2017. december 26., kedd

Vándor az Isten házában ---Vilhelem Margareta

Az Isten kapuját ,az is átlépheti,
ki hitével küzdik,de azért reméli,
hogy megtérülhet ott az oltár előtt
és megkapott hitét felszentelheti..

Az életben ha tövis között járunk,
néha fájdalmasan reánk tapadnak
egyenként kitépjük, felszabadulunk,
ha erős a hitünk,újra indulhatunk.

Vándorember botja néha görbe
akár a mi életünk , tele van röggel,
a vándor a botját néha kicseréli
az ember is az életét újra kezdheti.

Hittel ha tele vagy jobban sikerül,
térj be te is vándor botoddal egyedül
könnyíts lelkeden ne keseredjél el
Jézus veled van minden percedben .

Karácsony éjszaka a te álmod vándor
békés áldást kap ahányszor akarod 
rózsafüzért morzsolj fáradt kezedben ,
meglátod betérül a szent szerencse.

Isten fia bátorítja a hontalan embert
szépséges arcán fáj szegények sebe
két kézzel osztogatja a szent ostyát
szívedben keserűséged áldásra talál.[W.B.]

Az örökké határa---Vilhelem Margareta

Úgy támaszkodunk mi marad arra
hisz oly semmi lett kívánatunk ára
oly bölcselettel izgulunk hamar
helyzettől függően különös lázban .

Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi,virágok mása,
nem terveztünk a reményt jóra 
még akkor sem ha tereltek volna.

Tudatlanságunk mindennek az oka
végig játszotta mindenki szerepét ,
csend fogan s félelmünk felszakad
és csak a tudattól is ,minden szabad.

Ahogy tünedezik már az ifjúság láza
múlik a szőkeségünk üres lakásban 
de minden lehet ,gyorsan rosszabb
körülbelül egy -két másodperc alatt 

örökké élni s nem kell búcsúzni
a szívünk kamasz és kecsegteti
megragadó alkalmunk vásári színei ,
bízni kell, s élni vidáman ,nevetve . [W.B.] 

Kivánság az újévre ---Vilhelem Margareta

Jönnek mennek az életek
könyörtelen ,végtelenek ,
s a tévutak, zsák utcák
félelmetesen megtelnek.

Mert egyre többen leszünk ,
lesz még rosszabb ennél
valami ismeretlen felé lép
a világ, de legyen másképp 

legyen mókásabb az évünk ,
ne lankadjunk,szeressünk
a jövő év majd megkíméli
pusztuló zavaros eszménk.

S majd buzogni fog az öröm
ezer éves harangvirág bimbók
kinyílnak obszcén mozdulattal
hűvösen kiseperve régi illatuk . 

Házak homlokai tündököl
kedvek és szerelmek égnek ,
ne legyen ez a ronda csend
mely szétmar minden szívet.

Villanjanak fel színes fények
tavasz fuvallatát érintsd meg
olvasszuk a múlt szilárd jegét
szívek szíveket elégítsenek. [W.B.]