Mereu--Vilhelem Margareta

• Știam că nu o să fie
• nepătată fericirea
• știam că va dispărea
• chiar ,
• in bratele tale ,
• care mă cuprindea 
• cănd sunt lănga tine,
• și simțeam atingerea
• brațelor tale line
• în vuietul vântului,
• intr-o șoaptă de amor
• ciuadată presimtire:
• un murmur dur.
• Dar un  singur gând
• zbura în mintea  mea
• și  mă sufoca într-una
• dacă tu  lipsești,
• eu o să mor.
• Știam,că n-o  să fie
• o dulce fericire
• oriunde voi merge
• numai,
• pe mine mă slujește
• și în sufletul meu,
• tu vei fii mereu
• singură ființă sfântă
• care veșnic mă iubește
• chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Sok év után---Vilhelem Margareta

Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .

Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.

És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .

Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van : a szánalom
de csak kóstolgatom létező bánatom .

Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./

A régi családi házban--Vilhelem Margareta

1. Itt állok a rozoga családi házban
   hol régi illatok felém hullámzanak
   cigaretta füstös kopott szürke falak
   s minden mit hordozott a múlt.
   
   A lehúzott rolók, ablak szemek
   kitágult tágas pupillák üzennek
   a terítetlen asztalon apró morzsák,
   s múltból maradt száraz ételek.
   
   
   Lábatlan székek egymás hátán
   nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
   barack mag íz kering a füstben
   vegyesen illatozó vén mesevilág .
   
   
   Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
   kapu nyitásra tárul tündérország
   bozontos ösvényen gyerek sereg
   egymást kergetik annak módján .
   
   Fájnak emlékeim, a festett képeken
   Apám vonalai kis fehér ecsettel
   kalap nélkül , őszes haj tincseket
   zavartan lebbenti homlokáról szét .
   
   itt voltam boldog kisszobámban
   a fájó Világ számomra ismeretlen
   kis ablakomon tépett csipke függöny
   nagyanyám horgolta békés lélekkel.
   
   S leülök halkan a kis fatönkre 
   amin valamikor csodás dália virított
   forró kezemből kiesnek régi keretek
   fekete tusból festett nyüzsgő emlékek. {W.B.}
   

Elhagyottan---Vilhelem Margareta

1. Tudom fáj ,hogy néma lettem,
   magam bátorítom érdekelten,
   tudom csalódtál énbennem
   de kérek egy kis türelmet.
   
   Mert szebbnél szebb szavaim
   már elfásultak kertek alatt ,
   homlokomon gyűlt apró ráncok,
   izzadtan kínozzák magukat
   
   önzőségem átka értelmetlen ,
   mert tartanálak mindig és örökre
   keresném átkarolt gyöngédséged
   de büszkeségem oly kegyetlen.
   
   a forró éjszakáknak vánkosában
   bújtatom szavaim maradékát
   átkaroltan szépítem álmaimban
   önnön szívemnek buja fájdalmát
   
   nehéz teherként elviselném ,
   ha rám nézel kutatva múltamat ,
   vad viharos szelek vágyaiban
   csillognak szemeid mámorban .
   
   Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
   másképp akartuk ,nem sikerült ,
   elfáradtan töprengünk magunkban
   ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}
   

Minden múlik---Vilhelem Margareta

• Már az sem érdekel hogy voltam ,
  mert magány ügyünk volt ,
  egymástól távolodunk gyakran
  bár kerget ösztönösen a nosztalgia ,
  s percek lenge némaságában
  egy borzalom a csataterünk ,
  de jönnék minden hívószóra 
  a hömpölygő vizek tengerén .
  Számolom perceink halkulását
  mind ritkábban, akadozva ketyeg
  majd csöndben megáll álmosan
  de mi észre sem vesszük.
  
  Még visszatérhetünk egy szóra,
  a régi igazságok nyomdokán
  kérdéseim hangzanak szaporán
  de válaszod , nem lesz soha már,
  jobb ha kihasználjuk perceinket
  lábnyomainkban tenger szem
  csillog langyos kékségben ,
  folytatás nincs ,sem vezekelés ,
  csak apró verebek érintik a vizet
  de bennünk maradt ,az ami nincs.[W.B.]
  

Felejts el----Vilhelem Margareta

• Mindig az utolsó szó a veszélyes 
  gondolataink türelmetlensége
  bátran folyathatod nézeteid ,
  de a szó, az kibuggyan belőled.
  
  Akkor is álltál határozatlan ,
  keselyű szárnyak csaptak felénk,
  s én féltettem szavaim milyenségét
  sorsomból rongyos foszlány lett .
  
  Felejts el kedves ,birkózz meg
  kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
  nyüzsgő zajoknak körforgásában
  átlátok álmodon menthetetlen
  
  s én voltam hűségünk áldozata ,
  míg füledbe suttogtam varázsigéket
  de most ne keress elkárhozottan
  oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.