havak ezüstje szikrát vet
kék illatok bűvöletében,
csikorog a fény a fák között,
ragyogva kéklik az ég.
Csendes az éj,
tisztult az ég fejed fölött,
hajnalban lángra kél a Nap,
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten.
Bűvös a kör,
színes körök remegnek,
ez az áhítat titkos fénye,
szemünkben vígságot zeng,
s habfehér kézzel integet.
Dér cseppen,
halk zizzenéssel, dermedten
szórja szirmait szűz-fehéren,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék.
Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben,
hogy Nap és Ég, mint egy igézet,
ketten az idő homályában örökre
kereszteződnek sebes zendülésben,
a tél bűvöletében.
És remegnek csillagok,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk,
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével, varázslatban.
