Ha öregszel -----Vilhelem Margareta

Néha felhangzik bennem egy dal

fátyolos hangom nehezen imitál ,

mert idővel  a törvények másak
illanó évek hatalma bokrosodnak .

Barna hajam , mit mindenki csodált
pepita színben dúskál, múlt a hiúság ,
romlanak gépek a szervezetemben
egy egy dátumot , vagy  nevet felejtek.

Olyan leszek mint egy roggyant híd
a test szövetei lazulnak csupa kin ,
bent a szívben keményedik a próba ,
akkor érzem mintha eszem zavarodna.

Sebeim, mik voltak rég meggyógyultak ,
zavart lelkemnek nincsen már  kiútja
az ember mindenestül meggyógyulna
ha lába, füle szeme ,nyelve felújulna.

De azért izzik bennem a  jövőnek titka
kétkedő lépések megzavart  álnoksága ,
az ember  szembesül sejtelmesen talán ,
hogy voltam egyszer  én is egy fiatal lány.[W.B.]

Kimért szánalom----Vilhelem Margareta

Kísértetek jönnek mennek ,
kényelmes éhéseggel felém
sokat vétettem ha emlegetnek
én is anyaméhből  születtem .

Körülöttem, sok tövises tüske
selyem szellők bársony melege
titkos céltalan sereg  menete
bolyong sehova vivő ösvényen.

Együtt lépnek egyre az  idővel
tombolva hajnaltól  késő estig
valahol képletesen dideregnek
míg ereimben vérem  oly meleg.

Lehet mégis jó órában születtem
ereimben őseim vére csörgedez ,
felettem biztos elvégeztetett régen
csillag jósló, gyenge jöttmentek.

Kevés vagyok a zúgó mindenkinek
burokba zárom elmúlt könyörgésem
csak néhány rést hagyok fedetlen
hogy elviseljem a jövő lehetetlent .[W.B.]

Magunk törvényei---------Vilhelem Margareta

Egymást bénítják a Világi törvények
csillagokból jövő sorsot irt ítéletek,
kezek mik osztanak csalóka üzenetet
mit lehet, s mit nem, de szédítenek.


Hát teremtsünk magunknak Világot
hol törvényeink kétséget nem állnak
s hol szívünk más szívet simítanak
fantáziánkból szerelmet faragnak.

S lelkünkben titkosan oda bent
kifaragott törvényt mi döntünk el 
bár az igazság néha bölcs művelet
számunkra vigaszt hoz, szépeket.

És higgyétek sosem lesz boldogabb 
az ki másnak túlvilági álmot cáfolhat,
élő csodákból szőtt halk varázsok 
szépítik körülötted szerelmes világod .


Majd sírnak ,vagy vigadnak érzelmek
imbolygó gyertya láng fényében
kutatva a zsarnok Hold örök erejét ,
de törvényeink feloldozzák bűneink.[W.B.]

Mindig ugyanaz------Vilhelem Margareta

A sok közös mozdulatokból 
összegyűlő apró érintések
és félénk törékeny érzelmek 
ráncaiban is, légy mindig ember..

Mert színes üvegfalak árnyain 
inognak sötét idegen lelkek ,
s karolásaink néha hasztalan 
forró csókjaink érintése hideg.

Porba hullnak elsírt alázatok,
karjaink búsan sötét vermek
de erőnkön túl az akarataink
magának mindenki megteremt ,


valóságot, bájos álmok helyett
fényt és inogó árnyékot falevelen,
s felvillanó víg holnapot látja,
miközben némán tegnapot siratja.

Mert kering az idő nesztelen,
egy nap tél van aztán meleg,
jönnek mennek a virágzások,
mi maradunk mindig ugyanazok.[W.B.]

Többet sosem-------Vilhelem Margareta

Lelkemet dermeszti az igézet,
duruzsol fejemben megedzetten,
fonnyadt reményem szertetépve
lángra lobban elenyészve.

Csak álmodok tűnődve ,letörten,
s mint gyufa lángja a sötétben
fellobbanok az estnek kékjében
csak megszokásból,tele nyűggel.

Tüzem már semmi nem szítja fel,
kiégett lelkem dermedten üres,
vágyaimban nem kereslek sosem
megszoktam az egyedül létet.

Mert szerettem, igenis szerettem,
boldog voltam asszonyi szívemben
de most már hasztalan kereslek,
hazug titok maradsz a lelkemben.[W.B.]

Már késő------Vilhelem Margareta

Oly idegen lett már pihent szívem
dobbanása csak halk kénytelen ütem
ritmusa eltűnt oly régen csöndesen ,
ami bizakodva játszott bennem.

A múltnak holt avarján gyötörten hever
a tűz mi lobogtatta békésen szívem
és zsongott imát édes nyelven bennem
de ravasz ellenség várt lesben.

