Ha néha ----Vilhelem Margareta

Néha éjjel újra látom
vidám kacagó arcom
nem érzem az elszenvedett
ezer vonagló ráncom.

Álmomban még mindig
könnyű testem súlya
szívem tiszta,lelkem üres
nincs mit vissza sírjak.

Bátorítom alvó arcom,
szendergek mámorban,
visszajönnek régi képek,
tiszta ,kék égbolttal.

Néha éjjel , ha megkínoz
egy-egy gyötrő mámor
andalítom vad zenével,
hagyom, hogy rám szálljon.

Fejemet párnába dugom,
csak a zene szóljon,
álmomban még üde vagyok
s várom új barátom. 

Isten házában----Vilhelem \Margareta

Isten házában suttogva járunk,
fejünket lehajtjuk,lelkünk kitárul,
szívünket csendes kéz átöleli,
keresztet vetünk,tudunk imádkozni.

Isten házában,csodák születnek,
kéréseink mindig fülekre lelnek,
az örzö angyalaink felettünk őrködnek,
körül fogják testűnk,s megvédenek.

Szeretet osztanak ott mindenkinek,
távozáskor magaddal viheted,
átadhatod másnak,,a hitetlennek,
meglátod , csodák történhetnek 

Adok----Vilhelem Margareta

Próbálom szívemet szétszakítani,
egy darabkát mindenkinek adni.

Adnék lángot ,hevet , vad szerelmet,
Úgy gondolom ,hogy ezt nekem lehet.

Minden darabka ugyanazt jelent,
mint a lelkemből jött egész szeretet .

Szívem törékeny,hamar szétszakad,
nekem belőle semmi nem marad.

Bárkinek adnék én egy darabkát,
egyformán osztozna minden barát .

Csak a lélek, az mi nekem maradna,
azt is osztanám ,ha kéne valaha.

Osztok,adok nem csak cserében,
a darabkákat vigyétek ingyenbe.

A lelkem egy furcsa kis emberke,
ki szerelemre vágyik ha lehetne .

Isten kapuja---Vilhelem Margareta

Isten kapuját ,az is átlepheti
ki hitével küzköd,de azért reméli
hogy megtérülhet az oltár előtt
és a megkapott hitet felszenteli.

Az életben ha tövis között járunk
néha fájdalmasan belé taposunk
egyenként kitépjük, megszabadulunk
ha erős a hitünk ujjá születünk .

Vándor embernek a botja néha görbe
úgy a mi életünk is tele van röggel
a vándor a botját néha leteszi
az ember az életét újra kezdheti

ha hittel ha tele vagy jobban sikerül
térj be te is vándor botoddal egyedül
könnyebits lelkeden ne keseredj
az Úr veled van ,ha nincs is melletted. 

Csak Neked---Vilhelem Margareta

Derűs szavakat súgnék a füledbe,
melyek ,mint csillagok remegnének,
reszketne az éj is mely hallaná a szókat
ajkad lángra gyúlna ,s várná az ajkamat., 

Nem búslakodnánk a vörös hajnalban,
derűs szavaim a fákon át haladna,
tudom szereted kedvemet édesem,
hadd mulassunk míg így vagyunk kettesben,

A zöldes kékségben , hajad szikrázik,
derűmet szétszórja ajkadnak lángjai,
így együtt vígan dudorászhatnánk,s
a reggeli madarak füttyeit hallgatnánk.


Ugye boldog vagy a mai nap kedvesem
átadtam örökös ,szivárvány derűmet,
kezünk összeér és egy villám cikázik,
szavaim mit súgtam az Égen szikrázik.

Valahol lenni kell----Vilhelem Margareta

Valahol lenni kel egy kis zugnak,
hol fejemet könnyen lehajthatom
hol virágos párnákon nyugszom
lepedőm a kékes égnek széle.

Valahol lenni kell egy tündérnek,
ki engem elvarázsol, elkábít
elémbe rózsa szirmokat szórna,
hogy hintázva sétálhassak rajta .

Valahol kéne hívogasson 
százszor szép halk muzsika szó
melynek dallamára táncra hívna
a boldogság szélfútta hangja.

Valahol lenni kell egy érzelemnek
mit áhítottan szorítok lelkemben ,
mit nem szórok a virágos párnámra,
mit nem takarok be az ég kékjével.

Valahol van egy ilyen álom ház,
hol mindenki hangosan dudorász
hol a sötét éjt kékes hajnal követ,
hol szívemben halkul a zokogás. [W.B.

