Mikor fiatal vagy---Vilhelem Margareta

Az ember ,mikor fiatal és merész
nem veszi észre hogy az idő el vész
csordultig rakodik szívében a sok méz
osztja mindenkinek,ha nagyon nehéz.

Lelke tele van csattanós zenével
tombol a zongora zakatol remekül,
buggyan a jóság az ember szívéből
úgy érzi nincsen sohasem egyedül .

Nem veszi észre, az idő ahogy telik,
a zene nehezebben, lassabban hallszik,
szívéből nem csorog már annyira a méz
ö pedig gyáván ,lassan mind hátra néz.

Látja elámultan minden csak el vész
a dalokat már nem húzza a zenész
testében mind gyorsabban vesznek a percek,
reményei mid kevesebbek lesznek.

Mind percben ,borzadva néz hátra
úgy látja az emlékek meg vannak állva,
borzong egyedül ,meggörnyed a háta
és lassan rá ébred saját magát látja. [W.B.]

A cél ---Vilhelem Margareta

Úgy integet felénk a fény lángja

csillog kevélyen ragyog a rangja .

Megyünk előre nem nézzük az utat

nem látjuk,múlik a fiatalság,bódulat

Célunk az megvan,az örökös mámor,

koszorút teszünk fejünkre,valahányszor

Ha megállnánk célunkat elvesztenénk

hát szaladunk mintha ha vétkeznénk.

Nem a szentségek hegyeit keressük,

a magunk csüggedt emlékeink követjük.

Úgy talán jobb ,ha nem nézünk vissza 

semmit nem látunk, már a föld beissza .

Én már megállni soha nem tudnék

célom után keményen szaladnék 

Az ki nem bírja lassan lihegve leáll,

visszapillant ,ott már semmi sem áll..  [W.B.]