Hulló levelek----Vilhelem Margareta

Bomlanak a fák ,zúgnak szelek

nyárias órák szaladnak csendben ,

vígan kergetőznek ősz tündérével

a fákról lepergett barnás levelek.

Koppan az eső az ablak üvegen ,

vadlibák vonulnak pihetollas égen

szelíden zúgnak pirosló erdei tölgyek

sodródik az idő hulló levelekkel .

Ködös hajnal összerántja fátylát

Ősz van.Fáznak verebek fák avarján ,

hegyek gőzölögnek buja hevességgel

csikorogva repülnek felhők fák felett.

Alma log ágon ,gyűrt levelek zörögnek

szél keze felemeli szállnak ,libegnek ,

a Nap suta mosolyát nem látni régen

elerednek őszi cseppek mind sűrűbben .

Nincs remény az ősz durván bekeretezett

lombok még át  lihegnek  a vad szeleken

velük az évszak is esteledni kezd rendre

verebek szenvednek , az éggel feleselnek.

Csak neked----Vilhelem Margareta -2013.marcius]

Sejtelmes álmok,kelnek szívemben
ma nem siratok senkit,
ma csak én vagyok ,s kedvem ég,
kitárom szárnyaim,a nap az enyém,
ma ragyogok.

Szívem csordultig telt szeretettel,
osztom annak kinek kell,
csöndes szivü szeretőmnek,halkan
szerelmet súgok, örömött kinálok,
ma én vagyok.

Édes ajkam csókot szomjaz neked,
ölelésem szerelmet viszonoz vissza,
mert szíved ártatlan , ég lángolva ,
szeress ,mert mindent visszaadok
mindenem a tiéd.

Jó ,hogy vagy nekem,te üdvös lét
szívem meggyógyul,békét hozol,
nem pihenünk, kéjjel élünk percet,
lehet a hevült szellem elűzi a mérget
rab vagy bennem.. W.B

Belefáradtam-------Vilhelem Margareta

Mikor még szerettük egymást
néma terveket szőtt a nászágy
lázasan izzott bennünk a világ ,
álmodozva néztük virágzását .

Külön kaput törtünk magunknak
örvendtünk a fiatal bátorságnak
eltereltük a köveket más útra
két kezünkkel emeltünk falakat.

Csendes órában nőtt a birtokvágy
zöldes- fekete volt ,rosszat jelentett
fákról madarak is minket figyeltek
tudták szerelmünk egy háború lesz.

Reggeltől estig földre szálltunk ,
magunk sem tudtuk egyre az okát
mindkettőnket marcangolt az önvád
hideg kezeink akaratlan szétvált .

Ma már tudjuk mindennek értelmét
játszottuk egymással az öröklétet
egyikünk jobban felülkerekedett
kihulltak csókunkból az érzelmek.

Lehet én voltam hibás , talán te magad
felrúgtunk több évek boldogságát ,
most mind sötétebb a ház ablaka 
virágjaink is hullnak szint fakasztva.

Belefáradtunk kemény harcunkba
szeget ütött a szomorú változat ,
feltör minden az én fáradságomban ,
de a világom még benned maradt. [W.B.]

Kalitkába zárt szerelem---Vilhelem Margareta

Sokáig rab voltam édenemben
mások kacagtak kárörömmel ,
véresre kapartam kalitkámat
míg megkedveltem félhomályt .

Senki sem törődött már velem 
siratni magam nincs kedvem ,
kevélységből vagy csak gőgből .
panaszom halk volt bensőmből .


Csak azt szeretném valahára
színes villám üssön kalitkámra
várnom kellett az indítvánnyal ,
ha beleestem ki kell másszak .

Egy nap felkerekedett vágyam
énekelni kezdtem kalitkámban
a pimaszság rögvest megborzongott
ezt nem várta s ,ajtót nyitott.

No ,most ezen bosszút állok
szolt az úr s bosszút is állott ,
Sebaj ! szóltam van megoldásom
szívből szórtam reá az átkom.

Szörnyű volt azon éjjel álmom
magam tovább is kalitkában látom
szomjas torkom ,érzem fulladozom ,
ájulást mímeltem, de nem volt okom.

Azon éjjel csoda -kinyílt zárkám ajtója
lásd szárnyaim nőttek azon nyomban ,
szívem zakatolt lüktetett monoton
halkan repültem ,most is átkozódom . [W.B.]

