2018. november 10., szombat

Remembrance--Emilly J.Bronte ]

Cold in the earth—and the deep snow piled above thee, 
Far, far removed, cold in the dreary grave! 
Have I forgot, my only Love, to love thee, 
Severed at last by Time's all-severing wave? 

Now, when alone, do my thoughts no longer hover 
Over the mountains, on that northern shore, 
Resting their wings where heath and fern-leaves cover 
Thy noble heart forever, ever more? 

Cold in the earth—and fifteen wild Decembers, 
From those brown hills, have melted into spring: 
Faithful, indeed, is the spirit that remembers 
After such years of change and suffering! 

Sweet Love of youth, forgive, if I forget thee, 
While the world's tide is bearing me along; 
Other desires and other hopes beset me, 
Hopes which obscure, but cannot do thee wrong! 

No later light has lightened up my heaven, 
No second morn has ever shone for me; 
All my life's bliss from thy dear life was given, 
All my life's bliss is in the grave with thee. 

But, when the days of golden dreams had perished, 
And even Despair was powerless to destroy, 
Then did I learn how existence could be cherished, 
Strengthened, and fed without the aid of joy. 

Then did I check the tears of useless passion— 
Weaned my young soul from yearning after thine; 
Sternly denied its burning wish to hasten 
Down to that tomb already more than mine. 

And, even yet, I dare not let it languish, 
Dare not indulge in memory's rapturous pain; 
Once drinking deep of that divinest anguish, 
How could I seek the empty world again? 

Mindörökre----Vilhelem Margareta [W.B.]

Ahol életed leélted oly sokáig ,
ahol mindenki ismerte figuráid
ahol minden egy dallamra megy
ahol a zene is mindig ugyanegy.

Ott fogd meg a kezet mely tisztel
mely istenigazában forrón megölel
ahol a szél forgása egyre hevesebb
ott lassíts ,örökre ne egy percre .

Ott győzni fog mindig a szerencse
hol boszorkánykonyhából jön ereje
hol győzni fogsz feszülő erőddel
ott állj meg szorítsd magadhoz hévvel

mit kapsz ,azt fogadd el eleje végééig
legyen erődnek ereje mindvégig,
súgj neki néma szájjal ,megértnek
bátran állj két tűz között mint örültek

hogy elhiggye mit mond két szemed
ne fuss el ,ha rátalálsz arra ki kedvedre
képes könnyeivel betakarni a tested
ne várd míg mást keres-múlnak az évek.

S ha elhiszitek egymásnak az esküjét
az élet olyan lesz mint egy tündérmese
majd ketten éltek édesen és észrevétlen
úgy ahogy kívánja a szerelem törvénye 

Zavaros múló idő------Vilhelem Margareta

A felcsapó fény ring ide -oda feletted
lassú táncuk ragyogó csoda köteg
kavargó mozgások édes nyugalma közé
válladra telepednek a fények hűvössége.

Pókhálót köt rajtad az idő türelmesen
a szél lisztet fúj hajadba ,szemedbe
s nem védheted magad múló perceidben
mert tűnő ifjúságod nem villog örökre.

Szeretnél visszafutni időben ,kutatsz
álmodban, lépéseidbe  vakon belebotlasz
a szomjúság még ég a száraz  torkodon
szilaj harapásai markolnak nyakadon.

Csalód magad ,másik útra tereled éned
ígérettel csitítod  hevesen lüktető szíved
s felejted a bent rekedt szavakat örökre ,
 bár gondoltad hogy egyszer majd kiejted .

O ,elfelejtetted mennyi  igét akartál,súgtál
rád borult alkonyodban, sötét lett a sugár
csak hunyorgó lámpák égnek  körötted
azok is vibrálnak s te fiatalságra  éhezel.

Lábaid egy irányba viszik csepp némaságod
csípős szél fúj rajtuk remegő dallamot
hasztalan vesződsz ,lábad se kopogjon ,
úgyis eltűnsz, mint a füst keresve csillagod.[W.B.]