Hold az éjszakában----Vilhelem Margareta

Az éjszakai csendben a Hold felragyog,
Rásüt ablakomra,s én rád gondolok.
Úgy látom a fényben,hogy felém közeledsz
Hallom hangodat ,s halk léptedet.

Kezedet gyöngén homlokomra teszed,
Hozzám bújsz csendben ,s lágyan megölelsz
Karjaiddal átfogsz,s csókot osztogatsz,
Bársonyos tested én hozzám tapad,.

A Hold csak tovább ragyog
De Te sehol sem vagy,
Lépteid-egy nagy csend,
S én szomorú vagyok
Kezed nem simogat,
Az illat nem a Tiéd
Mindez csak egy álom,
Egy csodás képzelet .

Ha majd ablakodra a Hold ráragyog,
Gondolj Te is rám s szeressél nagyon,
A Hold sugara ha átkarolja szíved,
A Hold én vagyok,s a sugara a szívem[.W.B 

Mindig------Vilhelem Margareta

Könnyű lengedező szél simogat
hullámosan babrálgat arcomon,
s én kéjes gyönyörrel bevallom
hogy tiéd voltam és maradok.


Furcsán ,gyakran szívemre csap,
az ismerős érzés áttetsző lágyan
bús nézésemben hűen benne van
szőke reszketeg szavaidnak súlya.

Minden dologban ideleng felém
forró ölelésünk halk tüzes nesze 
én távol tartom magam világomban
hogy forrón találjon becsapódó lángja.

Idővel merészen játszok ölelésben,
mentelek a szorongó vágytól,
évek után megtanultuk szerepünk,
megáll mellettünk a csupa együttélés .

Bennem maradt fájó menedéked
féltően fogom kezed., ne feledd
a teremtés áldott gyönyörében
egymásnak élünk a nap menetén.

S ha közel jössz belső gondjaiddal,
az eltelt éveket kivel osztanád meg,
társként állok szerelmed fényében
csókok a válaszom , szívvel hallgatlak ./W.B./

Pillanatkép----Vilhelem Margareta

Ha százszor is csalódtam benned
s megcsaltak mások vágyamban
akkor is szürke vásott perceimben
hiszek hiteles igazságodban. 

Ha bágyadt testem tiszteletére
könnyes alázatom vallomás tételében
tiszta ölelésben kegyelmet kérek
akkor is , megbántott szívemben égek.

Mert akkor is hiszek benned
ha kudarcba fullad minden,
s ha reményem elhagyott örökre
kiégett szívem dobog ölelésben


Hallhatatlan az emberi irgalom,
vad bűnös Világ kényszer izgalom
s önmagammal harcolok kegyelemért
a megbánásnak jóvátételéért.

Bár az idő múlik ,nincs megállás
akárhogy keresünk biztonságot
csalódásba fullad szétmálló jövőnk
értelmetlen hitünk ;csak pillanatkép.


Mert emberek vagyunk tüzes szívvel,
nem védi meg senki kegyelmünket,
csalódásban lebeg lelkünk törvénye
mert öncsalás a kiábrándító tettünk. [W.B.]

Es vártalak---Vilhelem Margareta

Fáj hogy semmi sem talál
fájt az egyedüllét panasza 
szívem csalódott érzelem
indulatos félelem
sóhajom szállt vibrálva
míg szememben tükör villáma
célba talál kacagása .

Elszórt szilánkjai fejemre hullnak
míg ócska cipőm lézengett
az ismert úton feléd
tapicskált sárban elszántan,
mert kegyelmet neked szántam
és volt hogy bujdosásban
fogózkodok szent imámban 
és vicsorgó arcok sor falában
a sebezhetetlen ég alatt. [W.B.]

Együtt lenni----Vilhelem Margareta

Voltam sokszor szerelemtől mámorban
féltően vigyáztam rád a távolban
szemed kérdése mikor és meddig
vállamon teherként bírtam nehezét.

Voltam féltékeny a teremtés egében
túlhajszolt álmom úszott a semmiben
piros cipelőben vadul szeretkeztem 
hajamra fodros tincset remekeltem.

Felhevült testünkön tombolt a nyár 
nem tudtam hogy ez oly ritkán jár
óvatos léptekkel halkan kerestelek
békésen burokban tekertem szíved. 

És mindig a sors beszélt túl korán
sóvárogtam éhesen tested után
fecskék tömege szállt felettünk
magunkban mindennel megbékéltünk.

