Ha beszélnék----Vilhelem Margareta

Ha ,beszélnék,csengene hangom
oly messzire ,mint halk sóhajom,
ha lépkednék szökkenés lenne
szentségemtől messzire vinne,
ha simogatnék, kezem megbénulna,
arcodon maradna nyomban,,
ha csókolnék,csupa vad szilajjal
szájad káprázna,mint egy csoda .

Úgy vágtatnék vadul , éhesen,
csodája önmagamnak lennék
és fújnék lángot jobbra ,balra,
és mint űrben csillag, veszélyesen
rá esnék a te csillagodra.

Néha kemény daccal volnék tele
bölcsességem félre tenném
és kezedet eleresztenem , ma
életünknek kócos kusza dala
szállna könnyekkel, megsiratna
és simára domborulna örökre
az idők szava.

De nem lesz ,se ma, se holnap ,
az idő megmutatta fehér fogát
széttépte a zilált álmaink kócát
mik még gubancban lázadoznak. .

A varázslat------Vilhelem Margareta

• Ma már csak szeszélyes álom,
  s elenyészik a kegyelembe
  a fejünk fölött forgó ünnepbe,
  melyben gyönyörôk nyílnak
  s színekben tündöklő nyarak.
  
  De mégis talán a legszebb
  a teljes hibátlan káprázat arca
  ahogy félig egymást lessük,
  s gyanútlan játszadozunk,
  a tökéletes valós kihívásra.
  
  Honnan ez az ádáz értelem ,
  mi felrobban a lombtalan égen,
  s elménk homályos vágyai
  kitüremkednek bűnös sejtjeinkre
  apróra zúzva szívünk rezgésein.
  
  S a hangok mik pecsétként hullnak 
  remegtetik finoman lelkünk,
  s morajló kéjjé szilárdulnak
  nyomot hagyva testünkben,
  mik örök lángként suhintanak.
  
  S elfog hirtelen egy izgalom,
  zöldes fénybe bujt szemeink
  sötét szikrákat konganak,,
  s arcunkon gyöngyös verejték
  megalázottan gonoszul kavarog.[W.B.] 
  

Ugy-e nem bánod-----Vilhelem Margareta

• A várakozás mi céltalan menet,
  elhamvadt lángok ereje,
  bús életednek biztató kedve,
  emberi testedből eredő erő.
  
  Alázatos lényed tömjén füstös
  sorsod év ezredes kéjek ere,
  legszomjas ajkadon lepereg 
  karokkal átölelt örömök heve.
  
  Keresztbe kulcsolt karok titka
  nem számlálja kiújult mosolyod,
  karcsú ujjaid tördelik bátran
  játékos hévvel dobott csókjaid.
  
  Mert mindig ugyanazt zenged
  nem számlálod hányszor volt,
  kincset markol színes Világod,
  szerelmes örömök között epedve.
  
  Istennő voltál mohó tudással
  kiforrt érzelmek gyönyörű íze ,
  feltört szívedben zajlik az élet
  csókok izét omlaszt szerelmed.
  
  Ugye nem várod a keserű szót
  epedő vágyadban éberen szól
  a tiltott beteljesülés kimért keserve
  biboros rejtelmek csókjait ébresztve..[W.B.]