Akarod e tudni ?-----Vilhelem Margareta

Akarod e tudni,
milyen az az érzés,
mely tiszta és örök,
és kínoz szüntelen,
és nem hagy nyugodni.?

Akarod e tudni,
mit jelent félni,
a ki nem mondott 
szóknak,jelentését 
mérni,s bűnbánattal élni?

Akarod e tudni,
mit érez ki imád
szenvedően ,s látja 
arcodat mereven,s 
szemedet fénytelen?

Akarod e tudni,
milyen a boldogság,
mely,tiszta és ragyog, 
s nincs sötét sarok,
csak tiszta valóság?

Akarod e tudni,
mit érez ,ki csalfa,
s tudja ,hogy megcsalja,
másnak érzelmeit,
s mégis van bizalma.

Akarod e tudni,
mit érez az,kit ,
becsapnak,csunyan
s mégis bizik benned,
és mégis büszkén néz Rád?
Akarod e tudni?    [W.B.]

Õsznek jötte-----Vilhelem Margareta

A fekete kérges fák férgesek lettek,
sárga fa levelek rongyosan hevernek
beesve iszapba,tapossák a földbe.
Halott a Világ,az ősznek ereje
kering a légben , s befalaz a térbe.
Piros madarak elszálltak már régen
Feketébe borultak a felhők az Égen
Megszédült bogarak keringnek a légben
Tétován megállnak a Napnak melegében
testük lagymatag,a sugarak keblében.
Valahol messze fekete varjak,karognak
Esőt jósolva szárnyukat kitárják,
tücskök elnémultak,hegedüjük nem zeng,
bar a fekete- rigók füttyei még felcseng,
Az ősz jelzi jöttét s mindenhol nagy csend .[[[W.B.]

Bocsáss meg----Vilhelem Margareta

Kérlek ,bocsáss meg testvérem
szeretett kedves" én"-em
hogy kacérkodok veled
okosabb volt az élet.

S mindig az élet volt bölcsebb
bocsáss meg,ha bánatom
kiöntöm gyakran Neked
Lásd ez vagyok,a morcos.

Ki már senkinek sem kell
ki már senkit sem szeret
kit senki nem is szeretett
de büszkén viselem "én"-em

Szeretett kedves testvérem
te csodálatos "én"-em
bár néha veszekszem Veled
de mégis te vagy kedvencem.

Keserű vagyok és szomorkás
s Világgá kiáltom bánatom
tudom haragszol néha rám
de bocsáss meg nekem.[W.B.]

Kakukk-óra----Vilhelem Margareta

Felirat hozzáadásakukk órám nagyon régi,
s mégis pontos időt méri,
kipp-kop kopog egész nap,
éjjel sem áll a mérőlap .

Rozsdás már a belseje
mégis ketyeg velője,
nagyanyámtól örököltem,
és már én is öreg lettem.

kakukk-madár kegyesen,
megjelenik begyesen,
kakukk-óra ablakában
s kakukk-ol a nagyvilágra

Ablak csattan ,záródik,
a madárka eltűnik,
de az óra tovább ketyeg,és az idő tovább pereg.  [W.B.]

Talán eltünök majd egyszer [József Attila átirat ]

Hirtelen,csak eltűnök,
Mint egy szappan buborék,
Nem tartozok senkinek,
senki nem állithat meg.


Édes kislány testemet,mit
bimbónként úgy féltettem,
Becsukom most szemeimet,
Hogy ne lássam mivé lettem

Dacoltam a Világgal,
Szüleimnek szavaival,
Szembe kacagtam Világot
Bántottam én sok barátot.


Ifjú maradok,;gondoltam,
De az évek jöttek gyorsan,
S öregnek látom magam,
Ki már senkit sem zavar.

Ifjúságom elherdáltam,
Boldogságot nem is láttam,
Verhetem ököllel mellem,
Nem segít már senki nekem.
,

Boldogságom kevés volt tán,
De ha tudnám visszahoznám,
Megbecsülném s szót fogadnék,
Mint a Nap,csak fénnyel élnék... [ W.B ] 

A bátrak_[ József Attila átirat]-W.B.

Aki gyáva s halált vár,
Betemeti zsíros sár,
Szája sápadt-lilás szinü,
Szeme rémületet keltő.

Aki bátor s függönyt résel,
könnyen cipel nem kímélten,,
Csak a gyáva félti magát,
S nem bírja a függöny súlyát.

Bátor az, ki csendben áll,
Bár tudja odaát mi vár,
És hívja halál segédjét
Ki alázattal meg is jött.

Liliom szag terjed légben,
A bátor szíve kihülöben,
Bátor és szent ,ki fiatalon
Hagyja szívet halál marko

Holt lelkek tánca---Vilhelem Margareta

Ordasoknak hada
veremnek a szélén
kóbor .holt lelkek
táncolnak a mélyén.

Fagyott, meredt szemek
napon sütkéreznek
kiszáradt,kék szájak
mocskos vizet lelnek.

Vonulnak az árnyak
véres lobogóval
csatákat megvívtak
testük fogyó vonal.

Csontok zörögnek
ordasok üvöltenek
holt lelkek táncolnak,
fagyott szemek látnak.

Kitisztul az égbolt
felragyog a kék Hold
s árnyak sokasága 
sötéten elvonul.

