Áldott az élet sok küszködéssel félbe hagyott, apró szepegéssel megbékülök , korai vörös hajnal fényében lassan felitatom vergődésem , jó így nekem, végig várom míg elszárnyal életemen ,a végtelenek vágyával csökönyösen. Nem volt tetteimhez kegyetlen , ketté szelte vadul gyötrelmem megtértem , megszelídült szívem mélyében láttam magamat üdvözülten örömben megvigasztalt zengőn szerelemmel finoman simította alélt testem vergődéssel. O,még érzem illatos remegéssel a forró alázatát, tündöklésben elviselem áldott volt e buja élet mindenével alázatos görbült, íves kedvességgel, nevetséggel. Vágyam még keresi szerénységgel múlt időkben eltűnt merevséggel sérelmemet. [W.B.]
S jóban rosszban rejtve ezüst hárfán szóló zene közönyt nem ismerve könnyezik ezüst fellegen egymagam tele szívemmel csak mozaikok képét csillogtatom szemtelen pókhálóra tűzve , bensőséges csendben míg matatok lelkemben. Nem ígérgettem, nem tévelyegtem de beértem kis szerelemmel. Most nem szól a zene az örök szimfónia piheg csak az erdő remeg sodródó szenvedéllyel az ikrek havában oly meseszerűen jöttömre különös csillagok között egy simogató érzés lángot olt mélyen csak egy csalogató hamvadó parázs hull szerte-szét de szikrái beszélnek.[W.B.]
Kell ismerni a csodát érezni a percet titkok kellenek, mik megteremtődnek az örültség vádja csüngjön, glóriába fogva , mert miénk az értelem ismernünk kell egymást két pólus kavargunk a csillag kavaróban, sietnünk kell , mert fogynak a percek érzékeink szirtjéről csonkok némítják a végtelent és becéznek remegtetve testünk s robbanva meghasad minden mert az élet egy kaland csupa gyarló fény egy semmi anyag.[W.B.]