Már nem rebben meg fülemben
a lant mi dalban felém zengett,
üresen kong,nem álmodok merészet
ami maradt is szúró ágnak a tövise.

Csak balga módon hazug kísérlet lett
a valóságban semmi maradt őrökben,
mi bennem vágy volt most szenvedve 
hiányosan dobog ,közömbösen .

Mert tőrt úton fogok ezután menetelni
halk ritmussal ijesztő ködös fellegekben, 
s a lant mi gyöngéden szól felettem,
csak bűnös csókjaimnak ijesztő réme.[W.B.]

Elveszett váram------Vilhelem Margaret

Boldogságban nevelkedtem ,erőben
torkomat nem szorította ellenség
hangom pacsirta dalához mérten
kimérten énekelte himnuszom :szelíden .


Mérföldes tanyák birodalmában
néha kongtak üresen lépteim
de vidám ajkamon láztól kipirultan
daloltam ,daloltam éltem szüntelen .


Képzeletemben csatámat vívtam
árnyékommal, de talán hasztalan 
hol előttem ,hol utánam lépett
és nyitottan szerepet játszottunk .


Hercegnö voltam birodalmamban
kardommal vívtam regés csatáim
szembesültem galád ellenséggel
nem volt mesterségem az alázat .

Ma már csak a létemért küzdők
színes váram porba süllyedt régen
új kastélyom üres ,győzött végzetem
s a királyné nem én vagyok:restellem

restellem ,hogy legyőztek árnyékok
féltett kincseim korhadnak a porban
dalom már nem száll tündéri felhőkön
és testem megtelik rideg szavakkal .[ W.B.]

In secretum-------Vilhelem Margareta

Fojtogató szavakban burkoltan
megcsípve dértől jegesen ,
kipirult arcom hevessége
lázadozni merészel vérmesen 

bár csuklik a dadogó nyomor
kiömölnek bűzös szenvedélyek ,
kérges tenyerem tapsolja magát
de fagytól űzve,lassan megdermed.

Nehezék omlik felém sugárban
térden állva üldözöm magamban
elfújt szélnek halvány árnyékán
megrezzenő halkuló mosolyom ,

mert kergettem illúziót merészen
hordtam ezüst koronát fejemen
térdepeltek előttem dali férfiak
szerelmet vallani mertek merészen.

Most fáj a dértől hegedt magány
befagy az ezüst jégnek görcsébe ,
már csak kiégett csillagom porában
találom fanyar tündér talányom. [W.B.]

Fura Világban------Vilhelem Margareta

Furcsa az élet idők perceiben
áld és átkoz keresztet szenten ,
térden súgott imák zenéje
harang zúgás közben némul el.

Vétkes idők piros nyoszolyáján
rózsaszirmok lángolnak álmot
tört időknek ezüst vékony szálán
az égnek lengő íves pályáján

habzsolva tereli vadul nyáját,
föltámadott igék vesztőjén ,
s a kapzsi elvek csupasz ébredése
becsapott testek bús kegyelme.

Mert furcsa az élet óráiban
kacag nagyokat,szökve perceit
hazug templomi misék ígéretében
imáink térden sem érnek lelkébe.

Őrök álomban torlódnak eszméink
a fura Világ mocsok szennyében
fondorlatos bárgyú szökkenésekkel
igazságaink ritkán kelnek életre . .[W.B.]

Érdemes mindig-------Vilhelem Margareta

Bátor a szív ,hogy szeretni mer,
merész a test ,hogy alárendelt
egymásra találva iker rendszer
szoros fonodásban fölszentelt.


Szívdobogással járjuk táncunk menetét
kaján arcunkon érezzük leheletét
gyönyör illatoknak tarka színes leplén
pihegve forgunk érezve kegyeletét.

Mert mindig ugyanazt kívánjuk ,
hullám hegyein mindent kivárunk
beburkolózva ,vérző szívek sebein
lazulnak büszkén édes gyötrelmeink .

Egyszer megéri hogy élet szemein
kövessük tükrünkben vas idegeink
áradozva ugyanazt kegyelmesen
elhárítva magunktól az édes veszélyt .

Szeretve leszünk ,ha testünk érez
képes föláldozni akkor is ha vérez
jajgató szavaknak nincsen helye 
kéjben burkolt áldásunk igaz menhelye.[W

Az élet ajándéka---------Vilhelem Margareta

Szomorúságom szűz pillanatában
ténfergek könyöradományért,
hallhatatlan sikolyok falán
konganak megtépázott cicomák.

Oly csendes sóhajom csengője,
hattyúdalom kopik könyörben
homok falon csurgó illúzióm
kristályként esik álom cseppbe .


Vagyok s még leszek talán,
éltetni akar a fájdalom gyötrelme,
cinkoson csillognak szememben
ronggyá foszolva, énem sérelmek.