Várom hogy jöjj vissza hozzám,
markos szívedben úszkál nyoszolyám
dalos foszlányok keringnek az égen
hozzám tartozik szerelmed e létben.{W.B.}

Az öröm óda----Vilhelem Margareta

O a test, a megszenvedett test
szűkebb vagy tágabb pillanatban
szigorú törvények mellett is
megtelik a sors keserűségével
s megfojtott szavak bőségében
csak árva sóhajtás az mi táplálja 
a szürke hétköznapokat.



Csak az öröm óda dúsít lelket
szívig hatoló káosz fergetegében
agyadba vésődik a zene hatalma
alázatosan szemét behunyva ,
s lelkes harci státuszában túlél
halál üvöltést , s ritmusos örvénybe
ziláltan kavarodik a test nyirkaiba.



Ily módon a törvények szabályosan
körülénekelnek évszázadokon át,
s ha megakad süket fülek világában
bőséggel szórja egész akkordokkal
ritmusait a borzalom éterében ,
mert rend kell legyen a lélekben
az átvirrasztott zűrzavaros létben.



Ily módon fogyhatatlan a boldogság ,
a csillagok kristályából visszaverődik
türelemmel , eget seprő hold szava
az értelmes beszédek sorozata ,
már nem félelmet, már öröm ódákat
becézget nők s férfiak kedvére ,
közös nyelvre tanítanak cinkosan ./W.B.

Én sem tudom----Vilhelem Margareta

Hogy mondjam el, hogy mi vagy nekem
mert ugye mégis szép
szív- simogató 
találkozás volt nagy ragyogással
suhantál szívembe hívatlan
és már nem lettél idegen
szájamon bimbóztak csók rózsák 
s lelkemben zavaros töredékek 
a múltnak fájó emlékeivel
kisimultak töretlen
egy virágos út lettél sorsom életén.
Találkoztam ember sereggel
kik vágyódva felém néztek,
de ily döbbenetes nagy találkozás 
nem adatik meg mindenkinek
és nem hagyod békén szívemet
reggel, délben ,este,külön formában
jelzed ittléted ,
mert benned a cél nyugtalan
rám gondolva szüntelen .
Szinte érzem kezedet a fejemen,
bár távol vagy de nélkülözlek
mert én sem tudom mi van velem
mily játékot szántál nekem ,
mily égből hullott szerelem
mely gyönyörrel keveri a sorsomat .
Hogy magyarázzam meg a magyarázatlant 
mert nélküled én sem lehetek
varázs szóra kedvedre megremegek
és eloszlik a bűn s a szerelmi játék
kettőnk között véletlen../W.B./

Emlékek között-----Vilhelem Margareta

Néha megkísért fáradtan a gondolat
hogy emlékeimben kutassak szelíden
könyvlapok közt elapadnak irigyen
megkopott tények miket a sors kimért ,
de már csak sutba dobott szemét.

S ha kinyitom új életem szelencéjét
kivillannak rejtőzködő rongyok közül
dús csipkével díszített gombolyagok ,
miket visszatekerek , s önmagamban vagyok
rendet teremtve élményeim között .

Mert fáj az utam hossza a végéig
bár megkísért a fájdalom mindvégig
nincs hiányom meztelen élményekben
megvillannak színes szálai a múltnak,
én visszatekerem valós gombolyagom.


Markomból kihullnak arany szál minták
szorítom ujjaim de mind jobban futnak
szaporán csillognak színei múltamnak
volt és nincs idők zuhatagából szaladnak
én csak tekerek egyedül magamban./W.B./

Világváltozás----Vilhelem Margareta

Oly tarka zűrzavaros ma a Világ 
bár felettünk most is kék az ég 
de ma oly csendesen figyelem,
ahogy bontakozik a sietős nép..


Színes képes játéknak látszó
a sok ember kik dolgukat űző
rohannak az életnek barázdáján,
furcsán keringenek agyuk járdáján.


Senki sem ismerős idegen arcok,
rengnek tőlük az utca sarkok
ember szívek ,bizalmatlan mosolyok,
megtelik velük népesen a parkok.


Ma minden más, talán majd holnap,
feloldódik a nyögéses Világban
egy új élet megmentett szívekben
és kifakad mosolya a szeretetnek.



Tarka népes Világ talán nem is a miénk,
talán csak tévedésből vagyunk velük,
melegség sugárzik összefont karomból
széttárom karjaim,hadd repüljön tovább.


