Születésnapomra---Vilhelem Margareta

Tövis -koszorú is volt az én fejemen,
néha bátran hordtam,néha vezekeltem,
csatákat vesztettem,de küzdelmet nyertem,
mindent föláldoztam ,amit csak tudtam,
mindent kiharcoltam,amit csak akartam.


Széppé varázsoltam göröngyös életem,
gyermekeim kezét soha el nem engedtem,
a harcot az élettel soha fel nem adtam,
büszkén viseltem azt ,amit kaptam,
nem tudtam sírni, néha szomorkodtam.



Ahogy évek teltek,elnézöbb lettem,
bölcsebb,meggondoltabb és erőteljesebb,
féltve őrzöm ma is gyermekeim álmát,
nem hagyom kimúlni a szeretet lángját.
őrzöm.szivemben az élet tolongását.

Ha vissza gondolok az elmúlt évekre,
semmit sem sajnálok,bármit is vétettem,
soha nem gondolok meg nem tett dolgokra,
sohasem kívánom,ami nem volt soha,
de bánom.,hogy szívem zakatol néha.


Sikertelenség örömöt is hozott,büszke
test tartásom szerelmet is vallott,
vágyaim néha csak ábrándok lettek,
az elmúlásnak kis fényei remegtek,
ma már tudom , mi ,miért reszketett. [W.B.] Vilhelem Margareta

A felhök---Vilhelem Margareta

Kékes délután napfényben fürdik,
sóvárogva nézem a Napnak a fényét;
lehet e szebb és csodásabb valami,
mint a Nap ,mely bíborban leplezi,
a feszültséget,melyet kísért a Hold.
fodrosan tükrözte a meleget,s várt
hogy holnap újra más ruhába vált, 

Fellegek lilásan feszülnek az Égen,
keresik a fényt és úsznak színekben,
hálásak a Napnak a sok melegért,
fáradtan kiteritik a szines lepedöt ,
készítik ágyukat,lehajtják fejüket,
várják a holnapot ,s álmokat szőnek.

Nyugovóra térnek,hatásuk megvolt,
bódultan keringnek , a nap hosszú volt,
könnyeik nem hullnak nem kell eső mára,
köszönik az áldást ,amit kaptak rája
csipkét varrnak szende ruhájuk szélére,
é elszenderednek az éji fényekre. [W.B.]

A kezeink------Vilhelem Margareta

Úgy simultak egymásba kezeink,
csókolva ujjaink egymást,
fuldokolva levegőt kapkodtak
nem engedték el a szorítást.

Osszetapadva kapaszkodtak,
ölelkeztek egymást simogatták
a kezeink,szédülve fogták 
ujjaink a szerelmet, vadul cirógatták.

Veszetten ,örülten kapkodtak
remegtek halkan , cinkoson
egymásba simulva részegen
mardosták húsunkat szenvedően.

Értették egymás beszédét
úgy bolondosan játszva kacagtak
nehogy az ujjaink szét váljanak,
míg érzik szerelmünk hatalmát {W.B.] 

A hit és remény--Vilhelem Margareta

Oh,az érzések testvére szédít,
a láng, a fény olvasztja hitét,
összekavarodik az értelmek 
zöme,
a lángban ég és minden vele,
úgy nem tudom soha mily erők
hitedet zavarva,mint üldözök,
kergetnek ,
cinkosan nevetve ,
hogy ijesszenek téged remegve ,
és mennyi rossz, zavart rémület 
áldozik csendben,hol fent hol lent
remélve.:
Ugyanúgy nálad is ,mint másnál
a remény táltosabb a pokolnál ,
a hited lehet merészebb nálad,
és félelmetesen cseng fel dalod
kürtölve, 
világnak szent szemére,kacsintva,
borzadva ,hogy testvéred a szent 
szégyen,alázattal,könyörrel megtelt 
és szétesett,végzeted hozva,mi
elveszett. .[W.B.] VilhelemMargareta

Nem voltam mindig-------Vilhelem Margareta

Nem voltam mindig szomorú
ajkamról zengett vidáman a szó
a mosoly arcomon színesen dalolt,
most csak roncs vagyok,vagy
halott,kit elenyésznek sugarak
hatalmas lángja, s csókot küld 
testemre a Holdnak az árnyéka.

