A saját utadon----Vilhelem Margareta

Mindenkinek saját útja végtelen
végig járni az életben lehetetlen
soha nincs alkalom lángoló fényre ,
mely előre jelezné hogy véget érne.

Nincs mértéke mennyit és mennyire
kígyószerűen tekerednek testekre
feltárulnak fájdalmak,szenvedések
az elvesztett csaták ,édes szerelmek.

A jövőt mindig szépnek álmodjuk
benne van fájdalmunk s diadalunk
de rohanó világunk reménye kevés
túl rövid azoknak  kik csatát vesztenek. .

Erkölcsünk egy magas fokú mérték
tévedés, vad győzelem,vagy  vesztés,
csak igék tőrnek fel a szerelemben
a tettek örökre maradnak testekben.

Két óraütés között  lágy perlekedés
 bennünk dolgozik apró képzelődés ,
hogy lehetett volna jobb és szebb
az élet , bűnös szerelemmel,érzéssel .[W.B.]

LOVE AND DANCE----BABU

Ikrek havában---Vilhelem Margareta

S jóban rosszban rejtve
ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve ,
könnyezik ezüst fellegen
egymagam nézem
tele szívemmel ,
s mozaikok képét 
szemtelen
pókhálóra tűzve 
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem
nem tévelyegtem
de beértem 
kis szerelemmel ,
szerelmek melegében.
Most nem szól a zene 
az örök szimfónia piheg
csak az erdő zeng
sodródó szenvedéllyel
az ikrek jegyében
oly meseszerűen
mert szerelemre érkeztem
különös csillagok között .
S egy simogató érzés
lángol olt mélyen
s egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
          de szikrái beszélnek.[W.B.]   

Sok éveken át----Vilhelem Margareta

Annyi év és annyi teher
mi gyöngyözik 
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott 
ajtaján.

Annyi titok 
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .

Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra 
megnyugtatva.[W.B.]

Már úgy várom--Vilhelem Margaret

Oly silány már ez a nap 
rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodók.

Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.

Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .

Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját 
várom felszállni hajnalban.

Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim .

Barátságunk margójára----Vilhelem Margareta

Voltál légben forgó levél
mint a bodza virág: tömény
arany kalap fejem felett
ha kisütött a nap és esett .

Voltál egyszerű és kellemes
mikor beszéltél nesztelen ,
tettre készen hanyatt estél
napsugárnak árnyéka mellett.


Kényszer titkok szóvivője
vászon szandál melengetője ,
voltál simogató esti szellő
vállamon viseltem vonzerőd .

A szavad néha megfizette
zokszó nélküli férfi tested
úgy forgattad kezed lábad
hogy még rajtad is túl áradt .

De voltodnak nincs is múltja
szívemet semmi sem gyújtja ,
de mindennek van válaszútja
egy száraz szalmakalap árnya.[W.B.]

Felirat hozzáadása

Egy monoton délután---Vilhelem Margareta

Úgy hullámzik minden
a délutáni szennyben
tágulnak szűkülnek felettem
kéjes rendben
apró ötletek
a délutáni monoton csendben
s könnycseppekben 
fürödnek ,
miközben varázsban
egyre-egyre a perc ketyeg
mint pocsolyába hulló
apró vízcseppek
riszáló léptekkel.

Tavaszi szélben váratlanul
függönybe borul
az ég friss kikelete ,
s élethű rokonszenvvel
repdesnek felettem
szárny szegetten
gyérülő mosolyok
arcomon ,
arcodon
füstbe borulva
táncoló hullámok unalmán
érdesen megtöredezve
búja hervadások . {W.B.]

Úgy kísértet egy buzgóság
hogy erősebb legyek nálad ,
hogy hatalmamban turkáljak
és elaltassam vad kéj vágyam

ami maradt két kezemben ,
mert szívem már rég üres
nyugodt pillákon szendereg
megnyugodva halkan lüktet .

Úgy kísértet egy rossz álom ,
kutassam, keressem a hibádat
míg nyakam szorul kötélen
teutánad nyomozok a sötétben .

Forgatom ködös zavart eszem
az estnek alkonyos fényében ,
titkaimnak büszke hűvössége
lánggal ég megvetően a tükörben. [W.B.]

Felirat hozzáadása

A végrendelet---Vilhelem Margareta

Most még álmodok merészen
míg keselyük felettem
széttárt lebbentéssel
feselnek félelmet
s ha melankóliámban
kesergek
gondolataim menetén
mámorban roppanok
majd őrjöngve,
csiszolom lázam hevesen
hogy könnyeket merjek
szivárványból.

És ha ég hasad felettem
telten ,öblösen
böngészem a csillag menetet
hogy merre feszeng ,
s netalán részegségemben 
introvertált lesz kedvem 
mind kevésbé restellem
hogy csak ennyi a merszem
s kezeimböl elvesztem 
mit egy életen 
megosztottál velem.[W.B.]

Virágos vers---Vilhelem Margareta

Úgy állok itt tavaszban
mint partokon a füzek
mint hallgatag madarak
mint parázs nélküli tüzek.

Várakozok itt kikeletben
néma hegedűszó nyomán ,
színesedő virágok mellett
szelídülő sugarak hátán.


