- Kinyújtott karomon szánalom
szívem súlya inog alatta,
közönyösen kattannak az órák,
reám való tekintettel halkabban.
És szédülök mint a körhintában,
ha ajkad merészen lankad
félszegen mozgok behunyt szemmel,
sóhajtó lelkemen fáradt unalom.
Tudom sosem lesz éber figyelmed
sajnálatos módon másra tereled ,
s kimondott szavaim perceit élccel
átváltoztatod egy víg legyintéssel .
Tudod volt egy érzés mi jelezte,
sosem lesz hosszú boldogságom
csöndben babrálok hatalmamon
a megunt percek csöndességében
s hogyha fáj az érintésem kedves
ne húzd karod messzire tőlem
arany rabságom kálváriája önzetlen
szertelen ajkad csókja érzéketlen.
Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
elhessegetem a csöndes hallgatásom
s halkan fodros zsebkendőm keresem
ahogy hátat fordítasz közönyösen./W.B/
- Mi lesz velünk e furcsa létben
ha rozoga ,sántító napok keményen
őrlik az örömök hangos mosolyát
s vért fakasztanak kötözött sebeken.
Oly bánatos a düledező életünk
hánykolódnak érzéketlen undorok
ég és pokol együtt összefogottan
megtervezik utolsó végszavunk.
Mert bús harcok temetője a Világ,
emberi testek hamvadó emléke,
bilincsből szabadult színes érzelmek
megtépázott szenvedő lángoló tüze .
A föld abroszán piros rózsák
bolyongó lelkek utolsó szavát
magukba zárják jóságnak hatalmán
szilárdan a béke szürkés rácsain.
Hódolva állunk a zsongó viharban
szemünkben istenek vad szeme
ajkukon el nem suttogott halk imák
múlandó frigyben , szívek álmában.
Mert úgy fáj a szomjas türelem,
a vérrel tele sírt földnek avarján
egy Világ képe gyökerekbe mélyed
az örökös szomorú örvények felett .
S a törvények mik kergetik magukat
árnyakba fogózva meg- meg szakadnak
a gyógyító szerenád jövendőjében
halált gyalázva győztesen újulnak./W/B.
- Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros ,vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .
Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.
És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .
Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van -a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .
Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./
- Évek múlva talán újra
értéke lesz majd múltamnak,
székre dobott ruhák illata
őrzik sifonba tett levendula
illatos ,hasító szagát
melytől molyok szállnak tovább
és akkor majd én tartok ám,
improvizált, legostobább
feleletet, kérdésedre válaszolva,
miért nem hordok fehér ruhát ?
És figyelem az ostoba némbert
aki testét francos cicomába teker ,
hogy elrejtse a gyalázatát
léha szavak bő alázatát ,
mert az új divatban új az élet
s keres magának új szent hitet .
Mert zárda lakat mindig gyenge
bárhogy is nézem töprengve,
lesz még újra az élet zsenge
hogyha ruhát old a szende?
Vagy talán mint kard pengéje
hegyesre húzza ki magát
s föltesz szemérmetes álcát
megdöbbenve hogy eltévedett .
Vannak dicső percek sora
amikor a test, s a ruha ,
csak a díszeknek kócos rongya
ezert szebb az ifjúkora
annak aki merész tettel,
zárda ajtót nem reteszel,
s meztelenül sorsnak álmán,
várja hercegét pej paripán./W.B/
- Kinyújtott karomon szánalom
szívem súlya inog alatta,
közönyösen kattannak az órák,
reám való tekintettel halkabban.
És szédülök mint a körhintában,
ha ajkad merészen lankad
félszegen mozgok behunyt szemmel,
sóhajtó lelkemen fáradt unalom.
Tudom sosem lesz éber figyelmed
sajnálatos módon másra tereled ,
s kimondott szavaim perceit élccel
átváltoztatod egy víg legyintéssel .
Tudod volt egy érzés mi jelezte,
sosem lesz hosszú szenvedésem
csöndben babrálok hatalmamon
a megunt percek csöndességében
s hogyha fáj az érintésem kedves
ne húzd karod messzire tőlem
arany rabságom kálváriája önzetlen
szertelen ajkad csókja döntetlen.
Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
elhessegetem a csöndes hallgatásom
s fodros zsebkendőm keresem
ahogy hátat fordítasz közönyösen./W.B/
