Csak alázatom fáj-----Wilhelem Margareta

Üres lett minden hiányodban
lázasan keresem kesernyés illatod,
s várom nesztelen türelemmel
szűz éjszakában kinyílni ajtód.


De minden ott van kint dicstelen
bennem szunnyad a láz meztelen
s tékozló szemrehányások között 
veszteségbe botlik őszinteségem .

Fontos üzenetek érkeztek illatosak
tele tiszta sorok halmazával
s töprengő alázatom fércén
magamban botlanak háborgások. 

Mert ugye fáj neked is az ébredés
körül ölelve ittas melegséggel
szédülő fejemben értelmetlen
sercegnek közönséges szennyek.

S a vágtató szeleknek zűrzavarán
még keresem tested melegét
de holt avarban száraz levelek közt
már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.

Kérdés az éjben__Vilhelem Margareta

• S amikor a hold kapuját nyitja,
  éj ragyogásában
  felcsigázott szerelmed lángja
  megremeg ostobán
  megalázott tört szavaiddal
  keresel választ
  
  Kitárt testedben harang szóra
  megdobban szived 
  s nem tudod letagadni soha
  hogy szerettél
  akkor is ott a hold nyitányában
  a pöre ég alatt .
  
  Csak az imádat mi elhamvasztaná
  testedet bennem ,
  vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
  keresnem kéne 
  a boldogság és halk gyönyör között
  a kérdést varázs szóra.
  
  
  S én szerettem saját vétkemet
  vad őrületemben 
  képzeletemben veszve volt minden
  az ész képtelen
  felfogni értelmetlenül a lehetetlent ,
  mi benned ragyogott.
  
  És álltunk a nyílt ég karimája alatt
  bíborvörös vakságban
  bocsásd meg nekem tévelygésemet
  az éji hang zajában ,
  felelet nélkül maradt örült kérdésem
  örökre, érthetetlen számodra ./W.B./

Meztelen érzelmek---Vilhelem Margareta

Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .

Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések

karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.

Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.

Bentről dudorászik bánatom 
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten

kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}

Sziklveszteri köszöntö---Vilhelem Margareta

Boldogságban
minden év végső napjaiban
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szívükből Isten malaszt
dobbant lelket hevesebbet.
köszöntve az új esztendőt.

Tizenkettőt üt az óra
bársonyba burkolt becsúszóra
óév megáll csak egy szóra
és kéz kezet fog egy pillanatra
míg az óév és az újév bora
máris pezseg poharunkban ..

Az újév érzelmei 
boldogabbak , mint tán hinnéd
fontosabbak mint oév titka
mert mindenki nehezen bírja
a megmaradt rossz emlékét
szemeinkben kis örömtűz ég 
jelzi hogy pereg már az újév
éljen sokká a bór és kenyér
legyen gazdag , szebb az újév. {W.B

Kiseperten----Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja a holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara
de egy a kulcs mi nyitja . {W.B.}

Fantáziám képzelete ----Vilhelem Margareta

Könnyű álmom tiszta neszén 
borongós hold kanyargós udvarán
tékozló undorító szelek 
hajam borzolják 
és fáj a csökönyös magány
leplezi magát az árvalány
tördelem kezem könyörtelen
álmomban buzgón, könnyedén 
füstölög a hamvadó cigarettavég
hamut szórva szerte szét,.


Kései szerelmem csábos kézzel 
velem lebzsel selymesen ,
borzongok lepelbe bújva szemtelen
a legszebb csillag keblében
fordul a kocka , s bájos érzelmek
kezet simítanak ismeretlen ,
s én halántékom dörzsölöm 
kínjaimmal összeszűrten
miközben alázattal térdelek

előtted könyörtelen halandóként ,
üdvözítem érzéketlen léted
miközben szeretkezek 
legszebb éjszaka füstjében
és száll felettem kékes fehéren
tovább a múlt és jelen
kutatok mély szenvedésben
álom szülötte cselvetésben 
hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}