Mert a dalt régen zengtük
mikor még mellém hajoltál
ma kereslek, ki elmaradtál
a nesztelen lombok között.

Már csak szelek fütyülnek
kibomlott hajam kavarog
tudom , köd lett szíveden
én virágaimmal el vagyok..

Már nincs kedvem holnapra
a ma csak szűkös tüzet rak
ölelni téged ma már nehéz
virág illatban tavaszt olelek. . [W.B.]

Csak kérdem---Vilhelem Margareta

Lehet tévesen értem
mi belőled szökken
elvágott szöveg
keveset beszélsz ,
de sosem öszintén
elvesz az ész .

S megrágom énemben
velős beszéded
különleges ,mesés 
mert ugye te sem 
érted ?Hihetetlen ,
megáll az eszem.

Most mikor nem vagy enyém
hogyan kísérsz
mást , szendén ,
ha semmi sem egész 
csak a félig beszéd
csak ennyit érsz?

Hazug a beszéd ,
oly rövid lenne az ész ?
Akkor,ott , kérdem
mikor az esküt rebegted
égig dicsérten
engem
elveszett az eszed?

Visszatartva lélegzetem
figyelem szemed
érdekelten 
ahogy felkészülsz
hogy zagyván becézgess
minden szót ,mit kiköpsz
számomra őrjöngés
 hol van az ész ?[W.B.]

Eltévedni----Vilhelem Margareta

A hitek , amikor záródnak kapuk 
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt végzetünk .

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak a hitek napkoronggal
s minden mi választ vár akarattal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt hited csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott bizalmad az üres vágányon .
.[W.B.]

Csak egyszer--Vilhelem Margareta

1. Most amikor szédít a láz
   buja hevességgel ,
   halvány arcom hevében
   te érted aranylik minden
   mint topáz a fényben ,
   bűvös nevetésem
   mi kitör remegve 
   szédülten
   simogatóan szeret
   beléd ölelve az éj titkát. 
   S csókjaim szállnak feléd
   simogatják kebled 
   oly bársonyos szeretettel
   ami csak egyszer ,
   de csak egyszer 
   van erejében ,
   s kékesen vibráló szemekkel 
   ördöngös nevetéssel
   kiáltom tiszta lelkemmel
   testem minden sejtjeivel
   ölelj ,szeress
   csak egyszer 
   csak egyszer
   de végtelenszer. [W.B.]
   

Betűk között---Vilhelem Margareta

Most mikor vidám vagyok 
kitárom résre ablakom
és betűket rovok-rovok ,
oly láthatatlan víg sorok .

Még remeg kopott lelkem
homlokomon verejték ül 
de valami sejtelem cseng
a szép tiszta lapok között .

S ha néha kicsúszik belőlem
a fájdalmas betűk tengere
bűvös körökbe besüpped
tenger fenekére mindörökre.


Mert ma örömmel karolom
válladat örök békességgel
ölelésed bársonyos diadalom
s a betűk között vígan zenél

s eljön a megnyugvásom
karodban véges-végtelen ,
szemedben fürdök az éjben
s a betűk peregnek egy végben . [W.B.]

A költészet napjára----Vilhelem Margaret[Versenyvers]

Felirat hozzáadása

1. Költő vagyok - mit érdekelne
   engem a költészet maga?"
   karom kard, kész a harcra
   csak Parnasszust ne zavarja.
   
   Szavaimmal bút ,s bajt átkozok
   lelkemben gyűlnek a sok gondok
   de engem mit érdekel a monológ
   ha saját magam is bukdácsolok .
   
   Mert fűzfából kardot faragok
   bicskával nyesett vékony bot ,
   égő szívvel papírokat telesírok
   lelkem betűit benne forgatom .
   
   És porrá zúzom verses életem
   megátkozom felhevült értelmem
   hattyúdalom sír, rajtam régen 
   furulyám mégis tisztán énekel .
   
   S ha majd költő leszek rímekkel ,
   szenvedni fogok fals könnyekkel ,
   testem a költészet lelkébe teszem
   furulyámmal elzengem énekem . 
   
   "Költő vagyok - mit érdekelne
   engem a költészet maga?"
   ha betűk nyílnak nyári éjszaka
   
   megtelik illattal -ég forgataga. [W.B.]

Kisértésben--Vilhelem Margareta

Mint buborékok pattannak
a szikrázó éjben
kibomló vér eskük
módos új törvények 
piros vérrel írva
mint ősrégi 
kihűlt pecsétek
a jövendőt jelezve.
Szavad elé szavam vág
a múltat helyrerakva
s régi istenek szárnyán
torz szavak sora
csap arcomba
morcosan ,
a holnapot jósolva sután.
Mert kevés van benned
miben kapaszkodsz
csak nyomorult roncsok
kisemmizett szavak
érthetetlen tébolyok
aranyozott szavaid hiúságán.
Csak állunk szomorúan
érthetetlen könnyekkel
nincs mit összekötnünk
csak nyomorultan kapaszkodunk
míg hullámzik körülöttünk
a világ 
a csókok hajnalában
mely talán 
utoljára csendül arcomon
s az idő lassan megáll
mozdulatlanná váll. [W.B.]



Felirat hozzáadása