Pandora szelencéje----Vilhelem Margareta

Mily hamar lazul a kötelék
vergődünk míg jön végzetünk
érzelmek múlnak , örök létek
hánykolódnak, múlt nélküliek.

Sajog bennünk a lehetetlen
hogy pont azt nem tehettük
ami megtörtént, érthetetlen
számunkra az élet törvénye.

Míg kutatjuk annak a rendjét
az ellenünk áradó szövetség
különbséget kész tenni felettünk
pártatlanul - fájó értelemben.

Lehet az idő amiben születtünk
nem a miénk volt, csak érettünk
sodorta utunk túl menedéktelen
varázskövet torlaszolva előttünk.

Így oldódik lassan-a laza kötelék
vissza nézünk a múltra- érettünk ,
karjaimban még meleg a tested ,
de csókod a számon már kihűlt. . {W.B.}

A szökevény--------Wilhelem Margareta

Már régóta megy egyre előre
a füstszerű ködben
bicegve húzza lábát
vonszolja magát 
mint akinek fáj valamije.
Tartása kemény lépteihez ,
csak türelme sántikál ,
nem több mint ötven-éves
de annál többnek mutat .
Sötétszürke lódenében
a szándék vagy akarat 
vonszolja testét
mind egy cél felé ,
a hazatérésre
összpontosítja eszét.
Megrögzött .Szervezete erős
a kopott, poros úton 
halad célja után 
mindig arrafelé
a kiemelt kőház felé
a távolba néz ,
majd lassítja lépteit
s a határban leül.
Már idő sem számit 
csak bírná a teste
a ködös időben
hol az őszi szél
ismerős füstöt ereszt
a szökevényre.
Elvégre még nem öreg
és sodorja bajuszát 
izgatottan mosolyog
ha netalán őrá gondol
s nehézkes erővel 
újra elindul.
Halántéka őszül
észre sem vette ,
fején széles kalap
homloka izzadt, nedves
egyre törölgeti 
kézfejével.
Széles mosoly fut redőin
ha asszonyára gondol
szemével hunyorit 
a poros úttól ,
vagy lehet egy könnycsepp
ami kipottyant.
Kedveséhez megy 
hosszú évek után ,
csendes boldogság fut át az ajkán.
És íme végre a kőház ,
kapujában megáll,hogy kifújja magát.
szeme a beálló sötétségen átlát,
ablakon keresztül látja asszonyát
nincs egyedül ,
csüng egy férfi nyakán. [W.B.]

A szerelem mámorában -----Vilhelem Margareta

Ha lenne valaki, aki megértene
hogy örök sodrásba menekülve ,
arcoktól ,szemektől körülvéve
vágyódok egyre a szerelemre .

Ha lenne valaki, aki megértene
miért lettem ennyire élettelen ,
aki szólna hozzám jelentéktelen
kicsavarná jóságom tekintetem.

Kínoz engem már rég szerelem
tested támasz volt, egyre ölelkezett
testemmel és ez segített nekem
tele lettem vággyal érdemelten.

Boldog volt fészkünk, szerettelek ,
meztelen válladon csüngött kezem
s arcomon lángolt egy boldog kéj ,
szád illatos lett csókos lehelettől.

Most tél van világomban ,meztelen
kövek rég rólad formálnak hűséget ,
kitárt forró tenyeremben szüntelen
érzem a nyár tűzhányó szentséget ..

Csak lenne valaki ki mentené életem ,
de jaj annak ki kínomban megtéveszt
magam siratom , turkálok hajad közt
ébrednek bennem feltörő ösztönök 

összegabalyodva , szemérmetlen
testűnk kitárva ,nyoszolyán hevernek
csókok,míg érzések lassan érzékkel
testemet marják két száj keresztjén.

Fájó forró álmok, kisírt mély árkok
megszakadt szerelemben kihívások ,
a nyoszolyán már nem kergetőznek
újabb ártatlan hűségek , forró csókok. . [W.B.]

Az idő meg én----Vilhelem Margareta

Én az időt mindig figyeltem
még az átmeneti közöttit is ,
a múltnak csak árnyékát érzem
míg a jövőt még nem ismerem .

Szótlan egyszerűen nézem ;
jaj- te lelkem de üres lettél ,
bár veled vagyok rendületlen
beléd bújok, benned élek

Én mindig féltem az időtől
most látom -csontomba mar
sorsomat méri holtomiglan
veszélyes mint a halálcsillag .

