Sok perces izgalom után márt bent voltak a műtő-teremben.
Csendben zajlott minden semmi beszéd vagy sóhajtás nem hangzott el. dr.Muller pontosan figyelmesen,aprólékosan felkészült eme műtétre ,mert magában érezte hogy Anna nem csak páciens.
Még egy asszisztens segített neki..Egy óra sem telt el és Anna már kint volt a műtőből
a megfigyelő szobájába ahova vitték belépett dr Muller halkan ,és megsimogatta Annácska arcát.
Annát oly boldogság fogta el ,szinte remegett az orvos simogatása alatt,érezte hogy szereti ezt az embert bár nem is látta még hogy néz ki.
-Jó reggelt hercegnő-kőszőntőtte Annát ,aki az anyjával együtt ültek egymás mellett.
-Hogy érezzük magunkat ?
-Sikerült a műtét dr Muller ,hebegte Anna ?
-Sajnos nem tudok nyilatkozni ,majd csak három nap után,addig kötéssel a szemén fog maradni.
-Itt vagyok mellette szolt hirtelen Anna anyukája.
-Orvendek asszonyom ,de én is itt maradok vele ,nem utazok vissza Angliába egy ideig.
Mély csend következett ,amikor Anna úgy érezte ez az a pillanat amiért érdemes élni,ezekért a szép szavakért,meg a simogatásokért.
John Muller érezte ,hogy több minden van közöttük ,mint orvos és páciens .Érzelmekkel telítődve
hangosan gondolkozott :
-Együtt leszünk amíg leveszem a kötést és meglátjuk mi történik majd utána.
Anna az egyik kezével az Anyját a másik kezével pedig az orvos kezét szorította ,szorosan.
Három napon Keresztül dr.Muller éjjel nappal virrasztott felette és mind gyöngédebben viselkedett._
A negyedik napi reggelen dr,Muller megszólalt.
-Felkészült hölgyem ?
-Levágom a kötést de először behúzzuk a függönyöket , mert a túl sok fény árt a friss mütétnek..
Ovatosan a lány fölé hajolt elvágta a kötést és megszólalt gyöngéd hangon .
-Lassan nagyon lassan nyissa ki a szemét.
Anna először csak a szemhéját mozgatta meg jobbra ,balra,majd szép lassan kinyitotta a szemét.
-Anyja ,John -most szólította így először az orvost :
látok ,látom magát is John ,igaz hogy homályosan ,de látok. és lassú sírásba kezdett.
Az Édesanyja meg az orvos is könnyes szemmel nézték Anna vívódását,egyben az örömmel.
-Az orvos tért leghamarabb magához,megsimogatta Anna fejét és enyhe csókot lehelt rá.
Most már jól látta az orvosát,halántékán enyhén őszülő szőke göndör haját ,érzéki száját és smaragdzöld szemeit.Nem túl magas de sportos alkata nagyobbnak mutatja.
Meghatódva nyújtotta ki a kezét hogy ő is megsimogassa a megmentőjét.
dr Muller az ágy szélén ült és határtalan boldogság töltötte el,hogy ez a csodás lány érez valamit iránta.Nem gondolta hogy még lesznek ilyen érzelmei az életében.
Akit ö is időközben megszeretett, meglehet hogy az övé lesz,akivel még érdemes újra kezdeni az életét.Az első házassága sikertelen volt ,így magányosan munkájában kapott örömöt.
Anna csak nézte Johnt nem tudott betelni a szépségével és benne is oly harcok dúltak .
Valami szépet akart neki mondani a köszönet helyett , egy új szót amiben benne legyen a hála
és a kibontakozó szerelmes érzelmek.
De nem kapott más szavakat:
-Szeretem magát John törte meg a csendet ,szinte felriasztva Johnt a hasonló gondolatok miatt.
Eddig csak a hangját ismerte és most teljes szépségében fürkészte az orvost.
Egy kicsit még idegennek érezte ,félt John válaszától.
Ugyanakkor szégyenében egy könny hullott John ölébe.John simogatta a lány arcát és gyönyörködött a sokat mondó szemeiben ,amit csak most lát először.
Időközben magukra maradtak az édesanyja halkan távozott.Johnt először nem mert hozzáérni,majd rájött hogy egyikük meg kell tegye az első lépést.
Felállt és Annát is felállította , nagyon lassan hajolt a lány fölé ,majd reszkető ajkaival megérintette Anna ajkát ,megpecsételve az érzelmeket .[ W.B.]
