A törvények-----Vilhelem Margareta

Miféle törvények ítélkeznek
testem körvonalát ámítani,
milyen kényszer sajog bennem
ami pusztulásra bír .
Milyen makacsság áldozatai
buzdítják mindenségem létét
s képesek pusztítani éltem,
miközben konokul ébredezem
s élek az adott lehetőséggel.
Mert mindenkit rombol a vég,
s a tudat váltja eszméit ,
míg zuhognak,egymásba forrva
a kegyetlen harcok áldásai
s lassan látod az eget derengeni.
Befele nézel és lágyan eltévedsz 
a kanyargós egyre mélyülő időben,
de szüntelenül óvod új formáid,
s hagyod zubogni valamennyit.
De várod kinyílni vörös rózsáid 
a gomolygó örökkévalóságod ,
az egyre feltörő pörgő időd ,
mi bezárja örökre üveg burkod.[W.B.]

Csupa értelem-----Vilhelem Margareta

Kacagó örvénybe hullt idők
zizegnek az izzó erdők tövén 
s a nap sárgás villanások övén
az égen máris fénynek kell lenniük.

Csupa ringó-bomló susogással 
őszi légnek nyálkás fodrai
keringnek köröttem az idő bomlással
behálózva sorsom szennyeit.

Ami emberi volt könnyen tapadt
szelíd csillagom lazán vezérelt 
nem tagadtam meg sosem szívemet
szájam némán őrizte testemet.

Mert rabja voltam az ég kékjének,
a levegőtlen földi káoszban
mint az emberiség részecskéjének
túl érleltem magam szokásokban.

Valami földöntúli forróság hevített
földöntúli újuló erővel lobogott ,
s megcsapott a maga gyönyörében 
de már eltűnt a homály bűvkörében. [W.B.]

Még szállnak illatok----Vilhelem Margareta

Még szédülten szállnak illatok
hol a szél fúj,hol nap ragyog
megint oly nyári a hangulat
de még nem hullnak a lombok.

Fák ágai himbálózva lengenek
egy nap ősz van ,máskor meleg
számlálatlan szellő száll kék égen 
kergetőznek az emlékek lelkemben .

Néha nyáriasak de őszbe mennek ,
és néha én rám is visszanéznek
a nyár és ősznek bágyadt határánál
rám integet egy díszes virágszál .

Úgy tüzelnek a narancsos dáliák
csupa nyár, de őszül a pusztaság
és himbálja magát a virágos ág 
bár bőséges termésük megérett már.

Fekete szőlő szemek csupa fények
a gyümölcsök mind megértek
s a nyár mégis kigombolja magát
bár az őszi rózsa harmatban áll. [W.B.]

Évszakok---- Vilhelem Margareta

Burjánzanak füvek az ősz kertjében,
aszalódnak bimbók ringó ágakon,
csillagok nyílnak s tűzet okádnak,
fontoskodik minden a hold vizében

Magas juhar fák karcsú karjaikkal,
eget simogatnak bársony lehelettel
s boldogság fut rajtuk halk remegéssel
miközben ágaik összeölelkeznek.

Szivárvány íve lassan, kéjesen nehezül
azúrkék égnek vágyakozó tükör testére,
körülöttük oktalan néma boldogság ,
miközben az ősz tündére mosolyog buján.

Ősi céllal egymást kergetve évszakok,
sziszegnek egymásra hattyúdalokat ,
s imák, s csókok zizzennek a dolgokra
mert szívükben egymáshoz vonzódnak.

Szilárd a világ a színek neheze alatt,
de mindegyikben egy szív dobog,
a formák világának örök rendje kong,
keresve a kimért helyüket ezalatt.[W.B.]

Évszakok---- Vilhelem Margareta

Burjánzanak füvek az ősz kertjében,
aszalódnak bimbók ringó ágakon,
csillagok nyílnak s tűzet okádnak,
fontoskodik minden a hold vizében

Magas juhar fák karcsú karjaikkal,
eget simogatnak bársony lehelettel
s boldogság fut rajtuk halk remegéssel
miközben ágaik összeölelkeznek.

Szivárvány íve lassan, kéjesen nehezül
azúrkék égnek vágyakozó tükör testére,
körülöttük oktalan néma boldogság ,
miközben az ősz tündére mosolyog buján.

Ősi céllal egymást kergetve évszakok,
sziszegnek egymásra hattyúdalokat ,
s imák, s csókok zizzennek a dolgokra
mert szívükben egymáshoz vonzódnak.

Szilárd a világ a színek neheze alatt,
de mindegyikben egy szív dobog,
a formák világának örök rendje kong,
keresve a kimért helyüket ezalatt.[W.B.]

