- S ha majd a tüzes lángoló napon
diadalt ül álnok verességed
fals eszmék korhadt mélységében
poshadt nyomor vastag rétegben
pellengérezi keserű hatalmad ,
hazugon szóló eskük harangján
csak kongani fognak álnok imáid
kővé meredve hebeged riadalmad.
És csak némán állsz kissé lihegve
arcod előtt piros fátyol menet ,
értelmes szándéktól felhevülten
keresed irigyen az elvesztettet.
Keresed holdad kék felhőkön
csak elmosott tengered a léted
suhogva csattan az ostor feletted
céltalanul tévelyegsz őrültségben .
Táncolva vesztetted csatádat
az alkony fátylában mint Salomé ,
kemény szándékod halandó lett
sötét lobogásod jajongó kísértet .
S a kósza álmok magányán táncolva
bíborosan simul dalod feletted ,
felhőkön színes hullámok vonulnak :
a tiszta barátság s a pajzán szerelem.[W.B.]
