Megérte

• Elvonultak előttem Kék hegyek,
  regéktől kavargott a szél,
  karomban hordoztam vágyaim,
  de értelmem mindig révbe ért .
  
  
  Egy-két nyári esős estének
  vágytól bujdosó zavarában
  legszomjas szám búcsúzott
  talán könnyet is hullatott.
  
  Mert az érdem amit elértem
  napfényben tündöklött rég,
  a vihar nem érintette csúcsát,
  nem zilálta meg sóhaját.
  
  Mit learattam megért ,s szép
  megbékélt Világom érdeme,
  elértem kevélyen hatalmam
  bölcsességem megosztottam .
  
  Nehéz fakó napok arcáról,
  lerí múltamnak kegyelme,
  s fáklyás tüzeknek lengése
  büszkén hordozza értelmem . [W.B.]
  

Szikrák a nyárban----Vilhelem Margareta

• Égő szikrák ülnek szememben
  perzselő nap forrón égethet ,
  mert te vagy a Nap én nekem,
  neked dúdolom halk énekem.
  
  És ha kergetném rajongással
  balga álmom titkos vágyait ,
  mint csillag hullás a kék égről
  szétszóródhatnak pernyeként .
  
  Tiszta szívemben is szikrák égnek
  de ábrándként mélyen elásva
  csak dalom, mi színes virág lehelet
  nyílik, köréd fonódva örök múlásba .
  
  És ha majd a vágy néha elragad
  az álmodó Világ rózsa szárnyain
  szeretnélek újra magamhoz vonni 
  csókokkal érinteni égő ajkad.
  
  Te vagy a dalom szívem lángján
  nevedet halkan százszor rebegem,
  falánk bogárként szállok feléd
  köréd hintve bársony rózsa levelet .
  
  S a dalom - hiába, így van régóta ,
  lehet szikráknak színes ábrándja
  csókos szívből könnyeket fakaszthat ,
  csak az a rossz, ha nincsen tartalma.[W.B.]

KIfakult élet

• Kifakult érdemek átszúrt rongyon
  tördelt imák térden toporgók,
  szenten hirdetett rút Világ képe,
  előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.
  
  Morcosan a Világ harcában hörög ,
  kitágult orr cimpákból a bú csöpög
  tágra nyílt szemekkel követed élted,
  vajon meddig bírja sebesen a lépted?
  
  Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
  ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
  ámító készséggel túlfűtött hévvel
  számolod magadban a hiány érzeted .
  
  Mert van egy út, amit megérlelsz
  tested, sejtjeivel hozzá beszélhet
  átrohangált életed kevéske érdeme,
  hogy voltál múltban és van jelened.
  
  Történelem meséli a kiégett éveket ,
  min átcsúszott tested,s lassan széled ,
  rácsos falakon látod a megtörténtet
  bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.]