Múló évek----------Vilhelem Margareta

Mennyi élet mennyi bánat
múlik csendben, s nem támad
arcomra a múlt alázat
csak heviti gyenge lázam .

Kihűlt fészkem halott ajka,
vágyik vissza csókjaidra,
sejtelmesen titkok árnyán
kergetőzik szélnek táncán.

Szárny fosztottan vezekelek
tegnapok napjait keresem
közös harcunk elfelejtem
kettéoszlik a csillag égen.

Kis fellegek bűvkörében
sorvad létem a végtelenbe
s őrzöm vétkeim keblemben
mik együtt fájnak életemmel.

Megtanultam az értékeket
eltakarom arcom rémülten ,
s varázslatos ifjú álmom,
szenderedik selymes révben.

Nehéz kitörni a bús múltból
míg nem száll meg új varázs ,
örökifjú szerelmes útból
reám száll mint egy villanás.[W..B

Változó Világ-------------Vilhelem Margareta

Méreggel kavarodott időkben
elárasztanak ismeretlenek,
arcok,szemek kavarognak
körülöttünk ,tévelyegnek 


lassan ,forrongó Világunkban
mozdulatlan keressük barátaink ,
kik egyre fogynak napokkal
és sírásra torzul a mosolyunk .


Míg megbizonyosodunk újra
a maradandó ,földre robbanó
velünk azonosuló idő, szorongó
testében új történelmet író

vad göggel telített győztes ,
durva szívek tiltott nemzetével ,
kiknek még emlékük sincsen
a volt ,idők múlta gyönyörökben .

Kocsányon függő életünkben
fölösleges volt piciny enyhülés ,
s gyermeki szívvel kérkedünk
mindenért ami már felesleges.

És hosszan elnyúló részvéttel,
koldusként ,alázattal esengjünk
lerótt múltunk harci győzelmét
beborító babér koszorúnkért.[W.B

Fukar szerelem--------Vilhelem Margareta

Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak , mint varázs hatalma,

s oly érthetetlen mély nyögések
színekkel tarkított fájó keservek 
háborognak bennem szüntelen ,

míg vágy madár száll fejem felett .

S állok tiszta szívvel a szélben
mellemnek csapodnak ádáz tövisek
minden sóhajtásom külön egyveleg
hegedű húrjainak hullámzó rezgésében.

Testem megtelik a vágy szellőjével
mi illatosan füstölög a semmiségben ,
ajkamról elszállnak forró leheletek
minden elmúlik a fukar szerelemben.


S állok az örvénynek mélységében
arcomról eltűnnek a kéjes örömök ,
szemem köré apró ráncok gyűlnek
de szájam csókot ígér akár kéreget.[W.B]

Utolsó tánc--------Vilhelem Margareta

Elviharzott a nyár,diszesen
fakó lett a fény a felhőkön
ritkultak lombokon árnyékok
ritkábba váltak szív dobogások .


Fátyol vonja be a kék eget
s légben zavartan csüng a lét
lehullt száraz levelek gyötrelmén
gonoszul terjeszti az ősz kezét.


Rövidülnek a furcsa nappalok
szürke szövések közt rések
surranó csendben közeleg
valódi tükre a színes ősznek .


Új nyitány ,százféle szépség
minden színek kavargó elegye ,
fel-fel csapódó vastag ágakon
megérett gazdag termések veleje.

Aromás szőlők pirosló kertben
száraz rózsatök álmodnak szelet ,
zamattal dús ősznek halk zenéjére
lepkék még utolsó lengést ejtenek.[W.B.]

Egymagamban---------Vilhelem Margareta

Nem szűkölködök szeretetben,
osztogatom szerte széjjel
kéjeknek boldog sóhajában
nyugtalan lelkem zavarában .


De engem csak hűs vigasz ér
szívem dermedt szívekre lel,
meddő szerelem mi megmarad
szívembe zárom vágyaimmal.

Mert akaratom nagy vágyában
szívem lángra gyúl akaratlan ,
s loholó múlt másnapra talál
mi közöny volt könnyen elszállt.

Mindennap csak egy-egy sóhaj
a szép máról a holnapi vigasz ,
mert meddő életem terhe könnyű
neheze elmúlt ,maradt a jövő .

És csak forog körbe- körbe
életem repedező vas kereke ,
s nincsen tér és idő közte
csak boldogságom törött össze.

Szivárvány íze van vágyamnak ,
száz színben ring s oly súlytalan
ölelések, csókok forró lázában
kéjjel hevítik szám egymagukban .[W.B.]

Szélmalomban----------Vilhelem Margareta

Néha forr bennem a harag
úgy ahogy az élet farag
minden mocsok ,sár és féreg 
telitalálatban engem ér el.

Fájdalom testemben az élet
vadul foszol emberségem
borzadály kering felettem
ugyan bizony mivé lettem.


Őseim vad génjeit hordom
lázongva futnék ,de kacagom
hogy veszett Világ kínos terhe
vagyok; édes lesz a kárhozatom .

Csak gyertek átkok vérre megyen
haragom vérengzően átvészelem
kiköpöm majd vesém ,májam
nektek dobom a vér csatában ,

mi békét ural majd birtoklásban ,
aki győztes tűr boldogságban
vígan forog a szélmalmában
veszett élet szeles viharában. [W.B.]

Megújulás--------Vilhelem Margareta

Könnyel izzadt fenyvesek közt
Hold kandikál fejem fölött
minden vágyam benne remeg
kergeti álmaim mint fergeteg .


