A múlton is túl-----------Vilhelem Margareta

Hallom néma hangod jelenben
egyre várom ,zúgjon mellettem,
hogy homlokomra fonjad kezed
csókjaiddal mosd meg szemem .

És várom ,hogy bátran szeress
nem elég a vágy ,szeretni kell
és beszívni illatát perceknek
pillanatát csókolni szerelemmel.

Mert konok a szerelem örökben
szabadság vágyában habzsoló éh,
lángot szító szikrázó kék fényben
testemben forrjon rezzenő kéjben..

Reményékben gazdagon készen
néha csordultig telik részed ,
s kiterített szerelemben keresed
társadat ,szomjas éhségedben . [W.B.]

Meritum-------------Vilhelem Margareta

Úgy nyüzsögnek agyamban
feltört kemény vesződések
szabadon lángolnak körém
testemet bekötik gúzsként.


Mint akit úton hengerelnek
vékonyra feszítenek eszmék ,
gémberedett Világ jegében
megfagynak hideg sziklaként ,

s fájnak bennem hazug érdemek
úgy kitörnek ziláltan ferdén ,
tenyerem konokul ökölbe szorítom
hogy ne érezzem sós keservem ,


s veszettül forgok laza zenére
rám tekerednek gyűrött gócok
s kibogozni hiába próbálom 
ferde Világnak hazug szemére,

majd felhányom ,későre vajúdó
szabadságom,mit epedve kivárok ,
s felejtem ,amit kísérelt rajtam
hazudó Világom,bilincsbe zártan.[W.B.]

Szóródó csillagok között----------Vilhelem Margareta

A kinyílt deres november évszakon
örvénybe szóródó csillagokon
úgy zokognak feltörő izzó álmok
a múltnak csipkés vánkosán .

Az idő csendben görnyedve menetel
hűs földnek hulló árnyékában
vadul keressük virág ébredésünk
múló ősznek zúzmarájában .

Mert voltak gyönyörben tavaszok
méz ízű titkai kinyílt ajkainknak
csóktalan ifjú fészkekben maradt
éjszakái átsírt szavainknak .

És szorítjuk kezeink görcsösen
botorkálunk tavaszt keresve
törékeny testünk zavart képe
bimbózó sorsunk néma kerete.

Vergődünk ércesen védtelen
csuklónkra tapadó varázs hurok
mi körbe ,gyűrűbe fogja testünk
lazul,s várjuk az erőt mi visszatér . [.W.B.]

A szerelmem él--------Vilhelem Margareta

A szerelmem él ,
meghunyászkodva a lázas lázig
szívem gyönyörében alázatig,
fájdalmamnak foltozott foltja
testemet ölelő forró karjaidnak
darabja .


A csókom éget ,
borostás arcodnak mosolyáig
gyönge érintéseid varázsáig
hullámzó érzéki üde sejtjeid
szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig
roskadásig .

A kezem simogat ,
bánatos lelked titkos gyökeréig
tépett sorsodat kiittad fenékig 
szívembe foglaltalak világ végééig
gyönyörben ringatlak szenvedésemig
örökben.

Enyém vagy ,
vágyaim szívet éltető ritmusáig
ébrenlétem örök mozdulatáig,
testemben hordozom szerelmed
mint várakat őrző védőbástyáik ,
a másvilágig. [W.B.]

Különös csend------Vilhelem Margareta

Csend,különös csend körülöttem
furcsa mámorban ,mint aki részeg
visszafojtott bizarr lélegzettel
tapogatva járom körbe a lelkem.

És gúzsba kötött testemben
álmokat szül a képzeletem
a csend mi követ egy végben
pihenteti szüntelen a kedvem.

Oly furcsa bolondos bizalmak
karokként ölelnek szüntelen,
s a vért hullató ködös éjben
ábrándokat táplálnak szívemben,


s tüzesen lángol szemem kéjjel
mik varázsként hasítanak éjt
s törékeny testem titkos kertje
kívánságot virít tarka színekben.

S a perc mi hull esőnként fejemre
elhervadó virágként, kimúlt élet ,
s ha úgy lesz időm termő vérem
dobogtatni fogja majd kihűlt szívem.[W.B.]

Mint virág a virágnak--------Vilhelem Margareta

Forgalmas időknek közepén
micsoda csalfa délutánok futnak
átizzadt éjszakák szomjában
ketyegnek rímeid lassacskán.

S mint aki szemléli halkuló jövőjét
metaforába fojtja szemfedőjét ,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely fölöttébb szebb lesz talán.

Hétköznapi illatos izzó égen
átfut zavartan kacsintva a szél
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan elfújja éved amikor születtél.

A vissza nem hozható fogyó idő
elmerengve romlásba kerget ,
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.

Mert fontos neked az esti szél
kócosan fújja sápadt arcod rímeit
opálos légüres tér nyílik feletted 
visszanéznél ,de nincs merszed .

