B-arbarának ,szegény lánynak,A-ranysárga szoknyát varrtak,R-akott szoknyát,himzett inget,B-éles nélküli kis mellényt,A-lája meg alsószoknyát,R-endbe hozták ,cicomáztákA-t adták a szépfiúnak.N-em hagyták öt férjet-lenülA-dtak neki hozományul,K-erek órát,inga nélkül.L-acinak a kiskutyája ,A-llandoan ,csak szét rágjaC-ipöknek a talpjait,I-gy, mutathatja fogaitK-eveset ,mi ott ragyogA -száján belül , s vicsorog,É-s utána ,meg lepihen,D-iványnak a pereménE-lalszik és csak morog,S-zeretjük a csendet most. W.B Vilhelem Margareta
A cipőm kopog,vészes csendborítja elmém,s lilás szirom,lassan kering
Várok,suttogod nevem,mit ,csak én hallok s a szürke köd mi borul az égre,fénytelen, és vak.
Állok,.a néma éjszakanesztelen zajában,és állva várok,az érzések,vadviharában.
Csend.,betölti a végtelen teret,s lassan,meginog a föld,s várja jöttödet
Hiábakopog a cipőm,árnyak fátylaborítja a testem,s senki sem hallja,hogy suttogod nevem. [ W.B] Vil
Lágy ölelésed,lelkem remegése,ajkad érintése,csókoknak érzelme,kezednek az árnya ,testemnek védelme,forró leheleted ,csillagoknak fénye.A legszebb álom,testednek érzéseszavaid szerelem,vágyak feltörése,szived dobogasa,szivemnek a tükrevágy teli testemnekTe vagy megmentöje.Ajkad tüzességeajkamnak viragja,ami bimbonként,nyilik az arcomra,Szemednek mosolya,testemnek a vára,kezed forrosága,testemnek vágypontja,Te vagy lényem rabja[.W.B ]Vilhelem Margareta
Gonosz tündér szállt a FöldreIsmerős ,de nem várt lélekgyorsan gurulnak levelek,idegesen táncot lejtenek..Gondolatban késö nyár ezidegen,de ismerős,futamában,gyorsan elszállígy már lassan jön az ősz.Gyorsan jön és hamar illan.Illatos ősz ,sárgán,kopva,gyeplőket fog gondolatban,indulatos s a nyarat fogja.Gyenge szélnek is van átka.;Incselkedve figyel teret,gyúrja magát,gyerült fákraIrigyli a Nap meleget.Gomoly felhőket is hoz az égre,Iszonyatos szürkességgel,Galamboknak, gilickéknek,így rongálja meg feszküket.Gémberedve bújnak össze.Irgalmatlan nagy ősz elől,galamboknak gyérül tollukIszkolnak a nagy szél elől.Gonosz tünder,néha hasznos;.Integet meg távozóban,Gorombán és gonddal tele,ismét beletúr a nyárba.[W.B ]
Szerettem, s tévedtem,kivántam ,s nyertemgyakran.Hazudtam ,s megcsaltam,kit nagyon imádtam,gyakran .Remegtem s,reszkettem,amikor vesztettem,gyakran . .Voltam szeretve is,voltam szerető isgyakran .Néha bocsájtottam,néha megbocsájtottak ritkán,Néha szerettek talánnéha én szerettemsokszor.
A szőke ősz árnyékában,Leskelődik rám a Magány Rozsda-barna levelekaz arcomon remegneks fáradtan megpihennek.,Eső cseppek mossák arcom,s hulló levél szájon csókol,aranysárga Napnak fényesimogatja hajam, s félve árnyékot hoz két szememre.A Magány csak leskelődik,,ha vihar tombol terjeszkedikhalkan ,csendben osonva,jön,körül ölel s, magához von,édes keblén testem nyugszik,[.W.B ] Vil
Üveggyöngyből készült füzért,Kapunk születésünkkor,Minden gyöngy egy külön értek,Mindegyiknek ára van.Színesek és csillogok,Drágábbak és olcsóbbak,Jelentéssel bír mindegyik,Mint a varázs girlandok.Hordjuk büszkén,óvva féltjük,Néha megsimogatjuk,Vigyázunk a kis gyöngyökre.Mert ők a mi kis sorsunk.De az évek hosszú során,Néha a füzér elszakad,Szerte szét gurulnak gyöngyök,És a varázs megszakad.,Megpróbáljuk összeszedni,De csak maroknyi maradt ,Poros ,mocskos nem ragyog,De a füzér a tiéd marad . . [ W.B ]
Tartása büszke volt,léptei csendesek,Arcán sosem látszott,hogy mennyit szenvedett,Haja kontyba fogva,szürke és fénytelen,A sok év elkoptatta,már nagyon-nagyon régen.A csodás asszonyból nem maradt már semmi,Csak a szép, tiszta ,kék nagy szemei,Könnyei nem voltak elapadtak régen,Fia elvesztését,a szíve siratta meg.Oh ,Te jó Nagymami,de jó is volt véled,Nyugodtságot adtál bármi történt velem,Sokszor felidézlek gyermeknek,barátnak,Szeretném ki kürtölni az egész Világnak,Ha most itt lennél megcsókolnám kezed,Megköszönnék mindent,hogy lehettem Veled,De az élet nem áll,forog körbe-körbeMost már én vagyok Nagymamának képe.. [ W.B