Illatos emléked körül céltalan
repdes gondolatom szelíden ,
simogatóm ábrándom türelmesen
míg Hold leselkedik hűvös kéken.

S míg az elhagyott erdőt járom
léptem lassan,leverten kong
bánat tükrében simogat alkonyt
gyűrött arcom ,vétkes gyászom.

Mert sóhajtásom egy rebbenés
szívem gyorsan verő rezzenés
újra ébredek, újra ábránd leszek
szívemben élednek új remények .


Mint kalitkából szabadulógerlice
vígan repdesek a jajdulú éjben
vágyam , titkosan zsibbadó kéj
ajkam körüli bezárt részvéttel.

Az élet ajándéka---------Vilhelem Margareta

Szomorúságom szűz pillanatában
ténfergek könyöradományért,
hallhatatlan sikolyok falán
konganak megtépázott cicomák.

Oly csendes sóhajom csengője,
hattyúdalom kopik könyörben
homok falon csurgó illúzióm
kristályként esik álom cseppbe .


Vagyok s még leszek talán,
éltetni akar a fájdalom gyötrelme,
cinkoson csillognak szememben
ronggyá foszolva, énem sérelmek.

Foltozott ,kisírt lelkem ablakán
lengedezik fátyolba borult kéj,
zuhatagként testem talapzatán
szívem pulzusa fojtottan henyél.

Mert van az életnek adománya,
egyre várni kell órát, pillanatot
cicomázott testem büszke alázata
felforrva buzog kínos percekért. [W.B.]

Új bejegyzés, Blogom, Képtáram, Ismerőseim Érdemes mindig-------Vilhelem Margareta

Bátor a szív ,hogy szeretni mer,
merész a test ,hogy alárendelt
egymásra találva iker rendszer
szoros fonodásban fölszentelt.


Szívdobogással járjuk táncunk menetét
kaján arcunkon érezzük leheletét
gyönyör illatoknak tarka színes leplén
pihegve forgunk érezve kegyeletét.

Mert mindig ugyanazt kívánjuk ,
hullám hegyein mindent kivárunk
beburkolózva ,vérző szívek sebein
lazulnak büszkén édes gyötrelmeink .

Egyszer megéri hogy élet szemein
kövessük tükrünkben vas idegeink
áradozva ugyanazt kegyelmesen
elhárítva magunktól az édes veszélyt .

Szeretve leszünk ,ha testünk érez
képes föláldozni akkor is ha vérez
jajgató szavaknak nincsen helye 
kéjben burkolt áldásunk igaz menhelye.[W.B.]

Ha múlik--------------Vilhelem Margareta

Őrök időknek lejtőjén
ülsz hallgatagon ,
csak pillantásod rebben
a lüktető óramutatón,
harmatos arcod ,
kéjjel
köd és felhőkbe borul,
míg őszi fák sárgulása
lehunyt szemed vívódása
és zavartan követed ,
hogy a sós tenger vize
egybeolvadjon 
lengén
zavaros könnyeiddel.
Vért izzad a tested 
hulló őszi lombokon
bíbor napsugárban ,
múltadnak lankadása
a hosszú lejtőn rohan
s hirtelen megtoppan.
Az öreg idő sürget
ezredek távlatában
te csak hallgatod 
csendben
tenger morajában
ahogy apad némán
percek,órák ,napok álma
követed vívódó múlásod ,
míg szívedben a bú tapad
kérgesen összeragadva
agyad sötét kamráiban . [W.B.]

Az őszi éjben-------Vilhelem Margareta

Szikrákat viharzik az ég kereke
csapodár villámok között
vészharangot húz a szél fergetege
száraz faágak mögött,
bűvös ,félelmetes vad gyönyörrel,
szállnak esték hűvösen,
s reám integetnek lombtalan fák
csupasz testtel.
S porladó lombok, csipkés széleket
keringnek őszi zenére
hosszú utakon gurulnak zizegve
a portól lihegve ,
testemet befogjak sötét ,vad szörnyek 
nyüzsgő szenvedéssel,
s oly kilátáshatatlan az életnek terve
a megnyílt őszi éjben ,
s érzem az idegen leheletek illatát
az évszak ébredésével ,
s úgy fáj a zavart idő kegyetlensége
testemet érintve 
fájdalmam némán,hallgatagon viselem
a múlt nyár gyönyörébe bújtan. [W.B.]

Szabadon szeretni---------------Vilhelem Margareta

Ténfergek házamban egyedül
körülöttem suttogó neszek , 
tépelődök búsan gyötörten
vad sóhajtásom csupa kérelem .

Ridegre fagyott álmom jégverem
szilárdan sorban áll sejtemben
fontoskodva keresem menhelyem
de őrültségemben folyton keringek.

Lehet átka a múlt gyönyörömnek
félbemaradt lenge gyötrelemnek
hangosan gondolkodik fájó énem
bizarr álmomban búsan letörten 

talán tévesen értettem mindent
érett szerelemnek nincs helye ,
modern világban kidobott testem
kecsegtetve nézi fájó gyötrelmem.

Voltam emberségnek szent jegyese
viseltem arany koronát fejemen 
smaragd kövekkel díszített ékem
átváltozott szoros vas kerékre ,

zavaros világnak hamvadó értelme 
csupa fájdalmas húsommal van tele
bársony érzéssel sokkolt testem
bezárt szívemben lángol reményben. [W