Mai imám---Vilhelem Margareta

Hitvesi szerelem,
ragyog a lelkemben
csupa láz és öröm,
Uram ,megbecsülöm,
köszönöm a hitet 
mit adtál, s mivel 
megáldottál.

Anyai szeretet ,
lakozik szívemben,
mit ölni nem lehet
Uram ,köszönöm
áldozatodat ,mit 
érettünk tettél, 
elnyertem  a hited
egyedüli lelkemben.

Vannak csodák,
mik lelkünkben élnek
kicsik, aprócskák,
de hatalmas a lélek
az anyai szeretet ,
mi soha nem múlik el 
mi mindig ott van
az Úrnak áldásával.
körül fogja testünk
Köszönöm Neked . 

Kezeink----Vilhelem Margareta

Úgy simultak egymásba kezeink,
csókolva ujjaink egymást,
fuldokolva levegőt kapkodtak
nem engedték el a szorítást.

Osszetapadva kapaszkodtak,
ölelkeztek egymást simogatták
a kezeink,szédülve fogták 
ujjaink a szerelmet, vadul cirógatták.

Veszetten ,örülten kapkodtak
remegtek halkan , cinkoson
egymásba simulva részegen
mardosták húsunkat szenvedően.

Értették egymás beszédét
úgy bolondosan játszva kacagtak
nehogy az ujjaink szét váljanak,
míg érzik szerelmünk hatalmát 

Utolsó Mohikán----Vilhelem Margareta

A széken ledobott ruhák hevernek,
tudom kedves , örülsz létemnek 
a nyári melegben ,nedves a hajad
és nézel szótlan,nincs semmi szavad.

Szobád falai képekkel van tele
tudom te vagy a képeknek ünnepe
a szoba lilás fényekben ragyog
hajamon a napnak sugara csillog .

Kezedben minden színesé válik ,
mint indián tollai színekben világit
minden , mi arcodról,s szemedről hiányzik.
mind szívedben van és csak ott pompázik.

Nem vagyok jó helyen,nézem szemedet
a nyári melegben a fagyos hideget,
bár vártál engem,de nem én hiányzok 
hiányzik az álom az édes vad mámor 

mit elképzeltek gondolataink,bár,
szerelem nincsen,de nem is hiányzik ,
meg utoljára egyszer megtelik a pohár,
és szép csendben elmúlik a nyár,
olyan voltál ,mint az utolsó Mohikán

Szeretnék----Vilhelem Margareta

Fájóan nyilallik a köd az éjben
keresi kékes hatalmát
fájnak a csókok nedves ajkamon
mik remegnek,s hullnak 
az éjben lágyan oszlatnak
ködös foszlányt . 

Szeretnék a csókod lenni,
szeretnék halk sóhajod lenni
szeretnék szent hited lenni
és benne mélyen elenyészni
csillogóan heverészni
ködös éjben tündökölni.

Szeretnék karjaid lenni,
két kézzel osztanék hitet
ajkamon csengnének szelíd
suttogások,szájamon csókos
dalok zengnének és várnám
a köd oszoljon el.[W.B.]

esti imám----Vilhelem Margareta

Köszönöm Uram a mai napot,
hogy nem hagytál el
és a vigaszod 
lelkemet szeretve járta át
köszönöm a hitet 
ami ma is itt volt velem
köszönök mindent 
mi szeliddé késztetett
a bátorságot,hogy 
nem tévedtem.
Hálás vagyok Neked,
a szeretetért s hogy 
fogod továbbra is
mind  két kezem
a nehéz perceimben 
itt vagy én velem.

Esti ima---Vilhelem Margareta

Uram adj erőt,hogy 
mindent kibírjak
hogy fájó lelkemet
ne húzza gondolat ,
hogy megbecsüljem
hatalmas irgalmad,
adj Uram erőt,hogy 
némítsam gondomat.
Esti imámban nem
kérek sokat csak 
egy kis megértést ,
egy aprócska vigaszt 
hadd ,hogy haladjak 
utamon előre bátran
add meg Uram nekem 
a szent áldásodat .

Mikor fiatal vagy---Vilhelem Margareta

Az ember ,mikor fiatal és merész
nem veszi észre hogy az idő el vész
csordultig rakodik szívében a sok méz
osztja mindenkinek,ha nagyon nehéz.

Lelke tele van csattanós zenével
tombol a zongora zakatol remekül,
buggyan a jóság az ember szívéből
úgy érzi nincsen sohasem egyedül .