S táncra perdülnek ,
sötét homályban,
fagyott szemükkel,
csillagokat látnak [W.B ]

Bátrak mindazok--Vilhelem Margareta

Bátrak mindazok
kik szerelmet vallanak
kik felemelt fejjel,
hirdetik Világnak
légies álmuk
hegedűre táncolnak,
s virágszirmokkal
zenélnek, Napnak,
sugaraiból koronát 
fonnak,
tele reménnyel.
Bátrak mindazok,
kik mindent vállalnak
alázatot,szégyent,
s kínos fájdalmat,
mely csontig hatol 
s kínozza a velőt,
megbénítja testük,
s a megszédült lelkük,
falat megremegtet.
Bátrak mindazok
kik vállalnak bűnt,
s bátran kiállnak,
bűn padra , lakolnak
nem tőrödnek az ujjal 
mutogatókkal,de bátrak
mindent veszítenek,
s egyedül maradnak .
Bátrak a gyengébbek,
s a gyávák erősebbek. [W,B.]

Ez vagy nekem---Vilhelem Margareta

Virágoknak ragyogása,
lepke szárnyak csattogása,
harmatoknak üde cseppje ,
a vizeknek hulló gyöngye,.

Erdőknek a sötét árnya ,
őzikéknek ugrálása.
fenyő -fáknak sok kis tűje,
moháknak a szemfedője.

Napnak sugaras lankája,
búza kalásznak az ágya,
zöld-réteknek virág-sarja,
madaraknak kalitkája.

Szívemnek a dobbanása,
testemnek a vonaglása,
szemeimnek pillantása,
szemeimnek fényes árka.

Csendes életemnek zaja,
szívemnek a dobogása 
szájamnak a pirossága,
csókjaimnak szédült láza.


Őröm-pillanatok fészke,
szívemnek a kerek öble,
arcomnak a sok kis ránca,
testemnek a gyógyítása . [W.B.]

Akit nagyon szeretsz-----Vilhelem Margreta

Akit nagyon szeretsz,
ne tartsd kalitkában,
akit nagyon kívánsz,
ne menj otthonába
ne látogasd gyakran,
ne simogasd lágyan,
örvendj a napnak,
mikor ott van nálad.
A táncok hegyén,
halk muzsika szóra
karold át finoman,
örvendj,hogy veled van.
Akit nagyon szeretsz,
ne kívánjad többször,
ne fogd kezét gyakran,
csak a mának éljél
s tartsd meg magadnak.
Akit nagyon kívánsz,
ne kísértsed többször,
ne várj semmit tőle,
várd míg ö maga jön,
s a fuvolák dallamán ,
bontogasd szűz testét
s hagyd ,mint a lepkéket

A magasból-----Vilhelem Margareta

Kövek között botladozok,
inkább hátra ,mint előre,
Lassan ,majd csak célhoz érek,
de ,mint a rák csak araszolok,

Hátra hagytam boldogságom,
Elmaradt a szerelem,
Hátra hagytam ,kit imádtam,
És csak megyek előre.

Amikor a célhoz értem,
visszanézek nagy búsan,
Ennyi lett volna csak nékem,
Ennyi szerelem jutott?

Most már vajon merre menjek ?
m keresek,?nem tudom,
Az elért csúcsnak tetejeröl
olyan tanácstalan vagyok.

Ez lenne a nagy vég kezdet?
Ez lenne a borzalom,?
Magas -tetöröl visszanézek,
s lassan visszafordulok  .[W.B.]

Hirtelen jött-----Vilhelem Margareta

Hirtelen jött,
nem akarattal,
hozta az idő,
Várt és hasított,
Varázst akart,
szépet színeset,
Állt,hallgatott,
kint szenvedett,
A sok álomból
semmi nem lett,
csak sóhaj s megbosszult üzenet,
Szívek dobognak,
semmi sem régi,
álomból költenek,
varázst igérni,
apró hunyorok,
csöndes sóhajok,
felbuzdított szívek,
halk kocogások,
megdermedt lelkek
futó emlékek,
fájó testrészek ,nagyon elcsüggedtek.
Állok és várok,
némán és sután
gondolataim-
már nem az enyémek,
voltam és nem vagyok,
szerettem csalást
áldottam átkot,
alkottam mámort,
                              voltam és nem vagyok.[W.B,] 

Csillag szülötte----Vilhelem Margareta

Szerelmes csillag szülötte vagyok,
takaróm, bársony rózsaszirmok.
virágok nedűje volt első italom,
napsugár keze első simogatóm,.

Felhők sokasága volt az én éltetőm
villámok fényei nem rohantak felém,
Napnak sugarai nem égették szívem
Holdnak hidegsége nem fagyasztott meg,

rózsaszín felhők,sok kis szivárványok
ragyogtak mellettem s őrizték álmom,
álmomban boldogan nyújtottam kezemet,
hogy megsimogassak egy -két felleget .

Apró csillagok őrizték fészkemet ,
ragyogtak , örömódával fénylettek, 
kezeimből kis felhők kiestek
nagy cseppekben földet sepertek.

Csillagos égből csodálkozva néztem,
én lennék magamnak az igazi vesztem?
Vagy csak káprázat,amit én látok?
csalfa a szivárvány vagy éppen az átok?

Miért akarták volna a vesztemet?
mikor én mindent nagyon szerettem,
Napot ,,szirmokat csillagot felhőket, 
a kis szivárványt is amit úgy szeretett. [W.B.]