Ha figyelem, az óra lassabb ,
percek is ütnek rám nagyokat
végülis kiderül rólam panaszok
kegyes idővel bánni nem tudok.

Szembe fúj egyre emlékezet
órából, percből időből kilógók
önmagam átka részese vagyok
vagy mindenki magamra hagyott.

Csak lenne időm visszalépnem
éldegélni lányos vallomással
cirógatni az időt mit reám szánt
hogy ne legyen soha idő hiány..

Lelkemben idő utazás menetel
villámlik dörög vadul körülöttem
harang szól messze jelzi időmet
bennem megtörik minden érzet . . [W.B.]

A titokszoba---------Vilhelem Margareta

1. Oly ridegnek tűnt a ház ,
   bent a kristály-falak fénylettek
   glédában állt a rend
   arany szó zengett ,
   ha megszólalt a Szörnyeteg 
   szelíden.
   Csillogó tükrök peremén
   fikusz levelek árnyékot intenek ,
   mint amik titkot ismernek.
   A Szépség mint éden gyermeke 
   bársony szőnyegen hever ,
   karjai szépsége öble 
   menhelynek szánta mindörökre 
   szerelmének ,
   ágyán meztelen kinyújtott kezekkel
   mosolya érzéki önkívület ,
   de nem szégyenli szépségét .
   Suttogó lágy zenében 
   a vágy kicsúsztat
   kéjes lángot,
   mi forrón égette testűket
   kikerülhetetlen játéknak tűnt
   és testűk összeforrt.
   Találka hely volt a ház, az övéké
   két elárvult menekülté
   kik összekerültek ,
   csöndes örömmel ,
   szemükben nyugtalan vágy ,
   hömpölygő mámoros varázslat
   és eggyé váltak egy percre .
   Míg a csend lassan megállt
   megérett rejtelmek
   kerülgették őket,
   veszélyes útra tértek
   hol csapdák feküdtek ,
   zöld szemek ólálkodtak
   a kristály falak rései között
   álnok bosszúként
   a vadság hidegével ,
   szándékos kegyetlenséggel
   méreg keveredett a kísértésbe
   s kiszélesedett hosszú penge 
   lett a végzetük.
   A ház ma is ott áll ,ridegen 
   kívülről rendetlen ,
   bent véres tenger alvad
   két szerelmes szenvedélye
   benne maradt,
   és összevegyült a szőnyegen 
   titkuk övék maradt a vérben. [W.B.]

Szép álom az élet-------Vilhelem Margareta

Én már előre, sorsom kezdetén
magamon viseltem sajátos életem
nem törtek soha pálcát felettem
magamba mélyülve , szerettem .

Homályban születtem sötétben ,
nézésem kérdő volt érthetetlen ,
zavaros vágyak születtek bennem
és ma is zavart világ az édenem.

Valami rejtély lakozhat bennem
titokzatos -istenektől szerzett ,
nem ok nélkül csóválnak fejet
az emberek kik utamba kerülnek .


Tömör jóból sosem jutott nekem
sok apró rejtély volt körülöttem ,
hóbortos természetem nyereség
lett egyszer ,mikor felébredtem.

Ma már ébren viselem keresztem
istenektől nyert csekély ígéreteket ,
senkivel sem osztom e szerencsét
magamat siratom ,hogy ilyen lettem.

Most itt állok szívem édes fényében
de mi ez ?Talán könny szememben ?
Már kiskoromtól hamar érteni kezdtem 
a szerelem szavát és egyre űztem .

Majd mikor foszolni kezd jelenésem
egyedül maradok s zavartan észlelem
hogy a férfi kit szerettem, győzhetetlen
álom volt csupán -szép álom az élet. [W.B.]

Mindenre gondolok----Vilhelem Margareta

Forog bennem csak forog
a békesség mint jutalom ,
nyugalmam magamba fogadom
ravasz az ész nem panaszol.

Mikor mindent tudtam rég
keveset tettem de őszintén,
ma már semmit sem tudok
több bennem a büszkeség.

Az élet önző ,zűrzavaros,
bizsereg bennem vigaszom
okos vagyok de tétován állok.
küzdenem kéne de elhúzódok.

Megint ugyancsak ott vagyok
félénken zugomba begubózók
porrá hull minden mi nekem szóló
állok mereven, de nem mosolygok . [W.B.]