Foltozott ,kisírt lelkem ablakán
lengedezik fátyolba borult kéj,
zuhatagként testem talapzatán
szívem pulzusa fojtottan henyél.

Mert van az életnek adománya,
egyre várni kell órát, pillanatot
cicomázott testem büszke alázata
felforrva buzog kínos percekért. [

Kifakult élet----------Vilhelem Margareta

Kifakult érdemek átszúrt rongyon
tördelt imák térden toporgók,
szenten hirdetett rút Világ képe,
előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.

Morcosan a Világ , harcában hörög ,
kitágult orrcimpákból a bú csöpög
tágra nyílt szemekkel követed élted,
vajon meddig bírja sebesen a lépted?

Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
ámító készséggel túlfűtött hévvel
számolod magadban a hiány érzeted .

Mert van egy út, amit megérlelsz
tested sejtjeivel hozzá beszélhet
átrohangált életed kevéske érdeme,
hogy voltál múltban és van jelened.

Történelem meséli a kiégett éveket ,
min átcsúszott tested,s lassan széled ,
rácsos falakon látod a megtörténtet
bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.

Nyári alkony tükrében-------Vilhelem Margareta

Aranyszájú nyár derekán,
füttyent rigó a nap udvarán
magtermő sárga ölben hevernek
csókok ,mik vígan nevetnek.

Így érdemes élni nyárban
vágyainknak ringó záporában ,
s halk vitorlák csókot szülnek,
az alkonynak áttetsző tükrében.

Fűzfa szaga elszállt rég
suhogva ring a napsugár rét
s bimbós kacaj jóllakottan 
levendula szagú csókot mér.

Mert nincs számomra szebb ,
mint kék vitorláknak lengése
a zöldesen zavargó mederben ,
míg tüzelő nap fellegeket éget .

S a vitorla csak húzza-húzza
varázsos nyár melegének
kékesen nyikorgó ütemével
álmos alkonyt ,múltnak tükrében.

Néma hullámokba merülnek
futó homokban kergetőznek,
csuda csókok mik benned teremnek
szerelmedből felém nevetnek.[W.B.]

Nyári szerenád--------Vilhelem Margareta

Az éjben a gyümölcsfák alkonyán
feslett csillagok ragyognak,
gyökereik fonott szálakon,
színes fészekbe kavarognak .

Szemlélni hasztalan az éjben
az utakon portól sötétlenek
bőséges ágaik, tömött lombokkal
külön Világba tekervényednek .


A Világ gyümölcsei ringanak,
szivárvány ízben aromásodnak,
körülöttük oktalan fájó , békés
gömbök halmazában érlelődnek.

Gyermekkori emlékeink szálain
eszménkben külön békét formálnak,
nehéz lombok ringva hajladoznak 
a színes gyümölcsök terhe alatt .

A Világ sorsa őrzi az élet rendjeit
csillagokat szór külön érdekkel
formáknak ,színeknek hatalmával,
magunkba szívódnak fájó békével .[W.B.

Az a holnap-------Vilhelem Margareta

A vágyakat már rég elűzted
hagyod kergetőzni más utakon,
szíved könnyedén elengeded
lelked sekélyén bágyadozzon.

Bár mindennap új csodára kélsz,
szemeid virrasztanak éjszakát
titkos útjaid majd kereszteződnek
áthágva minden nyoszolyát .

Úgy kergetőzik reményeid álma
fodros hajnalok bársonyán,
vágy s cél nem zárt mindörökre,
csendben simítják tested éjszakán.

Követelőzöl halkuló szavakkal
láz és csókok mámoros könnyein,
álmaid örökre egymásba forrnak
akácos hajnalnak bomló sugarán.

Mert vágyódsz ugye hatalmadért
hű szemeiddel kutatsz pillanatokat,
s ha benned fürge szikrák záporoznak
tudod hogy jönni fog majd a holnap.[W.B.]

Kinek és mennyi-------Vilhelem Margareta

Hamvadó csillagok aurája alatt
résekben rezgő fény csobog
benne van pillantásod áradása
a napsugaras arany lobogásban..

Zöldes árnyakban vészesen villognak 
értelmetlen dúlt hétköznapok,
míg én téged akarlak megőrizni
lángoló emberi mosolyoddal.

Keserű kedvvel fájón mostohán
keresem elveszett nyugalmam
míg arcomba csapja a fénysugár
emberi titkaink megdermedt porát 

és úgy fáj a csorba tehetetlenség
mi szétdúlja a múltat s a jelent
titkaink maradnak e szent Földön 
szétválasztva testünket, s a reményt .

Mert hiába kutatlak estétől reggelig
tömör intelmet sugároz a nap lég
fekete -fehéren mutatja kinek mennyi
a kapcsolata közte ,s a végtelen között . [W.B.]