Még keresem---Vilhelem Margareta

Áldott az élet sok küszködéssel
félbe hagyott, apró szepegéssel
megbékülök ,
korai vörös hajnal fényében
lassan felitatom vergődésem ,
jó így nekem,
végig várom míg elszárnyal
életemen ,a végtelenek vágyával
csökönyösen.
Nem volt tetteimhez kegyetlen ,
ketté szelte vadul gyötrelmem
megtértem ,
megszelídült szívem mélyében
láttam magamat üdvözülten
örömben
megvigasztalt zengőn szerelemmel
finoman simította alélt testem
vergődéssel.
O,még érzem illatos remegéssel
a forró alázatát, tündöklésben
elviselem
áldott volt e buja élet mindenével
alázatos görbült, íves kedvességgel,
nevetséggel.
Vágyam még keresi szerénységgel
múlt időkben eltűnt merevséggel
sérelmemet.
[W.B.]

Ikrek havában---Vilhelem Margareta

S jóban rosszban rejtve
ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve
könnyezik ezüst fellegen
egymagam 
tele szívemmel
csak mozaikok képét 
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem 
kis szerelemmel.
Most nem szól a zene 
az örök szimfónia piheg
csak az erdő remeg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek havában
oly meseszerűen
jöttömre
különös csillagok között
egy simogató érzés
lángot olt mélyen
csak egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]

Sok éveken át---Vilhelem Margareta

Annyi év és annyi teher
mi gyöngyözik 
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott 
ajtaján.

Annyi titok 
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .

Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra 
megnyugtatva.[W.B.]

Már úgy várom---Vilhelem Margareta

Oly silány már ez a nap 
rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodok.

Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.

Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .

Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját 
várom felszállni hajnalban.

Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim
csupa zöldben és virágban 

Árvalányhajam----Vilhelem Margareta

Ki tudja ,ez az igaz élet,
vagy csak csábítanak lények,
vérem forr a szenvedésben
cudar lesz a vesztődésem.

Mi mámor volt nemrég
ma csak kimúlt lengék
ma még csak alig szülemlik,
és holnap már vesztődik.

Tudom,végtelen a sors,
tudom,örök íz és keserűség
de vajon mit hoz a holnap
ha ma minden oly szép.

Bár közönyös néha az emlék
de sötéten,feketén fénylik
ha világom próbálom megvédni.
leborulok előtted a földig.

Másoknak minden csak közöny
nekem egy sóhaj és nyögöm
búsan forrong agyamban
szívemben vérzö őrületem.

Leszek bátor feszület,
miről pereg az élet
és várlak kínosan félve
lengén száll hajam a légben.

Légy áldásom,kérlek,
ne hagyd ,hogy elvesszek,
bocsásd meg tévelygésem.
árva lány hajamat vetem elédbe. [W.B.]

Kell ismerni---Vilhelem Margareta

Kell ismerni a csodát
érezni a percet
titkok kellenek,
mik megteremtődnek
az örültség vádja
csüngjön,
glóriába fogva ,
mert miénk az értelem
ismernünk kell egymást 
két pólus kavargunk
a csillag kavaróban,
sietnünk kell ,
mert fogynak a percek
érzékeink szirtjéről csonkok
némítják a végtelent
és becéznek 
remegtetve testünk
s robbanva 
meghasad minden
mert az élet 
egy kaland
csupa gyarló fény
egy semmi anyag.[W.B.]