Tichonok----Vilhelem Margareta

B-arbarának ,szegény lánynak,
A-ranysárga szoknyát varrtak,
R-akott szoknyát,himzett inget,
B-éles nélküli kis mellényt,
A-lája meg alsószoknyát,
R-endbe hozták ,cicomázták
A-t adták a szépfiúnak.
N-em hagyták öt férjet-lenül
A-dtak neki hozományul,
K-erek órát,inga nélkül.


L-acinak a kiskutyája ,
A-llandoan ,csak szét rágja
C-ipöknek a talpjait,
I-gy, mutathatja fogait
K-eveset ,mi ott ragyog
A -száján belül , s vicsorog,
É-s utána ,meg lepihen,
D-iványnak a peremén
E-lalszik és csak morog,
S-zeretjük a csendet most. W.B Vilhelem Margareta

Állok és várok----Vilhelem Margareta

A cipőm kopog,
vészes csend
borítja elmém,
s lilás szirom,
lassan kering

Várok,
suttogod nevem,
mit ,csak én hallok 
s a szürke köd 
mi borul az égre,
fénytelen, és vak.

Állok,.
a néma éjszaka
nesztelen zajában,
és állva várok,
az érzések,vad
viharában.

Csend.,
betölti a végtelen 
teret,s lassan,
meginog a föld,
s várja jöttödet

Hiába
kopog a cipőm,
árnyak fátyla
borítja a testem,
s senki sem hallja,
hogy suttogod nevem. [ W.B] Vil

Szerelmemhez---Vilhelem Margareta

Lágy ölelésed,
lelkem remegése,
ajkad érintése,
csókoknak érzelme,
kezednek az árnya ,
testemnek védelme,
forró leheleted ,
csillagoknak fénye.

A legszebb álom,
testednek érzése
szavaid szerelem,
vágyak feltörése,
szived dobogasa,
szivemnek a tükre
vágy teli testemnek
Te vagy megmentöje.

Ajkad tüzessége
ajkamnak viragja,
ami bimbonként,
nyilik az arcomra,
Szemednek mosolya,
testemnek a vára,
kezed forrosága,
testemnek vágypontja,
Te vagy lényem rabja[.W.B ]Vilhelem Margareta

Ösz tündére----vilhelem Margareta

Gonosz tündér szállt a Földre
Ismerős ,de nem várt lélek
gyorsan gurulnak levelek,
idegesen táncot lejtenek..

Gondolatban késö nyár ez
idegen,de ismerős,
futamában,gyorsan elszáll
így már lassan jön az ősz.



Gyorsan jön és hamar illan.
Illatos ősz ,sárgán,kopva,
gyeplőket fog gondolatban,
indulatos s a nyarat fogja.



Gyenge szélnek is van átka.;
Incselkedve figyel teret,
gyúrja magát,gyerült fákra
Irigyli a Nap meleget.



Gomoly felhőket is hoz az égre,
Iszonyatos szürkességgel,
Galamboknak, gilickéknek,
így rongálja meg feszküket.

Gémberedve bújnak össze.
Irgalmatlan nagy ősz elől,
galamboknak gyérül tolluk
Iszkolnak a nagy szél elől.

Gonosz tünder,néha hasznos;.
Integet meg távozóban,
Gorombán és gonddal tele,
ismét beletúr a nyárba.[W.B ] 

Gyakran----Vilhelem Margareta

Szerettem, s tévedtem,
kivántam ,s nyertem
gyakran.

Hazudtam ,s megcsaltam,
kit nagyon imádtam,
gyakran .

Remegtem s,reszkettem,
amikor vesztettem,
gyakran . .

Voltam szeretve is,
voltam szerető is
gyakran .

Néha bocsájtottam,
néha megbocsájtottak 
ritkán,

Néha szerettek talán
néha én szerettem
sokszor.

A szőke ősz árnyékában,
Leskelődik rám a Magány 
Rozsda-barna levelek
az arcomon remegnek
s fáradtan megpihennek.
,

Eső cseppek mossák arcom,
s hulló levél szájon csókol,
aranysárga Napnak fénye
simogatja hajam, s félve 
árnyékot hoz két szememre.

A Magány csak leskelődik,,
ha vihar tombol terjeszkedik
halkan ,csendben osonva,jön,
körül ölel s, magához von,
édes keblén testem nyugszik,[.W.B ] Vil

Azélet gyöngye---Vilhelem Margareta

Üveggyöngyből készült füzért,
Kapunk születésünkkor,
Minden gyöngy egy külön értek,
Mindegyiknek ára van.

Színesek és csillogok,
Drágábbak és olcsóbbak,
Jelentéssel bír mindegyik,
Mint a varázs girlandok.

Hordjuk büszkén,óvva féltjük,
Néha megsimogatjuk,
Vigyázunk a kis gyöngyökre.
Mert ők a mi kis sorsunk.

De az évek hosszú során,
Néha a füzér elszakad,
Szerte szét gurulnak gyöngyök,
És a varázs megszakad.,

Megpróbáljuk összeszedni,
De csak maroknyi maradt ,
Poros ,mocskos nem ragyog,
De a füzér a tiéd marad . . [ W.B ] 

Oda nagymamámhoz---Vilhelem Margareta

Tartása büszke volt,léptei csendesek,
Arcán sosem látszott,hogy mennyit szenvedett,
Haja kontyba fogva,szürke és fénytelen,
A sok év elkoptatta,már nagyon-nagyon régen.

A csodás asszonyból nem maradt már semmi,
Csak a szép, tiszta ,kék nagy szemei,
Könnyei nem voltak elapadtak régen,
Fia elvesztését,a szíve siratta meg.

Oh ,Te jó Nagymami,de jó is volt véled,
Nyugodtságot adtál bármi történt velem,
Sokszor felidézlek gyermeknek,barátnak,
Szeretném ki kürtölni az egész Világnak,


Ha most itt lennél megcsókolnám kezed,
Megköszönnék mindent,hogy lehettem Veled,
De az élet nem áll,forog körbe-körbe
Most már én vagyok Nagymamának képe.. [ W.B