2018. január 1., hétfő
Egyszeru élet---Vilhelem Margareta 2018 jan.1
újéven ez a végső benyomásom
kopog halványan ablakom vázára
mint ha eső verné nyomorúságom.
Várni kell míg kínálkozik alkalom
várni azt mit kaphatok , vagy adok
s nap végén mikor magamra nézek
ugyanazt látom s halkan mormogok.
Voltak édes napjaim néhányszor
most mikor visszanézek sokszor
mielőtt felgyújtanám a villanyom
magamba látok ,de szívem zavaros .
Gondolom más is így van mint én
egymást váltogatja a fehért a sötét
egy világban ravaszul keringőzünk
követelőzve a csábos lehetetlenért.
Türelem, félelem vezeti utunkat
szeretet ,szánalom közben elmúlt
marad a félelem kitöltve két karunk
meglepődve elfelejtjük merre tartunk. [W.B.]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)