Igyekszem rád tekinteni egy kis fűszer nekem , olykor megborzong a testem feszültséged hirtelen kiemel minket a zavart körülmények muszáj korszak elsietett rendetlenségében . Én tartom nőiességem babos szoknyám meglibben feledve szemérmem és szenvedő nemzedékem . Szemüvegemben nézem türelmetlen lépésed a víz csengő röhejében , mosolyom őrzőm felelőtlen míg lábaid zokni nélkül puha köveken menetelnek könnyű vászon öltönyben . Közben igyekszem távolodni tőled fél lábon szökdelve szoknyám meglebbentve. Semmi kedvem nézni idegességed zavaros víz medrén inkább taposok köveket átúszok vizeket fáradt kezeimmel. És mi lesz még hátra ? Ha újra elém tévedsz ha van benned emberség lábadon cipő lesz csak hát a helyzet mind érdekesebb. libbenő estékben {W.B.}
Mielőtt elítélnék másokat lassan magamba nézek csont fehér kezeimmel venyigét hessegetek hogy ne verje ki szemem félig ébren félig holtan , míg a rög szívemben olvad talpam érdes nyomára nehezedik a földi zuhatag. S kapkodok ide oda míg vállamon hasad a ruha szemem íriszében vak folton bölcs tekintetek , majd arcom elé kapom kezem magamat figyelem keresztbe tett kezekkel. Ocska cipő ,fűző nélkül térdemen kék foltok érzéstelen sebek , hátra vetett fejemmel látom a másik énem Ez a furcsa , és csak mossa ,mossa arcomat mostanában megkönnyebbítő sírásom mint az ásó mikor kutat összekúr vagy kígyókat közbeszúr. Nem ítélek el másokat míg magamban látom ökörnyálas gondolatom mely időben elmosódó de egy végben áramló pupillám színes önkényúr , de görbe látásom miatt óráról órára változó. {W.B.}
Véletlen volt ugye, hogy egyből szemtől szemben árgus szemed pirosan rebben míg ajkadon megvető redők küldnek üzenetet . Kövecses ,sáros utunkon nem lehet hogy hallgatod bősz , bosszús szólamom mivel rád nem hatok . Én zárok , te folytatod a megkezdett mondatot szemlesütve lesben , szemtől szemben . Átlátszó ruhámon néhány gomb és várom hogy szemet hunyj , hogy szandálom nem épp új , viseltesen is boldog volt míg nem futunk össze épp úgy . Lanyha kezemből feléd esne a fehér rongy , mit utolsó percben hozok mit csak magamnak mosok, ha netalán összevesznénk feléd dobjam béke jelként. Barátom vagy mondod , akkor szeresd ember barátod úgy ahogy Istent imádod barátom,barátom , nem gondoltam hogy épp te leszel áldozatom. {W.B.}
Erős ölelésed lazul vállamon kemény redők az arcodon s a fényes derű szemedben szúrós lesz gőgjében , kezed simítása erőtlen bizalmad átlátszó folyamból zavaros iszappá sárgul . Lelkedből a tisztaság hiányos magad oktalan ingereli vér bősz megérzésed , s kiértek létét titkolod bennem keresed szitkodat tapintatlan árgus üzeneted újjal mutat arra ki hűséges . Mert benned érlelődik véresen lüktető sérelmed de nem bírja a szíved s megreped . {W.B.}
Valami nyöszörög a szélben s a hold kerek arcán másnapos kajánság egy vas rácsos ajtó nyikorog búcsút intve szeszélyesen felettünk zúg a szél veszélyesen én tartanálak még . Várj , ne feledd a régi boldog perceket mikor karjaidba reteszelt édes emléked akkor is zúgott a szél a télben . Most sötét az ég felhők csüngnek elénk rongyosan mint egy árnyék s gondosan porrá zúzza a kétség és sötétség rég volt reményét. Várj még holnap tisztább lesz a füstös ég , míg a hold utoljára néz felénk a megtisztuló reggelben kajánsága sötétbe vész fejünk felett átnéz . Várj ,maradj még ne legyünk csak remény mert mindent mit kapunk csak egy rész , a többi bennünk elvész . {W.B.}
