Kis pillanatban,apró percben
az éji hullámnak fényében
láthatatlan szirmok esnek
feltorlaszolt végigékben .
Kering az égbolt füstösen
törékényen foszlik lelkem ,
úgy várlak az éji csöndben
reményekbe vesz tekintetem.
Sebet sajdít a fájó messzeség
csillámló zöld folyam hempereg
tüzek hasította évtizedében
szárnyak suhognak könnyekkel.
Minden borongósan kéklik
vibrálva száll a szél rejtélyében
lehet- e szomorúbb az éjben
a fájó , visszatérő reményeknél .
Lehetsz- e boldog ha lobogva ég
kebledbe bújt rejtelmesség ,
sorsom fölött keringenek árnyak
félve matatok szívem vágyában..
Hűvös szeleknek nyomdokában
csak várva az igét fényességben
széjjel szórt csillagok özönében
szívem hordozza feszültségem. {W.B.}
