A harag hálója-----Vilhelem Margareta

Szépíteni volna kedvem
szétrebbenő illúziónkat
nő az idő , s már magam 
vétkeimnek is súlyuk van.

Nem lelek békét melletted
nagy a kuszaság közöttünk
feszülő határ és sötétség 
bús versenyében verekszünk .

Szájam néma ,ajkam hideg
szégyellem már türelmem ,
mosolyom gyérül , fogy erőm
búja érzékenység bőrömön .

Míg lágyan táncoltam régen
biztosan, inogások nélkül
bölcs törvényeket szőttél
érzékeny testem fészkében.

Ketten állunk most is zavartan
ellenségként méregetjük
aggodalmunk szőtte hálóját ,
mely ösvényünkön megtalált.

Most a háló vizes és hideg
mely elválasztja közönyünk
bodza illat száll felettünk
tagadjuk mindketten örömünk .

Bár tágra nyílt szemekkel
hancúroztunk múlt években
nem tudhatom honnan merről
rontó vihar hasítja testünket..{W.B.}

Leomlott falak között ---Vilhelem Margareta

Leomlott a négy fal végre körülöttem ,
már csak tiszta levegőt szívok ébren ,
fáradt vagyok mégis eme örömhöz
kint ólálkodnak emlékek bűnökhöz..

Komoly szavaim fénylenek szorongva
szándékkal maradt a négy fal hiánya
habzsolom szabadságom ,erőm izgága
nyüzsögnek ébren titkok látok bárhova. .

Meghalt bennem az árnyak éjszakája
szabadságomnak rengeteg az ára
harmonikus színes lenge éjszakában
öklömet használom, de hogyan kiáltsak ?

Hogy több voltam ;hallgasd sírásom
idegesen jajongtam a falas világon
kín kínra jött akaratom hiányos én
múltam nem siratom jöhet én világom.

Sírnom kellene, de boldog arcom éle ,
nem hagyott el senki valamitól féltem
hűtlen leszek, sok hiányom vészben
megbékélt szívemben becézem,értem.

S ha majd testemet gurítja az idő
visszabújok bőrömbe hol sok az erő
falaim romokban, talán nem is bánom
szabadságom többet ér mint magányom. [W.B.]

Mea culpa---Vilhelem Margareta [Egy barátom tiszteletére]

Fáj a tudat,hogy nem tettem eleget
fáj a tudat ,hogy mindent megtettem
s most itt állok világomban egyedül
lelkem s testem kínok közt feszeng.

Nem vagyok hibás Istenem ,láss belém
fájdalmas hanggal dalolom gyász-zeném ,
s ha újból forgatnám életem kerekét
biztos hős lennék,kis Virágom előtt. 

Azelőtt is hős voltam ,Neki a mindene
miért történt mindez , valahol tévedtem?
Lehoznám neki a Napot ,csillagfényeket
csak még egyszer hallanám nevetését .

Csak még egyszer fognám kacsóját
mellyel vidáman rázta egyetlen játékát
sírni nem tudott ,nem ismert bánatot
Uram bocsáss meg , rossz ember vagyok ?

Lelke tisztább volt a fehér galambnál
álmában olyan volt mint egy alvó királylány
valószínű szép királyfi várta odafenn
időnként reám néznek tele örömmel .

Istenem adj erőt , amit csak tehetsz ,
hogy túlvészeljem könyörtelenséged ,
vigyázz rá fenn , ha itt lent nem tetted
adj Neki erőt ,hogy visszanézzen felém .[W.B.]


[ Virág emlékére ]

Közös erővel----Vilhelem Margareta

Fulladás örvénye szalad felettem
szívem lomhán lüktet, jövő elébe ,
s fulladok bársony ölelésekben
csillogó győzelmek keserűségével.

Ami ma volt, az már mélybe hull
elhervad a világ a jövő ég alatt
szívnek is csökken lélegzetvétele
fulladok én is, nincs visszafele.

A harc folyik múlt és jövő közt 
mind gyávábban ,erőteljesebben
szívem csak reszket gyengeségében
részvéttel adogat lüktetéseket.

Mert mindig az győz ki sikeresen
hadakozik önmagával veszetten
feltámadva járja útjának végét
túlélve énének saját gyengeségét.

Lám lehet várni csodát felettünk
mert túl vagyunk az élet kezdetén
két kézzel markoljuk közösen erőnk
szít bennünk a vágy hogy megértsük. [W.B.]

A bölcsesség titka----Vilhelem Margareta

Bölcs nem vagyok
de hasznos 
eme világban ,
ki folyton érzi börtönét
ki egykedvűséggel
méri történetét
év ezredeken keresztül
áttetsző föld menhelyén
hiú tudással ,
illatok zsongásában
minden beborító
keserű váddal
hallgatja zenéjét
a bölcsek között.
És sárba tapicskolja
bölcs eszméit 
tudatlan
falánksággal
keresve az igazát
tanácstalanul.
Világot teremt 
ha kell
mindig partra zökken
életre halálra
megy 
s a felidézett rémület,
indoka 
mohón rángatja
bizonytalan testét
az óriás ég tetőn
felhörpintve
utolsó kegyelmét ,
de léptén nyomon
mind jobban s jobban
süpped a földbe
mit maga teremtett.[W.B.]

Ünneplőbe öltözve----Vilhelem Margareta

Tudod nem csak a kívánság 
a szem is sereg szemlél
kis káoszok nagy tragédiák
eleven erős izmok fuvallatán. 

Oröklét kegyes csodáiban
benne van forró illanó láz
forgó szél .napsugár ,sár
akár belőled jövő parázs.

