A kincsek

Izzó csillagként

Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak,
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.
Mert fájnak a kimondatlan szavak,
s féltemben feléd fohászkodnak,
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz,
mind idegenebb leszek neked,
szüntelenül felejtenél,
csókok nélkül.
Mert annyi ibolyántúli fények,
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak,
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat,
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.[W.B.]

Vasárnap reggel

Egy napos őszi hajnalban
míg a szél kering illanva tova
hullámba szálló gondokban,
beleröppensz a Vasárnapba.

Rőt,de termékeny fák alatt
száll az arany színű virág illata
és ünneplő öltözetbe simulva
felcsendülnek bársony harangok.

Tisztába öltözött a város arca
illatoznak bimbós őszirózsák ,
a fák ágain átszűrődő sugarakban
himbálózva csillognak varázsukban.

Sűrűsödött szagos virágok illatában,
lézengenek emberek sokasága ,
oly homályos füstbe fulladnak , 
a szürke hétköznapok szavaikban.

Valami kába varázs körül karol
elfelejted a poshadó tegnapot,
arany köntösbe bujtatott istenek,
harangszóra rozsát hintenek.

Oly édes ez a csepp szálló zene,
ringnak virágok ,tódulnak szavak,
víg sóhajok szédülten topognak
az őszi vasárnap ünnepe alatt.[W.B.]

Menekülés

Mikor a test szunnyadni kezd,
és halkulnak szíved dobbanásai,
már csak leszűrt levegőt szívsz ,
s békésen szent álmaid kergeted,
ha elszálltak megérett hiú vágyaid
markodban szorítod a sok semmidet.
És mint a víz, mi csobogni készül,
úgy folyik patakban forró véred 
akkor feleszmél értelmed,
ha ábrándjaid nyomába, kéjjel lépked
a hiúság ördöge.

Mert minden meddő lesz hiába,
terebélyes évek, napok alatt,
az avarban csak az idő pora kering,
s a megfakult buja gondok,
csak álmaidban ágaskodnak benned,
s futó tűzként lángra lobbannak 
a színek méreg sárga kavalkádja,
s az ezernyi csókok csillogásai
széthullnak megzavartan a semmibe,
hófehér tündöklésben.

Elpárolog a szent szerelmek fénye
láncként szorulnak ölelések körülötted
kétségek között fáj szorításuk,
de lassan lazulnak egymás között
a karikák ,szíved körül
a megtört életed örömére
és új ösvénybe keres menedéket
mezítelen tested,
leráz magáról mindent dübörögve
szívedben béke lesz örökre 
újra gyúlnak lámpák előtted békében.[W.B.]

GIOVANNI MARRADI - Children of Sarajevo

Mikor elnémul----Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágállat
s a fáknak kérge lepereg
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]

Nonstop Love Songs 5 by BENHEART

A zuhanás------W.B[Wilhelm Margareta]

Oly bonyolult e Világ üteme
hullnak könyörtelen
leszakadt évek emlékekben,
dúlnak ,rombolnak szövevények,
míg vihar lángolva tombol benned,
addig perdülnek a véletlenek
és csillogó,de fájó érvek
keringőznek mezítelen.
Csak érzed cifra álmaid eltűnnek,
s bevonódnak köddel,
mire felébredsz elveszíted hited,
s lebeg az életed. 
S lihegő zuhanásban kapaszkodsz,
hitedben ,vágyódó szerelmedben ,
s magad körül látod a veszélyt
míg illan örökre az eszméd,
s a láng mi beborította fejed,
pernyeként hull együtt veled,,
roskadó szenvedésbe.
Érzed ez volt a nagy perced,
a sorsodnak kemény értéke,
miközben véred a mélységet
megtölti szétfröccsenve,
aközben őrzöd magadban 
örült lendületed.[W.B.]

Kacarászó szél-------Vilhelem Margareta

Mindent ellep a nagy szürkeség ,
őszes tájon már oly fagyos a lég,
megtört már a lankás vidék,
oly álmos langyos ,ólmos üledék.

Elhervadt az élő lombos fasor ,
a sok csupasz ág feljajdul,
kegyetlen a szél és duzzog
a nap felhők között csak egy korong.

Ott fent a kék ormos hegyeken,
szét szárnyalva a szeleken,
pára tömeg ködös szennyekben,
vadul száll a fagyos estékben.

Szirtek között mint egy üldözött
jajongva zúg az őszi szél,
tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
s dérrel köti gúzsba magát.

Régóta áll e harc közöttük ,
cudar szél a lombokat leverte,
kacarászva kéjjel teli, győztesen
sok könnyet csal a vad ütközetben .

Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
a kéksége az égnek elhervadott,
a bágyadt hullámszerű ingásban,
csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]