Lehet gyorsabban csörgedez vérem mint ahogy kéne, harcias hevességem csupa merénylet és siratom a kihűlt tavaszt mikor virágoztak rózsatövek mik szirmaikkal befedték Ma már csak türelemmel élek hogy forduljon világképem férges szememben míg szent keresztem lazán töredezik felettem . Túlfűtött embertelenségnek rongyos foszlányain keményén szétfröccsennek sáros eszmék véresen , s ha képzeletben mégis remélek eszméim szétrebbennek , s keringek magam körül míg forró talpaim betegesen mérföldeket lesnek eszeveszetten, s talpalatnyi zöld fűnek békéjén leigáznak szürke szelek , s fürdök a hajnal rózsaszínében miközben vér csorog mindenfele. s forró lesz talpam alatt a kikelet.{W.B.]
Megint hosszúra nyúlt estben robban haragod , s rövid nászunk allegróban tébolyt , sikolyt ostromol , az esteli forróságban szájad széle jegesen örült himnuszt énekel .
S térült-fordult semmiségben lehet forralt tervekkel békességgel marad csak az intelem , álom képem fuldokoltan elrebben , s visszatérő emlékem összetörten elvesztem .
Néha keringőző szélben fodros ruhám csipkéje leng a füstben , s már a jövő fogja kezem s ráncos homlokodnak éke nem derít fel jó kedvre , ha meg birtokolni szeretsz eszményeket kottáról másolj új zenéket.
Lehet vesztedben kimerülten ezer boldog percekben felhangzik egy örömének mi csillapítja érvedet, átvág csendes gyászzenére megsiratja életed , s ki tudja majd a jövőben ha majd undorodni fogsz saját magad ellenérve andantét hasit bőrödre. [W.B.]
A hold megnyúlt arcán szenvedés , amott egy avar alatt száraz levél , napok percek múlnak felettem , s arany lánggal ködösít a szemembe hulló fény , mely áttör felhőkön , míg a felkelő nap karéjt vihar tépi szét s az égbolt sötét . Mert minden csak volt bennem benned mosoly, boldogság halmazra járó emlék titkos intelmek karon ölelnek , s minden szögletben újabb s újabb remény vár árnyékként a ködök ködén . Majd ha lángol a nap narancs szinül hajnal jön mint egy álom kép , mert érzem kell hogy legyen egy újabb kísértés , egy újabb kép mi véget nem ér akár egy kétség , hogy lesz még remény , felemelkedés , képzelet ,tett , akár szenvedés mert élni érdemes csak fogd a kezem és lépjünk együtt szelíden. [W.B.]
Szendergő idők perceiben testünk zenéje még cseng sírnak az álmos fellegek míg felettünk a hold ködös lepelt ejt és ránk borul a szürkeség . Most fáj az élet bennünk hallgatjuk a némaság zenéjét zavart szavak színeiben míg ablakon besüt a fény a hegyek felett . És állunk ketten szótlan tekintetünk átsiklik arcunkon félünk egymással szembenézni közöttünk lebeg a közönyösség , a ki nem mondott beszéd és sűrű ködben elvesztődnek a helyük . Nincs mit mondanunk csak dideregve suttogjuk a leplezett titkunk türelemmel hallgatunk és fejünk felett csak sóhaj remeg , a hajnali fény izzó medrében. Mert voltunk együtt holdtöltében harsogó zenénk elmerülésével fogtuk egymás kezét vízben, tűzben és magunkra festettük szerelmünk boldog színét amíg a fény égett báj nászok fellegében táncoltunk kéjjel zenénkre [W.B.]
Törvénybe foglaltam énekem most már minden dalom a tiéd parázsló két szemem íriszén építem átlátszó varázsigém .
Bennem már minden törvény lett könnyek nélkül sodrodnak pezsegve, forró ajkadon repednek igék tüze lángoltatja bennem az égő ihletet.
Törvényemben minden az enyém összetart mindent ez a szerelem testemben nászdal zeng szenten alázattal imádkozok :ölelj meg.
Amerre megyünk mindenhol énekem csillogva édesen mosolyog neked ilyenkor mindig visszanevetek feléd hogy keringőzzünk törvényemmel.
Vidáman száz kérdést teszek fel míg ránk hullnak arany leplek átszűrt fényeken tanítsz mindenre és pecsétes titok forr szívünkben.[W.B. [Minden jog fenntartva}