Nem veszi észre, az idő ahogy telik,
a zene nehezebben, lassabban hallszik,
szívéből nem csorog már annyira a méz
ö pedig gyáván ,lassan mind hátra néz.

Látja elámultan minden csak el vész
a dalokat már nem húzza a zenész
testében mind gyorsabban vesznek a percek,
reményei mid kevesebbek lesznek.

Mind percben ,borzadva néz hátra
úgy látja az emlékek meg vannak állva,
borzong egyedül ,meggörnyed a háta
és lassan rá ébred saját magát látja

Ma láttalak-Vilhelem Margareta

A minap láttalak
elmentél mellettem
csak egy pillanat volt
félve  rád néztem
arcom kigyulladt ,
szívem dobogott
értelmetlen érzelem
mi arcomra ráragadt.

Semmi az egész,
egy törékeny álom
nem láttál ,futottál
egy gyönge kis mosoly
furcsán rám ragadt.
voltál és nem vagy,
véletlen álom volt 
a keskeny utcán 
lehet csak ábránd.
kergette a vágyam.[W.B.] 

Hogyan-----Vilhelem Margareta

1. Hogyan súgjak szerelmet
   ha titok csüng számon,
   hogyan öleljem át azt
   aki már csak álom.
   
   Kinek daloljak nótát
   ha már nincs párom 
   kivel osszak mindent meg 
   ha megtört a mámor.
   
   A látomások vak falán
   hogy lássalak téged
   a homályos ködön át
   nem láthatom lényed.
   
   De a szívnek belsején
   az ablakok tárulnak
   várnak örök nagy csodát
   mik oszlatják az álmot
   
   Oszlatják a félelmet,
   mi átjárják testem
   a csodáknak fényében,
   ott van az érzelmem.[W.B.]

Szinpad az élet ----Vilhelem Margareta

Ma már csak árnyékot hoz hajadra szél,
vadul ringat táncoltat és lassan zenél 
kebléhez szorít részegen andalít,
te csak hagyd ,hagyd és csak remélj.

Ne nézzél hátra hogy mi maradt még,
utánad senki sem hoz vigaszt már rég
hagyd a szelet, hogy tépdessen már
ne nézz soha hátra ,mert senki sem vár.

Árnyéka leszel majd örök múltadnak,
büszkén viseld akár mit mondanak,
emelt fővel távozz az élet színpadjáról
tapsot is kapsz sok emlékek múltjától

Néha ----Vilhelem Margareta

Kedvesem,ugye megbocsájtasz
hogy nem vagyok mindig jó
kíméllek ,sokszor vagyok rossz
néha rosszul állok a dolgokhoz.

Ugye megbocsátod szürkeségemet,
hogy nem ragyoghatok melletted
hogy nem lehetsz büszke velem
kíméllek és nagyon féltelek.

Néha morcos vagyok,néha 
nincs kedvem,néha untatlak
néha veszekszem veled
kíméllek ,mert nagyon szeretlek .



A part túlsó oldalán,ragyogok
ott kedves vagyok nem dadogok
nem kíméllek,mardos a fájdalom,
hogy csak veled vagyok rossz.[W.B.]

Álmaimban---Vilhelem Margareta

Álmaimban lepke voltam,
színes szárnyaimat,
villogtattam a kék Égnek,
és cinkosan kacagtam
.
Át repültem magas hegyet,
virágokkal teli rétet
megpihentem néha ,néha
virágoknak szirmaiban.

Virágporok voltak nekem
étkeim és szerelmeim
édes nedűt szívtam róluk
és csak velük keringőztem.

Álmaimban lepke voltam,
arany porban mosakodtam,
virág illat volt szeretőm,
és bíborban lelt vad erőm
átölelte a virágszirmot
s kéken ránk kacsintotta hold.

Mig világ van---Vilhelem Margareta

Míg a Világ ,
van
az örök üzenet,
nem szállhat csak el,
nem kavar szelet,
bokrétás hajnalban,
nem tűz lángot ránk,
botladozik csendben,
akár a bomlott ág,
zavarában
vihartól vert álmunk,
nem lehet csak kék,
van még valami ,
ami bánt és ég,
késő estéken ,
néha nem fúj szél
néha úgy érezzük,
szenved ,aki él,
bár a hajnal lángja 
hozhat jobb időt
arany koszorúban
 jövöt
néha éget,fáj
míg a világ van
de botladozni ágban,
lehet zavart zaj.