Mindegyre megy a bámulat
katasztrófák is ragyoghatnak 
szívünk hegyein törvények
de kisírt szemeink döntenek .

Vért izzad tested átmenetit
forrót ,rendhagyót, hitetlent ,
hűséget esküszünk véletlent
miközben inog gőgünk ,nemesen.

Majd bocsánatot kér a butaság
szemed megtelik néha ugyebár ,
ha rásandítsz ázott szemekkel
ünneplőbe öltözött fájó testére.

Majd feszeng a hódolat,sohajjá
csak a szem, a szem volna hibás
míg tested forró lázban heverész
úgy véled, ez már épp veszélyes.. {W.B.]

Múló alkonyat-----Vilhelem Margareta

Az alkonyat múló ,
nem határ választó , 
de törvényes 
az időben
lassan estbe megy
pedig sietnie kéne
minél hamarabb 
az éjszakát felébressze .
Néha élet halára megy
felhőkkel
mikor hold sincsen 
csak elbújt nap
küldi vissza sugarait
s elfelejti
hogy szürkületbe is mehet
mielőtt eltűnne ,
ami perc kérdése.
Szétfolyt köntösében
szinkronban megy
velem ,
szemcsarnok medrében
méltósággal
könnyezteti szemem.
Időben silány
szendergő titán
külön törvény rendszerben ,
majd elérve éjben 
lassan visszatér medrébe
hogy másnap 
újból merészkedjen 
ugyanazt az utat 
megkísértetni
         szemem medrében. {W.B.}

Békét adó fegyver-----Vilhelem Margareta

Lehet felborzolódott kedvvel
meghibbant Világon kesergek
hol jogaink lánccal kitépve
tömötten a fulladásig lihegnek. 

Magunkat tiporjuk önfeledten
sóhajtunk vággyal istenekhez
becsukott ajtók vas kereszttel
villanydrótok égnek szentelten.

Mikor a fák is halva születnek
árnyak lesnek minden keservet
füvek pusztulnak alvadt vértől ,
s az élő csak holt embriót szül.

Valahol megbomlottal a zaj süketen 
igénytelen szürke vizek medre
hullámzik bátran győzedelmesen
mocskos hálójában lábak,kezek.

S ha évszázadokon át rendre tipeg
az idő ,zajokban megkeseredetten
erő,jó útra térit bizalmas kellékeivel
míg felzúg a megszabadító zene

ami a zavart visszatartja egy időre ,
itt -ott hasonulnunk kell merészen
közös érdek kell szülje elismeréssel
hogy a halálnak ne legyen fegyvere . .[W.B.]

Az élet örvényében---Vilhelem Margareta

Vérembe hasított sikoltva
felcsigázott lángok ostora ,
nappal még kapzsin, diadalban
cinkos éjszakában csak magában.

És hiába rikoltozik körülöttem
az igazság, mint hóbortos nyomor
az áligazság kegyelmet osztó ,
de gyűlöletet szít a beszédmodor.

Így forog az ember évei láncán
felaggatva rongyos ruháját
mert az övé az élet szépsége
s ami az övé az könnyen lepereg.

Mert semmit nem kapunk, csak adunk
mindennek ára van a játék világban ,
virrasztó vágyaink elbukásában
fonnyadó szerelmünk fájdalmában .

A közömbös tetteink valóságában
benne van minden ige gyönyörrel ,
szikrák miket csillagok teremtenek
s kihűlt tettek szálló igézetekkel. [W.B.]

Mint akik vétettek----Vilhelem margareta

Sosincs idő a tettre, eszmére
csak forog velem a világ végig
még langyos égen , percekben
vágyammal te érted ébredek .

Nélküled mint hasított képzelet
szomorún virít a virág koszorúm 
te tartasz bennem minden jelt
évek óta reád omlik tekintetem.

Bűnöm csak egy, mi nem nyílik
utolsó kegyeletet keresek benned 
megalázva,kinos vezeklésben
jól vigyázva, semmi ki ne derüljön .

Ha majd jajgatok tehetetlenséggel
virágszirmok színes belsejében
ezer virág lebbenti áhított illatát
kihűlt szívem ,bűnös akaratán.

Itt -ott még nem telítődött az éj
mint vihar után, úgy múlik a kéj ,
villám csapodik fájó szívemben
számolgatom elmúlt perceinket.

S mint aki játszik érzelmeimmel
mi testet old ,s pillád sem rezzen
te aki mindent tudsz értelemmel
gyászos lelkedben minden pereg .

Amire vágytunk s amitől féltünk
iszonyú ,kínos együgyűség lett
jövőnk mégis megesett történet
de közben számoljuk a perceket. [W.B.]

Lélekbe rejtve-----Vilhelem Margareta

Egyetlen húron pendül életünk
mit olykor oly könnyen megvetünk
fájó gondok közt állunk meztelen
kérdéseinket befele kérdezzük.

Válasz nincs ,csak emlékek ideje
tör magának utat, buggyan felszínre
gyakran érintve a horizont szélét
keresve magának saját megértését .

Holt idők küszöbén néha világit
valósan tapintható okok hibái
ismert ellentétek jövőt ígérnek
kiszabadítva egyéniségünk igéit.

A test érzéketlen nem sejti e csodát
van és mindig volt halhatatlanság
csak keresed a választ mi elválaszt
a vállainkon cipelt nehéz idők súlya.

Mert rabok vagyunk magunk terhére
válaszunk nincsen csak igaz emlékek
az örömből csak varázsigék kelnek
körülötte lengünk láthatatlan kötélen.

E zord Világon minden mi vagyunk
kik csak örök időkben várakozunk
ezért fogadjuk el egymás örömeit
egy -egy mosolyért s piruló csókokért. [W.B.]