Csendben zajlott minden semmi beszéd vagy sóhajtás nem hangzott el. dr.Muller pontosan figyelmesen,aprólékosan felkészült eme műtétre ,mert magában érezte hogy Anna nem csak páciens.
Még egy asszisztens segített neki..Egy óra sem telt el és Anna már kint volt a műtőből
a megfigyelő szobájába ahova vitték belépett dr Muller halkan ,és megsimogatta Annácska arcát.
Annát oly boldogság fogta el ,szinte remegett az orvos simogatása alatt,érezte hogy szereti ezt az embert bár nem is látta még hogy néz ki.
-Jó reggelt hercegnő-kőszőntőtte Annát ,aki az anyjával együtt ültek egymás mellett.
-Hogy érezzük magunkat ?
-Sikerült a műtét dr Muller ,hebegte Anna ?
-Sajnos nem tudok nyilatkozni ,majd csak három nap után,addig kötéssel a szemén fog maradni.
-Itt vagyok mellette szolt hirtelen Anna anyukája.
-Orvendek asszonyom ,de én is itt maradok vele ,nem utazok vissza Angliába egy ideig.
Mély csend következett ,amikor Anna úgy érezte ez az a pillanat amiért érdemes élni,ezekért a szép szavakért,meg a simogatásokért.
John Muller érezte ,hogy több minden van közöttük ,mint orvos és páciens .Érzelmekkel telítődve
hangosan gondolkozott :
-Együtt leszünk amíg leveszem a kötést és meglátjuk mi történik majd utána.
Anna az egyik kezével az Anyját a másik kezével pedig az orvos kezét szorította ,szorosan.
Három napon Keresztül dr.Muller éjjel nappal virrasztott felette és mind gyöngédebben viselkedett._
A negyedik napi reggelen dr,Muller megszólalt.
-Felkészült hölgyem ?
-Levágom a kötést de először behúzzuk a függönyöket , mert a túl sok fény árt a friss mütétnek..
Ovatosan a lány fölé hajolt elvágta a kötést és megszólalt gyöngéd hangon .
-Lassan nagyon lassan nyissa ki a szemét.
Anna először csak a szemhéját mozgatta meg jobbra ,balra,majd szép lassan kinyitotta a szemét.
-Anyja ,John -most szólította így először az orvost :
látok ,látom magát is John ,igaz hogy homályosan ,de látok. és lassú sírásba kezdett.
Az Édesanyja meg az orvos is könnyes szemmel nézték Anna vívódását,egyben az örömmel.
-Az orvos tért leghamarabb magához,megsimogatta Anna fejét és enyhe csókot lehelt rá.
Most már jól látta az orvosát,halántékán enyhén őszülő szőke göndör haját ,érzéki száját és smaragdzöld szemeit.Nem túl magas de sportos alkata nagyobbnak mutatja.
Meghatódva nyújtotta ki a kezét hogy ő is megsimogassa a megmentőjét.
dr Muller az ágy szélén ült és határtalan boldogság töltötte el,hogy ez a csodás lány érez valamit iránta.Nem gondolta hogy még lesznek ilyen érzelmei az életében.
Akit ö is időközben megszeretett, meglehet hogy az övé lesz,akivel még érdemes újra kezdeni az életét.Az első házassága sikertelen volt ,így magányosan munkájában kapott örömöt.
Anna csak nézte Johnt nem tudott betelni a szépségével és benne is oly harcok dúltak .
Valami szépet akart neki mondani a köszönet helyett , egy új szót amiben benne legyen a hála
és a kibontakozó szerelmes érzelmek.
De nem kapott más szavakat:
-Szeretem magát John törte meg a csendet ,szinte felriasztva Johnt a hasonló gondolatok miatt.
Eddig csak a hangját ismerte és most teljes szépségében fürkészte az orvost.
Egy kicsit még idegennek érezte ,félt John válaszától.
Ugyanakkor szégyenében egy könny hullott John ölébe.John simogatta a lány arcát és gyönyörködött a sokat mondó szemeiben ,amit csak most lát először.
Időközben magukra maradtak az édesanyja halkan távozott.Johnt először nem mert hozzáérni,majd rájött hogy egyikük meg kell tegye az első lépést.
Felállt és Annát is felállította , nagyon lassan hajolt a lány fölé ,majd reszkető ajkaival megérintette Anna ajkát ,megpecsételve az érzelmeket .[ W.B.]
