- Majd ha jön vándorlásod
és útjaink válnak,
belem vésődött sok csókod
bennem marad .
Mert nem lesz nálam éked
sem ölelésed ,
majd elfojtom a semmibe,
türelmességem..
Majd az elhagyott percben,
elfogy érzésed ,
de jusson eszedbe testem
simulóan öledben.
Jusson eszedbe hajam színe
forró kezedben ,
fátyol hangom halk zenéje
érjen füledbe.
És ha majd félénken kérdem,
kinek ajkát illeted ,
tétova legyen halk válaszod
a másnak ölében.
Meglátod majd mosolygok
békésen,
várom megálljon vándorlásod
könnyező szívvel..[W.B.]
if you missed your name, gentle
true love,
I know that you've always managed Preserving
a whisper to provide comfort.
Why are thoughts always stolen,
deep brain in love
planted with sweet and cunning
with minimal force in my memory,
You never want, baby
always with an open heart, to you
and if you lose heart kisses
nothing is left crying,,
then you are my true love,
tenderly held in waves
and seek the way to you, shouting
and at your call and I'll come.
Ez talán a legszebb éjszaka volt
simogatás teli,
ajkunkon lázasan csókok nevetnek ;
simulóan ringnak,
izzadt testünk összekuszálódik a percben
egyetlen csókban,
s tündéri varázsnak megbékélésében
édesen zsongnak
valami mély éteri titokzatosságot ,
mi vallomásban tőr ,
s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
csupa arany szálakként
Hajnal köszönt ,dobban az ég könnye ,
hajad borzolom,
s lágy kezeid halkan szemem simítják
szerelmes módon ,
és most már érzem illatos leheleted
a víg igézetben,
hozzád simulok némán , önfeledten
a vágy végzetében,
szent erőmben érlelem lelkedet
a legszebb ébredésben .
Mint ölelkező lombok suttogunk,
titkunk a miénk,
rózsaszirmok hullnak szent testünkre
mint álmok kertjében,
szívünkben szikrák tüzesen lángolnak;
szép szerelmünk van ,
a hajnali csendben szeretjük egymást
virág szirmokon,
s lelkünkben lágy sugarak ábrándoznak
imádságosak ,
szent béke szárnya honol szívünkben
oly zsongó hajnalok. [W.B.]
- Néha hervadnak a győnyőrők
mint elfonnyadó sárga virág ,
hiába gyúl a hamvadó láng ,
ha sürün köd fedi az örömöd .
bár ezüst színű hárfa a lelkem
Néha elvesztődig tekinteted ,
mint vízbe hulló apró kövek,
ajkad csak néma szavak átka,
s én tétlen magamban kereslek.
míg dalolnék ezüst szerelmet
Néha csendben kéregetek,
szégyellem hullámzó keservem ,
csak úgy számlálom az éjeket
mik sejtelmesebben csendesek
s árnyékom kísér az éjben. .
Néha megszokom e tébolyt,
vágyam nem érti értelmed ,
de várom hogy bátran kimond
hirdetve a nagy szerelmed.
a rózsaszínű mámoros éjben,,
árnyammal takarnám tested ,
hogy mindig éberen kísérjen,
s álmodban érettem vezekelj
elhessegetném a fekete felhőket,
s előttem csak a képed remegne.[W.B.]