Ki bontja ki türelemmel, gondom?
Ki védi meg sajgó fájdalmam?
lelkem erejét majd ki bátorítja ?
Ha nem vagy velem ,s ki fájlalja,
ha a tűz lángja mardossa testem?
Ki védi meg lelkemből jött hitem?
ha mindenki elhagy ,s lelkem
ha békére vágyik, ki védi szerelmem ,
ha te nem vagy velem?[W.B.]

Utolso Mohikán---Vilhelem Margareta

A széken ledobott ruhák hevernek,
tudom kedves , örülsz létemnek ,
a nyári melegben ,nedves a hajad
nézel szótlan,nincs semmi szavad.

Szobád falai képekkel van tele,
tudom te vagy a képeknek ünnepe, 
a szoba lilás fényekben ragyog
hajamon a napnak sugara csillog .

Kezedben minden színesé válik 
mint indián tollai színekben világit,
mi arcodról,s szemedről hiányzik.
mind szívedben van ,ott pompázik.

Nem vagyok jó helyen,észre veszem
a nyári melegben a fagyos hideget
bár vártál engem,de nem én hiányzom 
hiányoznak színek , vérzik szívedben

az elképzelt ecsetek a ,festőtáblán
szerelem nincs,de nem is hiányzik 
utoljára egyszer a pohár megtelik
majd eltűnsz mint egy utolsó mohikán.

Ne mondj semmit---Vilhelem Margareta

Ne mondj semmit,
mi nem igaz rólam
tudsz mindent,
nem írj tollam,
bánatot örömöt, sóhajt,
ne mondj semmit rólam
legyek az, ki régebb voltam.

Játszodjunk megint,
mint gyerek koromban,
állítsunk időt ketten 
dacosan,szeressünk 
boldogan,habzsolva
csókokat , álljunk 
időnek szent elejébe ,
félve de büszkén,
csodásan varázst igérve .

Én sem tudom miért
tört rám e érzelem,
mint húsz évesen kerget
a szélvihar szerelem ,
ügy tört rám ,mint a béke,
mikor a csatának vége 
mint egy halálba menö
keserves élte.[W.B.]

Hamis lettem---------Vilhelem Margareta

Úgy képzeltem hamis lettem
bor dalokat énekeltem
vártam sokat rád és másra 
csügged ajkam a kihívásra .

Bolondul ver néha szívem
gondolatban, szétfeszítem
a céltalan gondolatom :
Isten bizony miért vagyok ?

Veszettül ver most is szívem
szomorkásan kinevetem
beteges test langyos réme
mikor nevetsz ,sírnod kéne.

Bár lehet hamisan is élni
nem kel világ előtt kiáltani
az álnokság nem erényem
csak hamisan játszom énem[W.B.]

Ha elmész tölem---Vilhelem Margareta

Ha elmész tőlem csendesen,
ne nézz vissza kedvesem,
ne hallgasd érces hangomat,
ami utánad gyorsan szalad.

Ha elmész tőlem csendesen,
ne fordulj vissza sohasem,
csak karjaimat lásd meg tárva,
mik feléd nyúlnak vágyakozva.

Ne áruld el ,hogy kihez mész,
a sok téglák között elvész 
álmom ,s dallamosan ,édesen 
suttogom ;tudom merre mész .

Ha utoljára mész el tőlem,
ne állj meg ,mert nincs reményed
vad szél ellen nincs mit tennem,
menj tovább ,én engedem. [W.B.]

Mikor fiatal vagy-----Vilhelem Margareta

Az ember ,mikor fiatal és merész
nem veszi észre hogy az idő el vész
csordultig rakodik szívében a sok méz
osztja mindenkinek,ha nagyon nehéz.

Lelke tele van csattanós zenével
tombol a zongora zakatol remekül,
buggyan a jóság az ember szívéből
úgy érzi nincsen sohasem egyedül .