Oly tetszetős a földnek dicsősége
röppen szabadon néha tréfát keres
álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Mind nehezebb-------Vilhelem Margareta

Mind otrombák a fentről jövő
ütések hada 
kapkodod fejed a szembejövő
duzzadó árral .

bárdok suhintják növő viharban
hiányos láncod
s tüzet szítanak testedet befogó
vérpiros nyilak ,

míg sötéten végső akarattal küzdesz 
égve lángodban ,
pernyével takarva megkeseredett 
égő arcod .

A szíved mely nem szolgált irgalmat
perzseli magát
s rég kihalt istenek átkot szórnak
reád,

kisemmizetten tördeled kezeid
lankadó erőddel,
nyugtalan tested védtelen erőszak
bájtalan kedvvel ,

miközben hátrálsz kívánsággal élve
szenvtelen teredben ,
örök valós igét hirdetsz egykedvűen
az édes életben.[W.B.]

Elfújt veszedelem----------Vilhelem Margareta

Lesz nap mikor harcos elmémben
háborogva álmodik az értelem ,
s fölzúdult tengerek sós hulláma
öntözi kigyúlt ábrándos testem.

ölelni fogom tavaszi oltalmam
a nyirkos avarok zörrenésében
és sárgás,rothadt erdők talaján
majd csírázni fog ébredésem ,


Majd ébredni fog álmodott tudatom
karimátlan kerek csillogó napon ,
fészkükből kikelt kis csupasz csibék
ringatózva himbálják kicsi testük 
,
s mindenhol zene harsog fakadva
mely megrendíti a föld kérgét ,
s a pokolbeli borzalmak moraja
messzire kergeti szörnyű rémeim

és sűrűn tekeredő rózsák testemen
sebesen hullámzanak ébredésemen
koszorút fonnak gyakran érdekelten
és nyugalmam akkor meglelem .[W.B.]

A nuskátlim--Vilhelem Margareta

Kis cserépben bokros ágak
árnyékosan bújócskáznak ,
s tétova pillanatok alatt
újabb virágszirom szakad.

S a nyárnak színes szirmai
őszben mégsem rozsdamarta
apró bimbókat hullatva
örökzölden megújulva ,

kitárt ablakom fényében
bujocskát kergetőzik szélben
és tova illanó aromában
áldott felettem a békesség .

Rendíthetetlen nyugalommal
pattognak újabb virágok
verőfényben fürdik testük
s búja szívvel muzsikálnak,

a télnek jövendő fehérségében
ébrednek bimbók zöldes színben
s makacs szépséggel kitartanak
a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]

Érdemelten---------Vilhelem Margareta

Voltam ébredésben könyörtelen
mikor már minden elveszett 
sajnálat ült arcomon eleven 
szenvedés nélküli szüntelen .

Átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyűrűként ölelnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .


Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik a csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedv veszetten
szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.

Ha jön az ár-------Vilhelem Margareta

Kényszer Világot élünk
hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz.
sorshúzás a minden létünk.

Éhesen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,

bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múlté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.

Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .


Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más kabátot
fejünkre szalmakalapot
simitjuk cifra bajuszunk
szakáll lesz a divatunk. [W.B.]

A szabadság keresztje-----Vilhelem Margareta

Nem tudhatod mennyi az ára 
függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .

Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.


Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.

És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.

Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után 
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján . 

Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]

Tebenned-----Vilhelem Margareta

Ha tenger vagyok s átevezel
hullámaimon könnyedén
puha homokban megpihensz
mit terítettem az éj neszén .

Mert nincs megállás csókjainkban
hol itt ,hol ott csattan ,
felezzük az időt magunkban
osztozunk minden ajándékban.


Mert oly rövid az élet
és fáj a mulandóság kincse
bágyadtan kerülgeti testünk
könnyelműen illan a perce.

Bennem némán suttog a kérdés
és benned férfiasan a válasz
bennem tárul a szerelmes ölelés
te benned férfiasan a kívánat .

S gyönge női karjaim ölelése
tebenned talál feleletet ,
vágyam záporában álmom vagy
s szemedben lelem tükrömet.

Mert áldott az asszonyi szerelmem
mi férfias kebleden megterem
és áldott a csókos pihegésem
amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]

A jelkép------Vilhelem Margareta

Vesztettem heves csatákat eleget
testemben kongtak győzelmek
kérges markomból cafatokban
hulltak a sárba kiszűrt keservek.

Szédítő álompor szállt felettem
tűzpiros arcom betemette,
s míg kemény szelek kergetőztek,
erőm hol fent ,hol lent egyre ment.

Most már repdesek mint a gerle,
kit kalitkából vadász űzte
utat feszít magának nyílegyenesen
a győztesnek járó babér koszorúért.

Egy láthatatlan űr marad utánam
a ködös homály burkolatában
tollaimat hullatom szándékkal
utat jelzek hatalmamban akarattal. {W.B.}