Halottak napi koszorú---Vilhelem Margareta

Apró fagyok ,erős szelek
kergetőznek temetőkben
fagyos ágak sírokra hullva 
hajladoznak ahol a holtak 


alusszák a tiszta álmuk ,
ahol a csönd tisztán suttog
eltakarva gyertya lángját
simogatva az árvácskákat.

Rozsdás levelek talpunk alatt
emlékünkben vívjuk múltunk
átkaroljuk virágzó koszorúnk
gondjainkban halottainkkal.

Minden láng, egy külön élet
külön szeretettel lengedez
belénk mardos tiszta hittel 
minden fejfán külön névvel.

Sír a gyertya kis gömbökkel
mi összefolyik könnyeinkkel
tehetetlen állunk fejfák előtt
emlékük szívünkben örökké él .[W.B.]

Elvesztödve----Vilhelem margareta

Vértelen ajkakkal közömbösen 
ólmos szempillánk csak repdes ,
s vergődünk egy pontban kietlen
felruházva számunkra vészeket .

Mert vesztettünk csatát hiába ,
késői háborúra készülődtünk,
nem láttuk az előnyt semmiben
de nyerni akartunk önzetlen.

Vállunkon sorsunknak terhei 
mit cipelünk ádáz hűséggel
várjuk a megtérö szerencsénk
mi mindig nehezékkel érkezik.

Vajon ki, aki vállát vonogatja ,
s csillogó tükrön lát fénytelen
szavakat suttog érdemtelent,
várva ébredésének nehezékét ?[W.B.]

Azok a napok----Vilhelem Margareta

És szállnak napok lüktetve
záporos szavak ütemére ,
keblünkben csak maradékok
búgnak őrlődve az időben.


Széttárt karjainkból vadul
szóródnak hajnali homályba ,
körül rajongják életünket
és sóhajként szállnak tovább.



Mert ritmusosan játszódnak
emlékei a ködös múltnak ,
s tikkadt ajakkal mormogjuk
keserű imáit bánatunknak.


Mert voltunk csókokkal teli
dúsan mértük magunk kincseit
de ma vakságunk is kemény lett
és marad a romboló sötétség


s marad az ádáz fénytelenség
omladozó falak árnyékában ,
váltják egymást méla ütemben
síros mosolygós könnyeinkkel . [W.B.]

Holt szavak büne------Vilhelem Margareta

Feneketlen örvények felett
minden örök,
nincs jelen csak múlt 
a nem lét pillanatában ,
s halára ítélt szánalmak
törnek életre,
s keringenek felette 
a megfoganás egyenletébe .

Vannak titkos rettenetek
zárt rendszer szánalmában
s mi hajnalban kezdődött
estére elmúlik.

Mert forog az örvény sebtében
törvények mezején ,
s meg nem született gondolatokat
kegyetlenül betemet


Mert semmi sem létezik valósan
csak ámításnak kinyúlt karja 
törtet utat magának az ég felé,
megsebzetten
mind mélyebbre s mélyebbre 
nyomul felolvadva.

És kering a sok jaj között ,
s a muszáj szája mind igazabb
mint a jelen hallgatása ,
s kegyetlenebb időtlenné válás
a kimúlt gondolatoknál ,
így nincs semmi 

mi tartaná a szavak oszlopait,
s halva született igazság 
hull fejünkre ,
mert ahol nincs igaz élet
ott bűnben születik minden
holtan igazán. [W.B.]

Múlnak -telnek-----Vilhelem Margareta

Vértelen ajkakkal számolom 
a forgó perceket ,
de rémesen halmozódnak,
és mindennek súlya van .
Épkézláb hajnalban
még halványan süt a nap ,
de minden alkonyon 
magamba fogózkodóm ,
hogy átvigyem ébrenlétben
derűjét arcomnak
a másnapnak kemény gondjaiba.
S vidám jósággal telve
érzékeimmel bizonyítsam
az életnek értelmét 
szigorú törvények szerint.



Így szabályos ritmusban
követem a káosz hatalmát ,
mely erőszakká bomlik
minden percben ,
s kínosan, évezredeken át
velőig hallatszó zajt
kápráztat hús és vér között ,
oly dzsungel törvénye szerint
sokasodó botorkáló évek , 
melyek beletorkollnak
az eljövendő kikeletbe
megtorpanva hévvel ,
majd kacagás és sírás között ,
zűrzavaros harcokban
felhörpintik az utolsó 
csepp kékséget
majd kiégetik napfényt..[W.B.]

Köszönöm Neked--------Vilhelem Margareta

Oly hálás vagyok neked kedves ,
több vagy, mint amit szívem bír ,
lelkem sóvárgásban ringatózik
hogy több szerelmet súghass még .


Mindennapok dús perceiben
testem lángolása tüzes nyíl ,
mohon égnek benned szavaim 
kinyílt súlyuk van a szívedben.

Ami lelkedben van mind enyém
hiányoddal szívemet kitépnéd ,
délcegen érkezel ,őszinteséggel
fény és homály mindenségében.

Kívánattal biztatod halk lépteid
szemeidben csillognak figyelmek ,
mint akiben visszhangzik az ének
dallamosan felém száll szerelmed .

Ábrándjaimban mindig jelen vagy
árnyék és fényhatár találkáján ,
forró torkomból tüzes lángokon
feléd repülnek meghitten titkok .

Köszönöm Neked a tested melegét
borostás arcodnak szelíd vonásait
közeledben hangom elveszti erejét ,
de sűrű fojtó illattal testem virágzik . [W.B.]

