Mikor elnémul----Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágállat
s a fáknak kérge lepereg
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]

Nonstop Love Songs 5 by BENHEART

A zuhanás------W.B[Wilhelm Margareta]

Oly bonyolult e Világ üteme
hullnak könyörtelen
leszakadt évek emlékekben,
dúlnak ,rombolnak szövevények,
míg vihar lángolva tombol benned,
addig perdülnek a véletlenek
és csillogó,de fájó érvek
keringőznek mezítelen.
Csak érzed cifra álmaid eltűnnek,
s bevonódnak köddel,
mire felébredsz elveszíted hited,
s lebeg az életed. 
S lihegő zuhanásban kapaszkodsz,
hitedben ,vágyódó szerelmedben ,
s magad körül látod a veszélyt
míg illan örökre az eszméd,
s a láng mi beborította fejed,
pernyeként hull együtt veled,,
roskadó szenvedésbe.
Érzed ez volt a nagy perced,
a sorsodnak kemény értéke,
miközben véred a mélységet
megtölti szétfröccsenve,
aközben őrzöd magadban 
örült lendületed.[W.B.]

Kacarászó szél-------Vilhelem Margareta

Mindent ellep a nagy szürkeség ,
őszes tájon már oly fagyos a lég,
megtört már a lankás vidék,
oly álmos langyos ,ólmos üledék.

Elhervadt az élő lombos fasor ,
a sok csupasz ág feljajdul,
kegyetlen a szél és duzzog
a nap felhők között csak egy korong.

Ott fent a kék ormos hegyeken,
szét szárnyalva a szeleken,
pára tömeg ködös szennyekben,
vadul száll a fagyos estékben.

Szirtek között mint egy üldözött
jajongva zúg az őszi szél,
tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
s dérrel köti gúzsba magát.

Régóta áll e harc közöttük ,
cudar szél a lombokat leverte,
kacarászva kéjjel teli, győztesen
sok könnyet csal a vad ütközetben .

Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
a kéksége az égnek elhervadott,
a bágyadt hullámszerű ingásban,
csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]