Nem veszi észre, az idő ahogy telik,
a zene nehezebben, lassabban hallszik,
szívéből nem csorog már annyira a méz
ö pedig gyáván ,lassan mind hátra néz.

Látja elámultan minden csak el vész
a dalokat már nem húzza a zenész
testében mind gyorsabban vesznek a percek,
reményei mid kevesebbek lesznek.

Mind percben ,borzadva néz hátra
úgy látja az emlékek meg vannak állva,
borzong egyedül ,meggörnyed a háta
és lassan rá ébred saját magát látja. [W.B] Vilhelem

A csillagok---Vilhelem Margareta

A csöndes Világ felett
úgy ragyognak a csillagok
fénylenek üzenetet küldnek:
nincsen vég,nincsen vég.
Az éjben mikor
ünnepetek jön
csillogtok ,ragyogtok,
mint kis színes gömbök
vadul szikrákat
csiholtok sugarakkal
jönnek tőletek
üzenetek,mik
halkan suttognak
könnyű álomból ébresztik
a sóhajból fakadó
szenvedéseket..
Ragyogásotok,harmatos
és utat keresnek 
és mint színes
kis gyöngyök,megpihennek
a zavaros lelkekben.
Sugaraitok lecsüngnek 
zilált ágyamra
ébresztik bennem
türelmem,s színesedik
kedvem. [W.B.]

Hogyan------Vilhelem Margareta

Hogyan súgjak szerelmet
ha titok csüng számon,
hogyan öleljem a testet
aki már csak álom.

Kinek daloljak nótát,
ha már nincs párom ,
kivel osszak mindent meg ,
ha megtört a mámor.

A látomások vak falán
hogy lássalak téged,
a homályos ködön át,
nem láthatom lényed.

De a szívnek belsején
az ablakok tárulnak,
várnak örök nagy csodát
mik álmot oszlatnak .

Oszlatják a félelmet,
mi átjárják testem,
a csodáknak fényében,
ott van az érzelmem.[W.B.]

Manna------Vilhelem Margareta

Letöröltem mindent,mi
barázdát csikózott,
az agyamnak mélyén
és szemeket vakított
a végtelen szürkeség.
A lilás felhőket már
régen elfújta a szél,
kong az üresség 
az estben
testemen matat az év.
Magányomban
ki is volna
reményeket
ki is hozna
homlokomat ki
simítaná,
csókot ki is
adhatna 
ha már elmaradt 
az ki adhatná
s régebb,rám ontotta 
sugarát ,s két kezével
átkarolt,s ,rám szórta 
a csillagot,mi
sziporkázva remegve

Szinpad az élet---Vilhelem Margareta

Ma már csak árnyékot hoz hajadra szél
vadul ringat táncoltat és lassan zenél 
kebléhez szorít részegen andalít
csak hagyd ,várjad a jövő kalandjait.

Ne nézzél hátra, hogy mi maradt még
utánad senki sem hoz vigaszt már rég ,
hagyd a szelet, hogy tépdessen már
ne nézz soha hátra ,mert senki sem vár.

Árnya leszel majd örök múltadnak
büszkén viseld akár mit mondanak
emelt fővel távozz az élet színpadjáról
tapsot is kapsz a sok emlék múltjától.

Ha megkönnyezne szemed a harmattól
csak a hold akar búcsút venni a hajnaltól
csipkés zsebkendőd mindig nálad van
vegyél búcsút a hold varázs hatalmától. [W.B.]

Régi dalom---Vilhelem Margareta

Még élek és még vagyok,
de szívem már rég nem dalol 
már régen elnémult a zene
szél futott keresztül benne,
álmom mind kiseperte.

Olyan lettem ,mint a tenger ,
mit az orkán vadul kerget
hullámok ordítva tombolnak
tenger medréből kifutnak
szétterülnek a homokban 
emlékeim örökre elmosva .

Én élek és még vagyok,
csöndesen dalolni próbálok,
a tenger elmosta szokásom,
szívemben megnyitom létem
varom az elsirt énekem
felfedezem édes keservem. [W.B.]