S amikor a hold kapuját nyitja, éj ragyogásában felcsigázott szerelmed lángja megremeg ostobán megalázott tört szavaiddal keresel választ
Kitárt testedben harang szóra megdobban szived s nem tudod letagadni soha hogy szerettél akkor is ott a hold nyitányában a pöre ég alatt .
Csak az imádat mi elhamvasztaná testedet bennem , vérző sebeim s tilalmak titkai fölött keresnem kéne a boldogság és halk gyönyör között a kérdést varázs szóra.
S én szerettem saját vétkemet vad őrületemben képzeletemben veszve volt minden az ész képtelen felfogni értelmetlenül a lehetetlent , mi benned ragyogott.
És álltunk a nyílt ég karimája alatt bíborvörös vakságban bocsásd meg nekem tévelygésemet az éji hang zajában , felelet nélkül maradt örült kérdésem örökre, érthetetlen számodra ./W.B./
Boldogságban minden év végső napjaiban angyalok szállnak a földre két marokkal szórnak áldást kis szívükből Isten malaszt dobbant lelket hevesebbet. köszöntve az új esztendőt.
Tizenkettőt üt az óra bársonyba burkolt becsúszóra óév megáll csak egy szóra és kéz kezet fog egy pillanatra míg az óév és az újév bora máris pezseg poharunkban ..
Az újév érzelmei boldogabbak , mint tán hinnéd fontosabbak mint oév titka mert mindenki nehezen bírja a megmaradt rossz emlékét szemeinkben kis örömtűz ég jelzi hogy pereg már az újév éljen sokká a bór és kenyér legyen gazdag , szebb az újév. {W.B
Ki fáradt napjait kutatja tegnapban és mában résre szűrődött szeme világa ne nézzen vissza , mert sodródó árnyak mementója parázslik tova.
Fuldokló szavak dobogásában ölelést lát elárvultan , s szomjazó ajkakkal akadozva suttogja a holnapra mit öleléssel kapott a mában kínos magánságában.
S reménytelen vágyának vágya meztelen fájdalom , bilincsbe kötött lakat súlya két kulcsos zárlatos , s irgalmatlan,törékeny mosolya zűrzavaros eufória .
Mert bolondosan kacsint a holnapra szüntelen fájdalma, s irgalommal tekint a jövő sodrására mi billeg ide-oda vergődik mint zárt kalitka madara de egy a kulcs mi nyitja . {W.B.}
Könnyű álmom tiszta neszén borongós hold kanyargós udvarán tékozló undorító szelek hajam borzolják és fáj a csökönyös magány leplezi magát az árvalány tördelem kezem könyörtelen álmomban buzgón, könnyedén füstölög a hamvadó cigarettavég hamut szórva szerte szét,.
Kései szerelmem csábos kézzel velem lebzsel selymesen , borzongok lepelbe bújva szemtelen a legszebb csillag keblében fordul a kocka , s bájos érzelmek kezet simítanak ismeretlen , s én halántékom dörzsölöm kínjaimmal összeszűrten miközben alázattal térdelek
előtted könyörtelen halandóként , üdvözítem érzéketlen léted miközben szeretkezek legszebb éjszaka füstjében és száll felettem kékes fehéren tovább a múlt és jelen kutatok mély szenvedésben álom szülötte cselvetésben hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}
