2016. február 24., szerda

Hol volt ,hol nem___Vilhelem Margareta


  • Mikor örökre elváltak lépteink
    bonyolult szöveteink fodrosan
    csüngtek lágyan, a szeretetnek,
    zöld lángjaiban beburkoltan ,

    s kint égtek tüzek a hidegben
    bennünk lázasan megfagytak
    dobogó ereinkben kerge vérünk
    jegyesei szomorú ábrándjainknak .

    Én csak álltam sűrű magányban
    búcsút intve az elúszó távolnak ,
    s a fiatalságom kéklő tavaszán,
    csitítgattam magamban lángomat.

    Ugy elfáradtam szédítő lázamban
    már nem is tudnám hányadszor
    mert fájni tud a síró becsvágyam
    és sírni tud a bennem megmaradt

    titok ,mi felesleges harcunkban
    elmúlt vesződések kinyílt csokra ,
    s verességet szenvedtünk mindketten
    győzelmünk csak simította harcunkat.

    Most valóságban két sorsnak átkai
    lakolnak saját testünkben ,
    szökkenő tavasznak melegében
    bünhödünk könnyű szerelmünkben./W,.B./

Ha visszaszáll____Vilhelem Margareta


  1. Tudom ,a múltnak átka visszaszáll
    s nyomai gurulnak az út porán
    lobognak színtelen vétkeken
    figyelem ,s figyelem szenvtelen.


    Késői hangulat lilás csodája közt ,
    szelíden remegnek halk lebegésben
    s bágyadt, hasztalan életünkön át
    vadul eszelősen vérmesen kísérnek .

    Kifogyott lélegzetünk csodái fölött
    a legszebb ajándék lassan eltűnik ,
    mit örülten keresünk keservesen 
    csupa könyöradomány életünkben.


    Voltál e már messze tűnt távlatban
    keresve haldokló vércse vijjogását
    szelíd hangokként hallszik zavargása
    miközben szenvedve kéri szabadságát .

    Úgy állsz mint egy szfinx, álmatag
    tiszta szívvel keresed örült dacodat
    testedben dagad az átkaidnak sarja
    szelíd szívednek gyengül dobogása. /W.B./