s elenyészik a kegyelembe
a fejünk fölött forgó ünnepbe,
melyben gyönyörôk nyílnak
s színekben tündöklő nyarak.
De mégis talán a legszebb
a teljes hibátlan káprázat arca
ahogy félig egymást lessük,
s gyanútlan játszadozunk,
a tökéletes valós kihívásra.
Honnan ez az ádáz sejtelem
mi felrobban a lombtalan égen,
s elménk homályos vágyai
kitüremkednek bűnös sejtjeinkre
szét morzsolva szívünk rezgéseit.
S a hangok mik pecsétként hullnak
remegtetik éteri lényünk ,
s morajló kéjjé szilárdulnak
nyomot hagyva testünkben,
mik örök lángként suhintanak.
S elfog hirtelen egy izgalom,
zöldes fénybe bujt szemeink
sötét szikrákat konganak,,
s arcunkon gyöngyös verejték
megalázottan gonoszul kavarog.[W.B.]
