Már elhangzott a boros ének,
telítődtek a fülledt pincék
nem száll légy a szőlőtőre
lúdbőrzik a dombok bőre.
A hangos dal tova rebbent
elapadtak kövér esték
lábujjhegyen halkan tipeg
a ködbe borult bősz öregség.
Az év mint egy homokóra
pora fentről folyik aláhullva,
minden csak örök halandó
de az én őszöm nem mulandó.
Az én életem csak vesztendő
kit elengedtem nem lelhető,
szépen elapadtak én mellőlem
barátaim, kiket úgy szerettem.
Állok merengve a sárga őszben
keresem kiket nagyon szerettem,
de csak rozsda marta fa levelek
hullnak rám és eltemetnek. [W.B.]
telítődtek a fülledt pincék
nem száll légy a szőlőtőre
lúdbőrzik a dombok bőre.
A hangos dal tova rebbent
elapadtak kövér esték
lábujjhegyen halkan tipeg
a ködbe borult bősz öregség.
Az év mint egy homokóra
pora fentről folyik aláhullva,
minden csak örök halandó
de az én őszöm nem mulandó.
Az én életem csak vesztendő
kit elengedtem nem lelhető,
szépen elapadtak én mellőlem
barátaim, kiket úgy szerettem.
Állok merengve a sárga őszben
keresem kiket nagyon szerettem,
de csak rozsda marta fa levelek
hullnak rám és eltemetnek. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése