Percei a hideg, lucskos évszaknak vándorlás az ősi otthontalanságra megfagyott szél már egy- két napja sodorja élccel az örömét magával.
Saját maguk erején felbőszülve hajszolja egymást a Nap- Hold tere mind sürübben kerülnek cserére sietnek kajánul hogy ez se ,az se
érjen hamarabb , törvényt követve kavargásba zavarodnak a tél hírére párás ködös lesben szemtől szembe a szél megtoppan e cseles kilengésre
itt is ott kifulladva, lengén cselekvésre buzdul , s befúj vígan madarak fészkébe remegteti a csipogó madársereg honát s decemberi jéggel körbefújja csókját .
Majd vastag ködben leszáll mindenfele , jelképnek képzeli az Advent lángolását álmokat kecsegtet az ünnep vasárnapján igazolja a december törvényes életmódját.{W.B.}
Mint összefogott boltívek karjai úgy tartjuk magunknak a reményt szenvedélyes csókjaink titkai s ajkainknak lángjai testet test mellé hálával szorít gyöngédséggel bizalmat szít , hogy bizonyítani tudhasd tiéd vagyok mind egyben . Mert őrizzük egymást az időben perceknek túlhevült lüktetésével érezzük a kezdet és vég szentségét s oly bizalmas csatt fészkelődik minduntalan kettőnk közé forró lánggal , mi forrósítja könnyeink. Belénk olvadnak csókjaink hatalma megváltóként testünk kedvére , s rohanó vággyal és üdvösséggel leszakítjuk a százszorszépet. Minden vágyunk teljes, szemünk egymáson pihen titkosan a mindenségben s ölelő karjaink melegek bizalommal keressük egymás szívét a lüktető vérnek melegében. {W.B.}
Oly szomorú nélküled , s ha kérded nem is érted hogy lángoló napjaim derekán csókjaidról álmodik a szám ölelésed halmaza kerget egy pillanatra a mindenségbe , s míg forgunk a végtelenben magához ránt tested egymás egyenletébe.
S a vágy mi tartja közelséged benne van a törvényünkben izzadó testünk könyörgésébe , mert oly szoros a tett és ige ugyanott forog a térben ahol gyökerezik az ág és lomb ahol két marékkal összeszedem szavaidnak foszló perceit ragyogó csókos hajnalon. {W.B.}
Ki visszasírja volt eszméjét szirmokat ejt könnyedén , sziporkázó fények között tövist ültet a szívén vad viharos szépséggel színes álmokat ül közönyén , s halk dallamok zsongásával arany szókat sző ébresztőn.
Ki siratja röpke mámorát suhogó csendben él , vad szelek tekerednek sóhajjal folyosódnak cseppé a lángokkal kigyúlt arcok és szemek szögletén , öntudatlan repdeső lázak égetik halovány pillanatát.
Kinek csillog mindig szeme s ajkáról árad a beszéd emlékkel él , szivéböl árad mindig a meleg vágy és remény gyönyörén , zsibbadt karok elevenednek melegség rázza meg testét mindig őrzi szerelmét , szívek őrizkedjenek a vágyat nem sepri el a feledés . {W.B}
Vajon van-e valami miért érdemes igazoltatni magamat valami csodás szemfényvesztés mi eltakarja arcomat, csókos asszonyi mosolyom oly keserves minden lazul alattam késői siratóm már régen nem könnyes elhagyva ketté szakadtam vérző hússzínű ködös légben maradtam.
Kémlelődök jobbra balra hasztalan reményeim szaladnak vérző szívem lüktetése nyugtalan szemeimmel keresem ágas ereimet, ahogy dúsan dagadnak pirosan vagy kékesen , míg rút rettenetben bűneim vajúdnak , s alvadt vérem kihűlten siratja az emlékeim süketen a fülemben
Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen de kezeink még beszélnek , s ha már fészket nem raktunk közösen magukban nyöszörögnek áldott csókjaink kivirágzó kedvükben , s az ördöggel szőtt cselekkel csokorba fonják szavainkat fércükkel remegtetik ajkainkat egy végben húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek.{W.B.}
A karácsonyi csöndben hallani mertem, csilingelő kacajt, a csillagok zenéjét, mi örömöt felszakaszt és oly varázslat mint egy kigyúlt ég a sok angyali szentség , jó így a karácsonynak érezni hangos derűjét . miközben szívünk ég .
Körülöttünk karácsonyi mese, lobbannak gyertyák a fenyőfát áztatják, tömjén illatuk, száll felettünk szikrázó létben sokszínű fényekkel a zöld fenyő fényében tündéri csodás képekkel karácsony ünnepen mienk a világi békesség szeretettel köszöntjük míg a harangszó finoman ring .
Hullnak ránk csillagok színesek és kifinomult érzelemmel a szikrázó létben lélegzünk szent szeretetben majd az éj homályában minden a miénk bőség és békesség , s titokzatos varázsban a karácsony mámorában titokzatos álomvarázsban a szeretet ünnepén ölelkezünk amíg a gyertya ég. .
Lobbannak újra a szívemben lázas kicsiny fények pislognak csillagszemek mint apró villám kegyelmek kibogozzák lombok és viharok között a törvények zavaros sejtelmét , s az éjszakában mellém hajolva nesztelen simogatások mellet csak suttogások zavarják közöttünk a mértéket .
Mert egyek vagyunk boldogságunkban lázas kavargások hangulatán , s minden mi él s virít törvényt fiatalít , s tikkadt szomjas világunkban szállnak szerelmes percek oly önfeledten s a törékeny álmaink felett éberen,ziláltan szemet rebbentve ezüstporos ujjongások keringenek .
S ünnepbe öltözik szívem piros szájjal nevetek percenként szemed íriszében látom magam oly áhított esemény , tüzesek,könnyűek vagyunk az alkonyban tündér szavakat búgunk magunknak tovaszálló sóhajunkkal sután ha egymás karjaiban vagyunk , s a boldogság szigetén tapossuk a csillogó puha álmaink törvényét . {W..B.}
