Üzenet érkezett a "Restiből""várlak"pőtyőgte a gépaz új farmeremben leszek,amit együtt vettünk a "Ritzből"."Ekképpen szólt a pokolgépén éppen képét téptem szétszájam keserű epét zenéltszemem pillája henyélt ..Mély tiszta emlékeimbencsámcsogja rágóját nyelvévelporban követ rúg módszerévelkezemet soha nem fogja meg .Ily férfinak minek is kellene egy nő, kit kirázza a hidegha visszagondol értelmesen :fagyott világa, műveletlen.Vajon az idő mi rápergetthozott- e neki kegyelmetmegkapta -e a fegyelmetvagy hajkurász emlékeket.Esztelen agyafúrt lelketlenmi szép benne , szeme kékgyáva,ügyetlen ,értelmetlenelhitte hogy a lét semmiség .Ma sok üzenet keringettkeresve azt kit rég szeretettlucskos haja most fakó ,gyérüllelke üres ,csak kényszerekforgatják a hazug meséket ,bátortalan keserű szerelmétbárgyúságát már elfelejtemtilalomfán marad teste .{W.B.}
Úgy biztosan ,keserűnálmodni érzelmethasított szívedbenkergetni emléket.Édesen kóstolni a megmaradtméz cseppetmegkóstolni virágkelyhet..Szeretni tévedésthófehér lelkedben,boncolgatni kétkedésthogy vajon megérte.Csitítani elmédetoltani hevülésedúgy lassan,keserűnnyugodtan , békésen . Végül is mi vagyunksorsunknak hőseiha csatát veszítünkmeg lehet fordulni .Visszanézni távolbalátva a zűrzavart hiszem kellene újbólkezdeni ugyan azt. {W.B.}
Ha lehetnék neked tavaszi szellőszáraz fű közöttegy kis elázott szegfű .Ki kit melegíteneha eső zuhogna ?Ha lehetnék nekedfüves területragyogó tündérkertpattogó bimbókkal .Ruhám férce alattmelegíteném ajkad .Ha majd ellebeg mellettedhangzás és hallgatása megfagyott szóraajkad kinek szólna?Míg új nóta összegyűrtenbedöglött zongora dallammal ..Napsütötte izgalomszerelemen taposva ,sóhajom kígyó martavirág nótám kigyúlva .A föld egybefolynaa felhők lázában.Én kinek fogom súgniember nótám halkankirályom ki lennekisírt hajnalon.Vakító álmok nehezénki, kit altatna.?Életre perdült harcbanrészletezni ezt, aztcsókjaink hiányaoly sokat tudnak .Elszabadult zongora dalbanelrepült szellőn a kotta.És ha veszted leszekki,kit taposna fülledt nyári napbanönhitten ,könnyedénsenki nem zavarna. {W.B.}
Igyekszem rád tekinteniegy kis fűszer nekem ,olykor megborzong a testemfeszültséged hirtelenkiemel minket a zavart körülményekmuszáj korszak elsietettrendetlenségében .Én tartom nőiességembabos szoknyám meglibbenfeledve szemérmemés szenvedő nemzedékem .Szemüvegemben nézemtürelmetlen lépésed a víz csengő röhejében , mosolyom őrzőm felelőtlen míg lábaid zokni nélkülpuha köveken menetelnekkönnyű vászon öltönyben .Közben igyekszemtávolodni tőledfél lábon szökdelve szoknyám meglebbentve.Semmi kedvem nézni idegességedzavaros víz medréninkább taposok köveketátúszok vizeketfáradt kezeimmel.És mi lesz még hátra ?Ha újra elém tévedszha van benned emberséglábadon cipő leszcsak hát a helyzetmind érdekesebb.libbenő estékben {W.B.}
Mielőtt elítélnék másokatlassan magamba nézekcsont fehér kezeimmelvenyigét hessegetekhogy ne verje ki szememfélig ébren félig holtan ,míg a rög szívemben olvadtalpam érdes nyomáranehezedik a földi zuhatag.S kapkodok ide oda míg vállamon hasad a ruha szemem íriszében vak foltonbölcs tekintetek ,majd arcom elé kapom kezemmagamat figyelemkeresztbe tett kezekkel.Ocska cipő ,fűző nélkültérdemen kék foltokérzéstelen sebek ,hátra vetett fejemmellátom a másik énemEz a furcsa ,és csak mossa ,mossa arcomat mostanábanmegkönnyebbítő sírásommint az ásó mikor kutat összekúrvagy kígyókat közbeszúr.Nem ítélek el másokatmíg magamban látom ökörnyálas gondolatommely időben elmosódóde egy végben áramlópupillám színes önkényúr ,de görbe látásom miattóráról órára változó. {W.B.}
