És akkor--Vilhelem Margareta

Valami meg repedt bennem
dong ,mint egy rekedt tücsök
valami vonz tenni ,s megvetni
és lopni gondolataidat édesen.
.
Azt teszem ,amit nem akarok
játszok vidáman szerelmet 
ölelek ártatlan szomorúságot
de büszkeségem nem engedem.

Nem tudok ellenállni szavadnak
mert ajkadon látom a csókot
itt felejtett tested vadul nyugtalanít
és annak látlak,ami nem vagy.

Nem értem,de megsemmisülten
áhítattal várom az elítélést
vajon nekünk is jár megszentelés
amit a perc gyönyöre hozhat? 

S , ha bennem a kínok hullanak
mi lesz ,ha nem hozol vigaszt
mi lesz ha nem lesz majd erőd
megtalálom e éjszaka az utat? W.B.

Túl élem---Vilhelem Margareta

Átélek én minden keservet
nem kutat nagyon a fájdalom ,
túl élem a csalódott szerelmet 
végzetembe magamra maradok.

Tompa szívemben nem sajog
a szerelemből fakadó méreg
megszoktam a hűtlen szeretőt
elseprödö könnyü képzelet . 

Megragadott az örök nyugalom
kezet fogtunk úgy bátran,vigan
s nagy szenvedélyek mámora 
már csak emlékemben marad.

Kacsint a vágy, s a szenvedély
de az is emlékezetnek él
bekukkant a szívem mélyére
de tüzet nem kap,csak pernyét,


Bár lelkem sajog,hogy elüztem
a bölcsesség vidámságát:kimúlt ,
türelmem nagy ,bár testem gyenge
de hullámzanak vadul érzelmek.W.B.]

Öszi merengés---Vilhelem Margareta

Balkonomra ráfekszik a Nap
beborítja arany fényekkel
őszi langy csapja arcomat
illanó futárok, mik kergetőznek.

Zajong az élet ,nincsen vég
új állomás érkezik pajkosan
körül mossa az őszi libbenés
karomat,mi őszi merengés.

Felhők futkosnak rémülten
zizeg már minden hűvösen
sárga ruhába öltözött lények
szeptember,csend és szerelem .

A mosoly is sárgul odvasan 
a hab függönyöm meg remeg
furcsa játékok futkosnak köröttem
szél lengeti ábrándozó testem.

És édesen fehér felhőkön táncolok, 
acélkék estét,s bíbor alkonyt
álmodok ,megrázom párnám
átélem az elmúlt hódító nyarat. [W.B.]

Életemet elrontottam--Vilhelem Margareta

Az életemet elrontottam
rosszul terveztem a célt,
képzeletemben az éltem,
átkos emlék csupa vész .

A mának a szent színében
a tegnapot áldozom most 
már minden olyan forró,
mintha testem égne ott.

Mennyi mindent elrontottam
de hasztalan a véges út,
percek telnek,múlnak évek
magamat büntetem .

Férges aggály,bús kétely
késő bánat;:szenvedek
a múzsa ki reám rontott
összekuszál de nem bont.

Hagyom égni szenvedésem
minél jobban, annál szebb
reményem a tüzes félés
szenvedni mindig is kell.

gondjaim , mik gondtalanok,
annál jobban hallom én,
szívem lángol benne égek
vajon ki vált engem meg. [W.B.

Tiéd legyek--------Vilhelem Margareta

Leheleted legyen forró
égessen ,
a szájad pajkos álom
ébresszen .

Olelésed legyen lánc
mely körül fog ,
lakat is legyen rajta,
tiéd a kulcs .

Vágyam ébresszen benned
kegyelmet,
kezed kösse kezemhez 
a bilincset.

Ne engedj el, ha esetleg 
tévedek,
bocsáss meg nekem
ha eltérek,

Olyan vagyok mint egy sugár
valóság,
körülöttem mágnes vibrál
tágasság,

Ha könnyem földbe szivárog
ássad ki,
szerelmemet és lelkemet
emeld ki ,

A fényt, akár mily kicsinyke
éleszd fel,
ingatag testemet , mi picinyke
találd meg,

Ne engedd a tévelygésem
vezessél,
ha kiszáradnak könnyeid 
jelezzél .

Vérrel fogom visszafizetni
ígérem, ,
a bilincset kezeimről
ne bontsd ki .[W.B.]