Könyörtelenség-------Vilhelem Margareta

Lehet- e boldog lenni örök harcban
nem látni a vészt ,a végtelen határt
 kigyúlt arccal ropni vad táncot
miközben a zongora dala leállt.

Lehet- e nyugodni lombos fák alatt,
miközben a nap rotyog reánk ,
tudnánk- e szeretni hűvös ragyogásban
miközben a sugaraktól a bőrünk is fáj.

Percenként jobban csitulnak vágyaink
a megszelídült csillagok alatt,
s az áttetsző foszladozó ködben matatunk 
keresve a kimúlt, remegő lángokat.

Megszegni kéne a téboly esküt
feltörő parázsló tüzek kioltására ,
fogózkodni a gyenge napsugárban
tagjaink béna feloldására .

Hallgatjuk a csendnek morgását
és kérdőre vonjuk szűk magunkat ,
lilás árnyalatban szól a zongora,
s ütemben táncolunk szakadatlan .[W.B.]

Õszi tánc----Vilhelem Margareta

Hol van már a nyár sugara
s az égre szálló tüzes szikra
a szélfútta csillagok közt,
már enyhén megül a hűvös is.

Hajnalban már a köd is szitál,
mozgolódnak vetközö fák,
s fénylő szemmel körül ölel
magányom, szende közönnyel.

Zsíros holdnak nagy udvara,
büszkén virít ablakomra,
s csodálkozok ,hogy fényesíti
a szűkre szabott utcák porát. 

Néha borús máskor derül
a kék ég, mindenfelől roppan
a Világ, minden egy csillám futam,
és már a fű is sárgásan zöldül.

Zord az ősz és hull a fény is,
a fák tele vannak könnyel,
aszalódnak virág rendek,
gyászosan nyarat keresnek .

Bús a mosoly, egy kis elegy
kavarodik könnyű szélben,
egymásnak adják szerencséjük,
s kong a harang a messzeségben.[W.B.]

Mikor elnémul---Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rozsdás színben tekerednek ,
tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak madár csicsergések
csendben a nyár elszendereg.

Nem szédít a bódult virágállat
zöld fák kérge szépen lepereg ,
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull többé felénk
illatukban zárult az örök meleg
szívünkben elnémul csendben ,
a nyárral meghal vidámság kedve
nagyot sóhajt szomorú kikelet.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék itt hagytak minket rég
mögöttük fekete szín rebben ,
simogatjuk gyöngéd kéz melegével
a langyot, mi mind hűvösebb lett. .

Mert jön egy újabb idő mit érzek 
vidám álmaink elszállnak egészen,
tompa fényű napsugarat lesem
töprengve magamban megelégszem.
s várom ,hogy újra nyár legyen . [W.B.]

Ha már----Vilhelem Margareta

Lassan fényűző lesz minden álmom
és kergetőznek benne ábrándok,
s színes szárnyak repdesnek a szélben,
húsomat mardossák fájó illatok.



Lassan megszokom a kihűlt álmokat,
felettem apadnak kimúlt ragyogások,
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?


Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem ,
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.

Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon,
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .

Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.


Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]

Kacarászó szél--------Vilhelem Margareta

Mindent ellep a nagy szürkeség ,
őszes tájon már oly fagyos a lég,
megtört már a lankás vidék,
oly álmos langyos ,ólmos üledék.

Elhervadt az élő lombos fasor ,
a sok csupasz ág feljajdul,
kegyetlen a szél és duzzog
a nap felhők között csak egy korong.

Ott fent a kék ormos hegyeken,
szét szárnyalva a szeleken,
pára tömeg ködös szennyekben,
vadul száll a fagyos estékben.

Szirtek között mint egy üldözött
jajongva zúg az őszi szél,
tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
s dérrel köti gúzsba magát.

Régóta áll e harc közöttük ,
cudar szél a lombokat leverte,
kacarászva kéjjel teli, győztesen
sok könnyet csal a vad ütközetben .

Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
a kéksége az égnek elhervadott,
a bágyadt hullámszerű ingásban,
csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]

Menthetetlen évek--------Vilhelem Margareta

És úgy zendülnek sötét pusztító
keservek
szurkos föld mélyéből örvénylő
remegések
s ösztönösen, vágyamon túl
érzem csókjait szájamon,
s érzem vissza kéne térnem,
éveink fölött felgyülemlő
emlékezetbe ,
de gyűlölet nélkül örökre
egy választott időben.
De lehet e felejteni a történteket
a keserű kényszert,
a férfit ,ki templomi csöndben
ballag szél és esőben,
örökké értelmetlenül
vissza nem nézve.
Mert minden félbemaradt 
a megsimogatott kezek
ott lebegnek a légben,
mézédes csókok remegnek,
mert minden fut esztelen
és elvesztödik a ködben .
Mert mit adhat az ,ki elhagyott
és semmi nem a tiéd,
a csók mi fürkészően kong,
s vágyad csöndben bolyong
csak szellő kopogtat szíveden,
de az is oly idegen,
a semmit érő emlékedben .
Így csak csüggedek,
mert csak álom a lehetetlen,
és harmatos zöld szememben
ragyog a napsugár fényben ,
nem szabad emlékeznem,
hogy tisztán láthassak
majd a jövőben ,
bár a napok vonulnak szüntelen,
de megölni nem tudják szerelmem
sohasem.[W.B.]

Az utolsó szó-----Vilhelem Margareta

Értelmetlen volt ez a nagy ámítás
ha elszállnak előttünk a fiatal életek 
csonkok jelzik szívük dobogásait
mi csak állunk lassítjuk magunkat .


és csodákat álmodunk nyíló ég alatt
világítjuk időközönként szeretteinket
megrebbenő ébredésünk simogatja
bölcsességgel teli szavainkat.

Mert miénk az idő,s légszomjunk ,
s bocsánattal élünk a halálunkért
észre sem véve a daliás játékokat,
miközben gördül előttünk az akarat.

Mint idegenek úgy élünk a létben
a falakon fekete nagy betűkkel
jelzett emlékekkel szobrokat faragunk
lábunk előtt színes illatos virág zajong

Míg szemeinkkel eget kémlelünk
a nap körül rajzó apró sugarakat
s pilláinkra szálló harmatokat.
addig igen,mig ég a tűz ,s világítanak .

Míg az ember sorvadt teste kéreget
másnapi remény édes sikerében
addig csak magunk leszünk éberek
vértelen ajkakkal kérünk kegyelmet.


De most itt az idő,a végső akarat
mellkasunkat levegővel pumpáljuk
zavarunkban torkunkat köszörüljük
egy halk de tiszta forró lihegéssel

megtisztulva énekünk daloljuk ,
bár tudjuk,hogy fogytán az erőnk
de néha úgy érezzük ,győzhetünk.
ha közösen összefogjuk serény kezünk . [W.B.]

Seta a nyarban -------------------W.B, 1/1 oldal Bejegyzések száma: 6 Kalitkában-----Vilhelem Margareta 2014-08-16 18:06:34 szombat Aki mindig börtönben élt, egyre tisztább,szabadabb, gondolatban szárnyal kedve nesztelen minden mozdulata, s társtalanul konokabb őszinte hangja. S a zsarnok üvölt fulladtan a megfosztott szerelemtől, uralkodni nem bír az értelmén nyugtalan vezérként ,vadul legyőz hagyva egy kis átszűrt remegést , így nincs szó ,nincs szerelem a rab világban. Csak bujdosó, elveszett kegyelemben alázatos béke tündököl,mig csendes élten,nemesebb érzelem, piros ég boltozat bársony peremén smaragd szikrákkal permetezi a fehér léceket. Mert mindig bölcsebb ki legyőzött ki emberséggel méri a kegyelmét, s az unt kalitkának terjedelmét, szabadság titkával kínál virágot , míg ajkán nyugtalan kaján mosoly, perzselődik merészen .[W.B.] Módosítás Törlés 0 komment , kategória: verseim Séta a nyárban----Vilhelem Margareta

Tüzesen izzik az árnyék,
a forró évszaknak kedvére
s a gyűszűvirág halvanykéken
szellözteti gyűszűit hevesen .

Izzad a föld s láthatatlan
párák szállnak a felhőkre
míg vizek fölött szitakötők
rezzentik aranyban selymük.


Lépteink nyomában rezzenések 
lombok susognak,sötétzölden
felettünk kéken, fecske szárnyak 
kéken csillognak eget seperve .

Suhannak kasul-keresztben
nyitott szemmel utaznak
mindenféle szárnyalásban
magasra szédítik magukat.

Mi csak langyos álmokban
kémeljük a zöldellő réteket,
természet erejét figyelve
mintha mesékben élnénk.


S hirtelen elfogy az út előttünk
elénk tárul a fény rezgésén
egy mosolygós homály harmattal
s a hajnal bíbor fényt ragyog.


Nem emlékszünk semmire
csak áttetsző közeli tűzre
mi sárgán ereszkedik felénk
a napnak árnyékot keresve.

Érezzük a dobogását szívünknek
a nyárnak forró kedvében,
fejünk felett áttetsző ég nyílásán
szüntelen víg zene leng ütemre.