Álomból valóságba,bánatból örömbe
ténfergünk arra meg erre,kedvetlen
kéretlen,
vesződve titkos érzelmek kenyerén
éhesen .
Hisz egymáson élünk ,élősködve egyre
mások életén, megkínzott test bőrén
gyötrelemesen
aki ma bátran megtalálta saját erejét
a holnapban csak lényeget kellene
kérje illendően.
Nem értjük mi történik velünk ésszel
egymást tiporjuk zabolátlan kéjességgel ,
az angyalok eltűntek ,
ahelyett hogy segítenének szeretettel
csak háborút szítnak sírva keserűséggel
megdöbbenten .
Egyetlen valóság,mi vallna emberségre
rég kimúlt, törött évezredek zenéjével
színesen,lelkesen ,
ma már új számadások kerülnek előtérbe
tágas résekkel jelszavak fényében ténferegve
titkos önérzettel .
Most már nem tétlenkedünk mindenért
mi megadatik bekebelezzük jószivuen
hasztalan kedéllyel
bohém zenebona nyüzsög körülötted
nemre vadító, sérült emberi közönnyel
ámitva képzeleted.[W.B.]
