Ha inog körülötted---Vilhelem Margareta

Rideg karokkal öleled világod
mert inog ide-oda
nyugodt ásítással hallgatod
robbanó tested zaját.

Kegyesen magadhoz láncolod
új erőd hatalmát ,
csorgó nyáladdal harmatozód
az iszonyat fullánkját .

Békülni szeretnél önzetlen
ezrek karmaival ,
fogaiddal önmagad harapod
bűnök fájdalmaival..


Úgy változik minden körülötted
majszolod kenyered ,
s húsodba mar az álnok türelem
s a jól lakott kegyelem.


Rádöbbensz gyenge mivoltodra
köd párázza szemed,
kegyetlen maradsz mint a szikla
nézed múló világod zeneszóra. {W.B.}

Csóktalanul----Vilhelem Margareta

Gyakran térek vissza feléd 
emlékeim kopognak csendben
vakság fényében buzog vérem,
kocsonyás lesz kidagadt erem.


Holtak ébredő táncát járom 
fájdalmas arcomon keserűség 
ráncba torzul fehér homlokom
dühös alázattal énem sajnálom .

De ha régi szavad csak szánalom 
harcos öklömben illatozó virágok
megkésve súroljak tüzes arcod
és csókjaimat viselem magamon.

Marad a nedves árnyak tövében
a pusztulásra termett szerelem
bús virágomban ködös illat terem
s maradok egy fájó örökös csend.

Az érzelmek,mosolyok, keservek
jönnek elémbe szívem tengerén
csók-kéj halvány bársony szigetén
ajkamra csúsznak forrón lágy igék.


Káprázatos múltunk tüzes életén
még hullnak szirmok békésen
csóktalan ajkam keserű szó nélkül
siratja elmúló  megfakult életem .

A varáslat----Vilhelem Margareta

Mindennek van egy varázsa
cseppenként hasit magadba
sose képzelt álmok útján
fészket keres a szorongás .

Orák jönnek mennek csendben
fájnak percek és restellem ,
hogy lázongok kísértésben
s csendes hiány sajog bennem .

Úgy várom kinyújtott karod
jogerősen magamhoz láncolom
s féltően magamhoz vonom ,
magamban ajándékként számolom

a sok megkésett hőséges szót ,
s őrizlek gyáván szemtelen
mintha szökni akarnál tőlem
fogva tartalak s fáj panaszom


ahogy ijesztelek eltűnéssel ,
bár elhagyni téged, nem tudom
miért is reszket a hangom
ha meghallom férfias hangod.

S ugye fáj neked is a zokszóm
de illatos forró karjaim között
nem hallod elhaló hangom ,
hol zeng a félelmetes uralom .

Toporzékol akaratom---Vilhelem Margareta

Lehet gyorsabban csörgedez vérem
mint ahogy kéne,
harcias hevességem
csupa merénylet
és siratom a kihűlt tavaszt
mikor virágoztak rózsatövek
mik szirmaikkal befedték
Ma már csak türelemmel élek
hogy forduljon világképem
férges szememben 
míg szent keresztem
lazán töredezik felettem .
Túlfűtött embertelenségnek
rongyos foszlányain 
keményén szétfröccsennek
sáros eszmék véresen ,
s ha képzeletben mégis remélek 
eszméim szétrebbennek ,
s keringek magam körül
míg forró talpaim betegesen
mérföldeket lesnek
eszeveszetten,
s talpalatnyi zöld fűnek békéjén
leigáznak szürke szelek ,
s fürdök a hajnal rózsaszínében
miközben vér csorog mindenfele.
s forró lesz talpam alatt a kikelet.{W.B.]

Februári hangulat----Vilhelem Margareta

1. Még deresen felhős az ég
   fák sápadtan dideregnek 
   napsugara enyhén remeg
   a hideg viaszfényű ködben.
   
   
   Köd fekszik mézgás réten
   jeges esővíz cserepezik
   csatornák alatt hézagosan
   a fagyos jég oszol lúdbörösen.
   
   Didergősen kertek tövében
   fodrosodik apró fürtökben
   a tavasznak vékony melege
   mosolyt csalva szemeinkbe .
   
   Még várat magára a tavasz
   csak jégvirágot rajzolgat
   sötét égen tömörülnek varjak
   jólesően szellőn táncolnak .
   
   S aprón- aprón ágak között
   halk sóhaj feszeng csendben ,
   megunt télnek terhességével
   fürkészve lesik a kegyelmet. {W.B.]{Minden jog fenntartva}

Ha rám találsz----Vilhelem Margareta

Gondolom ma rám találsz 
vagy csak keresel , vagy vársz ,
mert derűt álmodok egyre
és gyönyörködök a derűmben .

Mert én vagyok ki mindig vár
lábam topogva egy helyben áll ,
te eltűnsz napokra , hetekre 
de mindig lebegsz én előttem .


Úgy mentél mint érkezőben
térülsz ,fordulsz értelmetlen
visszanézni sosincs merszed
bár tested körül teszek-veszek.

S fáradt arcomon ringó mosoly
néha torz és néha kínos ,
kezem béna , árgus szemem
meglehet hogy sosem keresel. 

Tudom enyém marad vétkem
de számon csókjaid beszélnek ,
lélegzetedben fáj lélegzetem
szavaink hamis játékról fecsegnek. [W.B.]

A harag óráiban----Vilhelem Margareta

Megint hosszúra nyúlt estben
robban haragod ,
s rövid nászunk allegróban
tébolyt , sikolyt 
ostromol ,
az esteli forróságban
szájad széle jegesen
örült himnuszt énekel .