Novemberi tél------Vilhelem Margareta

 

Hol dús tavirózsák nyíltak rég
lepke szárnyon szállnak pihék
az opálos tél reggeli gyermekei
párás illatokkal halk keringővel.

Már reggelente ködös pára
lombosodik a virradat álmon ,
s förtelmes vad szürkeséggel,
izegnek-mozognak a fákon .

A zöldet megfosztották árnyak,
pusztulásra biztatva ridegen ,
s a kert végében csak vadszőlő
diszesedik fehér dermedésben .
.
Mintha zárórát tartana a táj
kavargásban szelíd hontalanság ,
mindenhol novemberi kora tél
nógat szigorúan ,fejet billentve.

Vastag ködöt ereget közénk
jelképnek leszáll mindenfele
szétterülve, keservet keresve
meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]

Múló pillanatok----Vilhelem Margareta

Semmi sem végleges az emberben 
néha kitörli agyából nyomait
a furcsa szeszélyes szerelmének ,
ígérget mást összetört szívének .


Ígérget másfajta kételyeket
magába hordozva a múlt szavait
fészket keszit újfajta gyönyört
a már boldogtalan érzelmének.


Ígérget testének újabb szenvedést
összetört szívének csak árnyékot
mert egy szívvel szeret mindkettőt
magába rejtve , hogy mennyit kibírt.


Mert mindig ugyanazt szeretjük
ami igazi vallomása összetörten
a régi és keserves könnyeinknek ,
erőnkben szívünkben csak döbbenet .

A fájdalmasat keressük szüntelen
a hervasztó ,kínos ,gyötrödő érzést
mert időnként szint váltanak igéink
és hirtelen valósan áttetszők leszünk.


De fáj mindig a múltnak kihívása
ragyogó nyárnak bús pillanatai 
arcunkon szenvedő redők sorakoznak

Vajudó remények---Vilhelem Margareta

Csak annyit kérek mit érdemlek,
csak vesd énrám tekinteted ,
csattogjon szerelmesen kérdésem
engedd hogy örökre visszakérjelek.

Homlokodra visszahulló tincseid
simogassam ébredő hajnalban
szemérmesen átkaroljam tested 
mosolyogva kövesselek halkan.

Mert selyem hálót szőttem köréd
társamként , szájam őrzi csókod ,
szeretőként énekelem álmaimat
de sziszegve csap rám az alkonyat.

Mert legszebb éveimet odaadtam
büszkén állok tiszta ébredéssel,
s balga mostoha életem tápláléka
nélküled , az időknek vajúdó árnyéka.

Egy halom álmom kéjes ringással
néha szót emel kihívó közönnyel,
feléd nyúlok kitárt karjaimmal csintalan
talán érezhetem csókod, mint hajdan.

Lim -lom között keresem frissen
törékeny szerelmünk gyilkos halálát
bármit ígért sorsom,saját akaratom
vezényelt ,s a hálómban maradtam.. [W.B.]

Tétovázó elme -----Vilhelem Margareta

Oly rendszeres minden , törvényes ,
csak magunk átkaiban hervadunk el ,
csodákat álmodunk néha lehetetlent
ereinkben lüktet vérünk telhetetlen.

S türelmetlen ideges státuszunkban
keressük magunkban az őrültséget ,
ami árnyként halad testűnk mellett
véres sebeinket mardossa kéjesen.

És ekkor kiszakad belőlünk az egónk
gyenge szél fuvallatával fölszarvazva ,
gyönyörűséges telített érzelmekkel
testünkben füstölögnek apró ébredések.

S úgy várjuk az elmosódó lengést ,
mi szabaddá teszi majd merev testünk
míg lelkünkben a cél még ismeretlen 
a széltől csak füst és láng csap felénk .

S kivirult hajnalnak pirosságában
bűvész lelkünk csak céltalanul felnyög ,
égi láng nyelvek mardossák sejtjeink ,

A cseles tél---Vilhelem Margareta

Hajnal hasadáskor a lét napjában
meg füstölög az ég éji fényeket
homályban bimbóznak lágy fellegek
kicsinyke fehér bárányfelhőket .

Szürke bundájában takarózik a Hold
nagyokat ásít kissé megbékélten
ropogtatja fogaival a fagyott jeget 
szeretettel mosolyog amíg vándorol .

Csupasz fákon deres ágak sora
egymást biztatják hideg sóhajjal
meleget keresnek egymásba bújva
íziben szétválnak varjú károgásra .


Már kering a Nap arany harsonával
mindene sajog fagyos zene szóra
táncolni nincs kedve ,csak rostokol
de melegíti magát saját kandallóval.

És tornyosodnak hófelhők halmazzal
körbefutják szemükkel látókörüket
majd egy fej biccentéssel zavartalanul
földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,}

Oly üres minden ---Vilhelem Margareta

Oly üres minden ,kiszámíthatatlan
türelmetlenül várod a holnapot,
mi keveset hoz, de annál többet ér
feldúlt arcodra telepszik észbontóan .

S folyton keresed örülten az éned
zavart állapotodban csak titkosan 
leled meg ideiglenes képzeleted
mert mit vártál szét omlik cinkosan.

Észbontó gondolataid betegesek
feszülnek benned zavaros kétségek
szíved hevesen dobog türelmetlen,
veszélyes titkokkal dúsan ébredezel

ködbontó álmaidnak bölcs határán ,
nincs semmi reményed, csak napsugár 
zuhog rád szertefoszlott csodákkal
kápráztatja tested hajnal fakadásán.


Boldogságod tüskés -bokros zárat ,
kárhozott életed nyugodalmas zálog ,
bár nem pengeted újabb szerenádod
csak nyugtalanul gyönyörökre vágyol. {W.B.]