsát
a megalvadt vérének mocskát.


Aki sosem kapott napsugarat
mivel melengetné hideg kezét,
ne akarjon fejére sárga koronát
legfentebb csak magának árt 

ha csöndes szürke este, haját
befedi a ködnek bolyhos pora
s szomjas torokkal, repedő ajakkal
piros rögök ülnek szemében zavartan ,

akkor megtudja, hogy sosem lesz 
már testvér ,barát ,akár egy társ ,
remegő kezekkel simítja homlokán
zilált haj tincseinek szürke árnyát /W.B./

sSzorult torokkal---Vilhelem Margareta

Finoman leng a hajamon a szél.
oly játékosan borzolja szálát
sugárba fogja arcom haloványan
a éjjeli hold titkos lángján 

és kergetőzünk elbódító lázban
én és a szél forgunk napra vágyva
a hajnal szólít szédítő álmok után
gyönyörben ringunk a nap aranyán .

Derűsen az éj kis lámpásai múlnak,
a nap lobogással hajamra hullat
apró szikrákat tüzesen meghitten
az éj múlik és megyünk szelíden


a virradatba, hol új nap áll elénkbe
minden perce fölér egy élettel,
víg hanggal dalolom keményen
új élet vesztőjét ami ismeretlen.

És szorult torokkal hangom elvesz
daltalan világba vezetett a szél
kitárt karokkal átölelem bölcsen
vesztőbe futó árva kisírt életem .

A sóhajom száll , a lelkem üres
bár az új utakon szerelem is terem
de szélnek ereje vezeti a hajóm 
így dalos ajkamról elfúja a dalom/W.B./.

Memento------Vilhelem Margareta

Elfelejtve régi kedvünk izét
füstös teremben pajzánkodunk
megunt hitvallásnak erényében
hiányzik a szeretet, s varázsigék
röppennek unalmunk estéjében
tökéletessé faragva  arcunk .

S száll a nóta vígan éjfélig
minden trilla egy külön kincs,
a zene szelídre mossa lelkünk
ingó gyertya fényben lefekvésig ,
míg harmatozik arcunkon a mosoly 
felmelegítve fagyott kacajunk. 


Mert oly érzékeny a szív ereje
lüktet forró füstben egyre -egyre ,
s az elmúlt ősz időnek árnyán
súlyos álmok zavarják meghitten
ábrándos agyunk merészségeit
midőn a Hold lehunyja szemét.


Ma éjjel mindenki táncolni akar
tüzesen mint egykor ,fiatalon,
de öleléseknek vad üressége
szétpattintja felettünk a percet
csak a fehér füst száll hanyagul,
remegtetve zavartan az arcunk ./W.B.

Hóbortos évszakok---Vilhelem Margareta

Oly ködös borongós már az ég,
opálos sugarával a nap még ég
szemérmetlen átkot szór ránk
miközben titkosan imádja magát.

És vacognak a bolygók az égen
dermedt Világnak végső szaván
kábán nézzük az ég és föld között
lehulló nedves csillagok vad táncát.

Mert meghalt az évszakok sora
a csönd és feketeség birtokán,
keményen küzdenek egymással
ha holt helyen egymásra találnak.

Mert nincs ki rendre sorakozná,
visszaterelni a bolond Világba
kimúlt csillagok apró táncot járnak
nedvesen, kihűlten halálukban.

Mert előbb -utóbb szembenéznek
sorakozva a kirendelt szakaszban
nevető holdnak karéjos hatalma
összetereli őket az esős égboltjába ./W.B./

Szenvedö sóhajok---Vilhelem Margareta

Bármit szólhatsz tetézve vétkem,
de ma is azt érzem amit éreztem
két karommal körül ölelem tested
s várom érdekelten végzetem.

Füledbe súgom elhibázott beszédem,
és kéjesen búgóm,bünös szégyenem
szertelen éjjelen habzsolom édesen
túlérzékeny fájó, félszeg szerelmed.

Amikor kín és undor volt lelkemben
szelíd béke hiányában szenvedtem
hogy sirattalak valaha emléked estjében
gyógyuló szívemben ,s arcod fényében.

Mint fiatalon most is úgy szeretlek,
szikrázó szememben lángol ösvényed
bár minden csendben idővel elhessen
ínség éhében szomjjal beléd vésődtem .


Vezekelek ezt- azt, könnyes szemekkel
bátran állíthatom te vagy az egyetlen,
ki nem habzsolja testemet értelmetlen
szívemet gyógyítod a csendes estékben../W.B./