Magasra emelem karom-----Vilhelem Margareta

• Mint ősi templomok bélelt boltozata,
  márvány karokkal hordom szíved,
  tavaszi lombos színes árnyalatban
  bennem van minden érzős sejted.
  
  Csak nekem serken vágyam benned,
  asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
  ajkamon csókjaidat magamba rejtem
  málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben.
  
  Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
  véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
  s a templomi boltozat olaj freskóiban
  megfestették csókos ,ölelő nézésem .
  
  És állítom,jönnek még percek s percek,
  egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
  karom tartja szomjasan lángoló szíved,
  hogy elérhessem csókokba zárt leheleted .
  
  Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
  szemem lehunyom forró öntudatban
  szenvedésem még nem érlelt tavaszt
  de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]
  

Vigságom hatalma------Vilhelem Margareta

• Mégis hova lesz az érzés
  a simogató vágy mi volt
  a sors kimérte magának ,
  szívemben már nincsen 
  múlt,
  utat keres ön magának
  feltekeredik rongyos álmon
  s jóllakottan ellapul.
  
  S mi bennem él csókba fúl
  a célt kereső aranyút,
  míg eltévedt bíbor sugár
  csókos győngyfüzérbe hull ,
  s szívemben egy csoda szál
  vigadozik ,míg
  bohó vágyam tétován áll.
  
  Mert minden kín, az életben ,
  s mind befér a szívembe ,
  s gyönge Világom oly álnok
  csókjaidat ujjaimon számlálom ,
  buzgó vígságom alázatos
  a hajnali dalomban ,
  de örök ajándéknak szánom énem
  hogy benned is vígság kéljen.[W.B.]