Hadd ,hogy teljen meg apró szívekkel
minden jött-ment bús, sietős ember,
a Világ szép mert a tövis is magból kél
talán mindahányan fészket keresnek.

Az utolsó szó-----Vilhelem Margareta

Ha elmész tőlem ne nézz vissza,
bár végtelen enyém lehettél volna
barna bőrödön még játszana kezem
így kínos bánatba bujdosik szívem.

Magamba véstem utolsó tekinteted
a testednek utolsó langyos illatát
sötét nézésed már nem az enyém,
fénylő arcom varázsba átadja magát.



Végső kegyelemmel csak ráncos gőg
mi visszatartana vonagló testemben
bűnöm csak az hogy megaláztatásban
elvesztette szívem a hitét te benned.


Most nincs mit tennem,várakozok,
összefont ujjaim görcsbe szorulnak,
nem maradt semmi a megtört hitemből
az agy volt az úr szívem rá hallgatott.

Kimondani is nehéz kéjes szégyenem
a szó mi megsértene bennem maradt
közös mozdulatainkért gyűlölöm magam
árvaságomban megalázom önmagam ./W.B./

Az idö,mint jellem--Vilhelem Margareta

Az idő mindig egyformán javítgat
butának eszet , okosnak okot ad ,
improvizál erdőkben sejtelemmel
nyújtja árnyak hosszát türelemmel.

Az idő rosszkor is a jót hozza
egyformán néz Holdra, Napra
ö aki a tengert sárral dagasztja
s hegyeknek hosszát javítja.

O méri a szerelem lángját
fának ,Virágnak dúsitja illatát
s a sötét égnek vonalaiból
rendre faragja forgó csillagját.

És az idő ki beleszólhat mindenbe
nyelvet ölthet akár Nap fényére
torzíthat nőket, férfiakat,álmokat
életed menetébe is igazíthat .

Sosem alszik, sosem érezhet
kezével csak csendre inthet ,
szithatja harcos fegyverek zaját ,
utólagos békepipás furcsaságát .

Mert eszménkben az idő -mérce
ki ifjúságot s öregséget méreget
Bach- fuga fájdalmává végig kísér
kihunyt csillagok útján mindent elér .

Felsepri szemedről a könnyeket
s így lelkedben tiszta lesz a csend ,
szívedben bánatot, örömöt igérhet.
hatalmával bölcsen rendelkezhet .[W.B.]

Megfosztott érdemek===Vilhelem Margareta

Vétkezünk hitetlen parányi létben
testűnk pórusai megnyílnak kéjjel
húsunkba mar áldozatunk karma
s békét jósolunk magunk jóságára .

Lényegbe csap a titkosság mámora,
hamvas testünkbe már enyhe a fájdalom
létfontossággal keressük szinkronunk
de csak hazug gonosz képekkel harcolunk

Ereinkbe duzzad a csalfaság bosszúja,
kérkedünk hatalmunk milyenségével,
barátok leszünk a dölyfös urasággal
nem nézünk tisztán szemébe senkinek .


Borús látókörünk egy pusztuló világ
bosszút állunk szülőn testvéren,baráton
lánccal csavarodunk magunk körül
s lazulunk ha fölébreszt a lelkiismeret.

Vérrel vért bosszulunk hasztalan,
a Világ törvényei erősebbek nálunk,
keservünkben már jártas honorálásban,
belegyömöszöljük testünk gyalázatát .

Így kérkedik elmém hanyag szavakkal,
de agyamban nyers még a kívánságom
fájdalmamban ,lehetek önzőség alanya
de kavarog bennem a bosszúság vágya./W.B./

Salomé tánca-----Vilhelem Margareta

Fordul a föld sötéten s csapodnak lángok,
s tenger morajlik zavarosan,
szitkok szállnak az emberi jóságból.
síró szemekkel törölöd bánatod.

S várod a jövőnek lihegő szédületét
bámulod a tenger táncát irigyen
miközben a szeleknek árnya 
csapkodja kapuit az elmúlt éveidre .

Nézed a kegyetlen játékok gyönyörét
minden perc kedvére dalol
nyíló eget vársz harsogó trombitákkal,
de elönt sárosan a tengeri örvény.

Szédületes látvány az eltelt évekről,
kapkodsz utána jajongva
felsérült markodban kihűlt céltalanság
feszült keblű sellő nevet tengernek tükrén .

Maradsz egyedül átlépve küszöböd
emberlakta kietlen idődben
s táncra perdülsz a merészen mint Salomé,
hogy megcsillanjon a bárd a fejeden ./W.B./