Te hozzád---Vilhelem Margareta

Melletted ,
meztelen csendben,
szállnak 
vágyak,szinesek
feszesen a légben
körülötted,
valamit suttogsz
érthetetlen
rejtelmet ,
szemed sötét
titkos a nézésed.
Napnak sugara,
csillan,
szilárdan
ragyog 
mint víz csepp 
a fényben
frissen ,üdén,
bontogatja
szárnyait
bársonyosan 
téged
simogat .
Poharak koccannak
éj felejtett 
álmok,
szállnak 
az elvarázsolt légben .
Tudom,
nem vagy enyém
érzem
szemem 
színes szikrák
villámok zavara .
Nem
látok tisztán
víz csurog
arcomon
vak és fénytelen
minden 
egy álom
az egész
csoda ,
nem akarom
de tövis szúrta
véresre
szívemet 
Farkas szemet 
nézek
lelkeddel
hiába,
remegek
viadal van
összefutnak
a kuszált 
gondolatok
csatáznak a csendben
veszitek.
Te halk vagy
zárkózott.
Lassan búcsúzok,
késő van,
a varázs 
megszakad
látom zavart vagy
talán untatlak,
csillog és remeg 
körülöttünk mámor,
de hiába
boldogságunk elszállt,
kínozlak untalan
beszélj-mesélj
mondd mi bánt?,
az elszállt évek álma?
de hasztalan. [W.B ] 

Kigyúlt az ösz--Vilhelem Margareta

Kigyúlt az ősz,lángolva, 
hideget lehelve arcunkra 
mézes illatok áradoznak
és sírnak a hervadt árnyak .

Az elmúlás sötét koncert 
sárga őszi zengő nyitány
az élet mar csak félig él 
avarban rötes, hűs virág .

Levelek az aszfaltra sírnak
barnás vért szét öntenek
szomjas sápadt fergetegek
hűs ,hajnali szelet kergetnek.

Sírjatok,,kedves őszi fények
bódítsátok a hűs szíveket
tépjétek vemhes színetek 
és jajduljatok a félig életnek.

Álmodozva járom az erdőt
feketébe öltöztem, gyászolok
siratom a zöld lombos nyarat
de úgy zeng az őszi alkony.

A ködben a hajók ringanak
keresve egymást sírva fütyülve
mint kísértetek zavartan lesik
a nyarat hajnal hasadásig. 

A nyár már elvérzett,be kár,
rebben a sok fekete madár ,
és rebben bennünk a sóhaj
az őszi lomb takaróval. [W.B.]

Eltünö ifjúság----Vilhelem Margareta

Repül az idő,megcsap fut előttem 
én hajtom magam utána,serényen
kimerült testem félénk,erötlen,
néha fulladozik a sötét életem.

Ködös légben minden oszladozik
össze rezdül fölöttem az ég kapuja,
utolérni nehéz az ifjúság örömeit,
koszorúba fűzi a hajnalt.ábrándozva.

Ez a hihetetlen értelmesség,
ha vissza hozná balga ifjúságom
megóvhatná lelkem békéjét mi ég
szerelmen szállna örök bujaságom,

Talán másképp nyílnának virágok,
és megóvhatnám a hervadástól,
ha tengődve élnek, jajszó nélkül,
és nem fájna szivem lemondással

de az ember vágya mindig telhetetlen
mindent akarna azt mi nincsen,
hegyeket döntene virág kelyhekkel
és győzni bírna szenvedéllyel. [W.B.,

O,azok a szép délutánok-Vilhelem Margareta

O, azok a bús délutánok,
mikor szívünk úgy sóvárog
mikor úgy tépődnek a gondok,
és üresen konganak emlékek,.

régi ,langyos szívunk serceg ,
életünk üresben ver és mereng
az őszben,mikor ónosan esik,
mikor egyedül a csöndben.

vágyódva nézzük a semmit,
mikor ázott lelkünk megborzad
és vacog ,könnyeinken olvad
a szomorú százszorszép harmat .

rád gondolok egyedül hűen,a
ragyogó holdnak kék fényében 
áldom a szép percet ,mi remeg
a halotti bágyadt sötét csendben.

Fiaimnak-Vilhelem Margareta

Fiaim ne féljetek,
ha néha elbújik 
a Nap elöletek
nem marad minden 
szép örökre
és ha a terek 
szürkék lesznek,
feletettek már nem kék az ég
ha kiönt az ár ,
házatok vízzel telik
ne féljetek ,
lehet nem úgy ragyog az ég
mint régebb,
a felhő szürkébb
korona sem lesz fejeteken
mit én adtam nektek 
a kéket sötétnek nézitek
fénytelennek
szívetekben lassabban
kering a vér,
az élet mulandó
minden múló
gyarapszik a gond 
a fájdalom gyorsul
ha holt pontra juttok 
jussak eszetekbe.
Elszáll minden
ha megálltok egy percre
emlékezve
vissza térve az évekre
az együtt töltöttekre
és énrám gondoltok
ki titeket szült ,
szívében mindig 
ott lesztek zenés békével 
karjai mindig titeket ölel
és sugarat küld nektek
mitől megbékéltek ,
vigaszt,bátorságot meríthettek
egy csepp anyai szív emlékével. [W.B.]

Oly sietös az élet---Vilhelem Margareta

Oly sietős volt az élet kettesben
úgy siettünk mindig a messzibe.

soha nem volt elég a sok óra,
soha nem gondoltam volna.

hogy ,ha annyira sietünk,
néha mi fontos elfelejtjük.

az apróságokat,mert mindig 
a nagy dolgokra gondolva .

káprázattal vívjuk álmainkat ,
miközben kicsúszik a talaj.

elmaradt az apró öröm s a ma
pedig fontosak ,magasztosak.

most fáj ,hogy sietős voltomban
elfelejtettem ,hogy megmondjam .