Lehet az fontos ,ami kimaradelszakadt ,megtört szavakelmosódva zavaros vizekbenújra meg újra bűnösek lesznek.Nem lehet megállítani folyásáttépelődve hallgatod zúgásátdús bozótok ,száraz avar közöttmindig azok hoznak elmúlást .Lehet észrevétlen párás égena szó vétek lesz adott esetbenszavak mik vitatkoznak percbenelkerülik egymást nagylelkűen .Szemünkben csak szálka lennede szívünkben már nagy glóriaviszonyok ,csókok ,veszélyekforognak körbe mint körhintákfeltekerve nyílt rácsait szemünknek s a szerelem ,boldog mozdulataielőttünk futnak jövendő napokbankezdet s vég nélküli históriákban. S hullámzó kedvel kerülgetjükaz eljövendő szerelmek tanúitkutatunk égben ,földön, sírokbanmielőtt kialszanak szitokban.Merre ,hova ?ez volna a legvége ?De ki mondja meg mikor -vége?szavak fergetege csak indoknakvan felépítve, föld szürkeségébe .Holt szavaknak már nincsen indokaezért eleve a sorsból kimaradnaks betömött fülekkel is hallhatodkörülötted mindenben benne volt. .{W.B.}
Véletlen volt ugye,hogy egybőlszemtől szembenárgus szemed pirosan rebbenmíg ajkadon megvető redőkküldnek üzenetet .Kövecses ,sáros utunkonnem lehet hogy hallgatodbősz , bosszús szólamommivel rád nem hatok .Én zárok , te folytatoda megkezdett mondatotszemlesütve lesben ,szemtől szemben .Átlátszó ruhámon néhány gombés várom hogy szemet hunyj ,hogy szandálom nem épp új ,viseltesen is boldog voltmíg nem futunk össze épp úgy .Lanyha kezembőlfeléd esne a fehér rongy ,mit utolsó percben hozokmit csak magamnak mosok,ha netalán összevesznénkfeléd dobjam béke jelként.Barátom vagy mondod ,akkor szeresd ember barátodúgy ahogy Istent imádod barátom,barátom ,nem gondoltamhogy épp te leszel áldozatom. {W.B.}
Erős ölelésed lazul vállamonkemény redők az arcodon s a fényes derű szemedbenszúrós lesz gőgjében ,kezed simítása erőtlenbizalmad átlátszó folyambólzavaros iszappá sárgul .Lelkedből a tisztaság hiányosmagad oktalan ingerelivér bősz megérzésed ,s kiértek létét titkolodbennem keresed szitkodattapintatlan árgus üzenetedújjal mutat arra ki hűséges .Mert benned érlelődik véresen lüktető sérelmedde nem bírja a szíveds megreped . {W.B.}
Felépülsz bárhova mésza jéghegyek sapkáján is megélszhegyes lépteid mind merészebbekutánad csak egy sötét űr kerget .Meghitt csöndességembenvégső sóhajom a cigaretta füstbenszáll, mint ahogy szállnak erkölcseink csak nézek utánad s az élményeinkcsendre intenek , a kihalt rétenutamban keresnek százszor felejtésekha velem maradsz majd rajtad csüngőkde csak karikában szálljon füstöd .S míg bennem ezernyi hiány tódulfelépült testeden idegen fogalomüres szívemben vérem sem sokkolde megélt tetteink csupa ragyogások. {W.B.}
Valami nyöszörög a szélbens a hold kerek arcánmásnapos kajánságegy vas rácsos ajtó nyikorogbúcsút intveszeszélyesenfelettünk zúg a szélveszélyesen én tartanálak még .Várj ,ne feledd a régi boldog perceketmikor karjaidba reteszeltédes emlékedakkor is zúgott a széla télben .Most sötét az égfelhők csüngnek elénkrongyosan mint egy árnyék s gondosanporrá zúzza a kétségés sötétségrég volt reményét.Várj még holnap tisztább lesza füstös ég ,míg a hold utoljára néz felénka megtisztuló reggelbenkajánsága sötétbe vész fejünk felett átnéz .Várj ,maradj még ne legyünk csak reménymert mindent mit kapunkcsak egy rész ,a többi bennünk elvész . {W.B.}