S térült-fordult semmiségben
lehet forralt tervekkel
békességgel 
marad csak az intelem ,
álom képem 
fuldokoltan elrebben ,
s visszatérő emlékem
összetörten elvesztem .



Néha keringőző szélben
fodros ruhám csipkéje
leng a füstben ,
s már a jövő fogja kezem
s ráncos homlokodnak éke
nem derít fel jó kedvre ,
ha meg birtokolni szeretsz 
eszményeket 
kottáról másolj új zenéket.

Lehet vesztedben kimerülten
ezer boldog percekben
felhangzik egy örömének
mi csillapítja érvedet,
átvág csendes gyászzenére
megsiratja életed ,
s ki tudja majd a jövőben
ha majd undorodni fogsz 
saját magad ellenérve
andantét hasit bőrödre. [W.B.]

Csak szeliden----Vilhelem Margareta

A hold megnyúlt arcán
szenvedés ,
amott egy avar alatt
száraz levél ,
napok percek
múlnak felettem ,
s arany lánggal ködösít
a szemembe hulló fény ,
mely áttör felhőkön ,
míg a felkelő nap karéjt
vihar tépi szét 
s az égbolt sötét .
Mert minden csak volt
bennem benned
mosoly, boldogság 
halmazra járó emlék
titkos intelmek
karon ölelnek ,
s minden szögletben 
újabb s újabb remény
vár árnyékként
a ködök ködén .
Majd ha lángol a nap
narancs szinül hajnal jön
mint egy álom kép ,
mert érzem
kell hogy legyen 
egy újabb kísértés ,
egy újabb kép
mi véget nem ér
akár egy kétség ,
hogy lesz még remény ,
felemelkedés ,
képzelet ,tett ,
akár szenvedés
mert élni érdemes 
csak fogd a kezem
és lépjünk együtt
szelíden. [W.B.]

Szenderegve---Vilhelem Margareta

Szendergő idők perceiben
testünk zenéje még cseng
sírnak az álmos fellegek
míg felettünk a hold 
ködös lepelt ejt
és ránk borul a szürkeség .
Most fáj az élet bennünk
hallgatjuk a némaság zenéjét
zavart szavak színeiben
míg ablakon besüt a fény
a hegyek felett .
És állunk ketten szótlan
tekintetünk átsiklik arcunkon
félünk egymással szembenézni
közöttünk lebeg
a közönyösség , 
a ki nem mondott beszéd
és sűrű ködben
elvesztődnek a helyük .
Nincs mit mondanunk
csak dideregve suttogjuk
a leplezett titkunk
türelemmel hallgatunk
és fejünk felett
csak sóhaj remeg ,
a hajnali fény izzó medrében.
Mert voltunk együtt holdtöltében
harsogó zenénk elmerülésével
fogtuk egymás kezét 
vízben, tűzben
és magunkra festettük
szerelmünk boldog színét
amíg a fény égett
báj nászok fellegében
táncoltunk kéjjel zenénkre [W.B.]

Egyedül----Vilhelem Margareta

Kába illatban fészkelődnek
titokzatos csodák
lelkemben te vagy az isten
de törvényeid kábák.

Fullasztó hűséget temetek
villám ütött sebbel
szívemben tikkaszt a meleged 
de alattvalód leszek.

Mert ahol mérik a szerencsét
eleve lekéstem
véres ajkamon keserűen őgyeleg
kígyó marta méreg.


Csak a furcsa mosoly egyedül
kering felettem
oly fájdalmas hogy nem vagy velem
csak illatod remeg .


Fázó testemre hűs kendőt teszek
szellők kergetnek ,
s mint aki méreggel szendereg
vérében titok-csel pezseg . [W.B.]

Átszürt fényeken---Vilhelem Margareta

Törvénybe foglaltam énekem
most már minden dalom a tiéd
parázsló két szemem íriszén
építem átlátszó varázsigém .

Bennem már minden törvény lett
könnyek nélkül sodrodnak pezsegve,
forró ajkadon repednek igék tüze 
lángoltatja bennem az égő ihletet.

Törvényemben minden az enyém
összetart mindent ez a szerelem
testemben nászdal zeng szenten
alázattal imádkozok :ölelj meg.


Amerre megyünk mindenhol énekem
csillogva édesen mosolyog neked
ilyenkor mindig visszanevetek feléd
hogy keringőzzünk törvényemmel.

Vidáman száz kérdést teszek fel
míg ránk hullnak arany leplek
átszűrt fényeken tanítsz mindenre
és pecsétes titok forr szívünkben.[W.B.  [Minden jog fenntartva}

Engedj el---Vilhelem Margareta

1. Most amikor szívem sebes
   rabság szürke kalitkájában
   a szavad már hiába pereg
   szívem hideg zúzmarás lett.
   
   Nem vagyok az öröm- fényed
   nem forr bennem vad erö
   rabságnak lettem csermelye
   mely viharos záporban is megnő.
   
   Kezed hiába simogat vadul
   lelkemben már nincsen erő
   szabadság csillaga vagyok
   keblemben áhítat zenéje dúl.
   
   Gyötörsz vággyal szüntelen
   oly silány dolog, ha féltékeny
   bolondos ,követelö, lettél ,
   ragyogsz szabad lelkem felett. .
   
   Gyűlöllek , gyűlöllek ,gyűlöllek 
   mérged fejem felett repdes
   légy elnézőbb légy gyöngéd
   legyél önmagadnak is elég .[W.B.]